2012. április 21., szombat

Félmaratoni felkészülés: a kezdetek

A Pozsony Marathon óta 3 hét telt el és fokozatosan, de biztosan csökkentettem a kilométeradagot és növeltem a maximális intenzitást. Főleg két kérdés foglalkoztatott ezzel kapcsolatban:

1) Nem okoz-e sérülést ez az – idén még legalább is – újszerű terhelés

2) Hogyan reagál rá a formám

Most, hogy már túl vagyok néhány ilyen gyorsabb futáson és egy rövidebb versenyen is, van némi tapasztalatom a fentiekről. Az első, hogy legalább egy hétig (bár ez még a maraton utóhatása is lehetett) a térdem és a forgóm is fájdogált, de aztán ez szerencsére elmúlt. A második, hogy a kezdeti nehézségek után kezdek már némi fejlődést mutatni fizikailag is, amit bizonyos értelemben a Bad Waltersdorf-i 12 km-es időm is visszaigazolt. A PB-n nem csodálkoztam (hisz nem futottam még ilyen távon versenyt), de a 3’34”-es km-átlag és annak kialakulása reményt kelthet.

A heti edzésekből kicsit több, mint 100km-t hozok össze mostanság, ami már jelentős visszaesés az év elejéhez képest, ám a tempó- és hosszúfutásokat felváltották a hosszabb-rövid résztávok, fartlekek és gyors iramjátékok.

Szeretném a jövőben a 3-5km-es edzészakaszok sebességeit 3:30perc/km környékére belőni, amik most inkább 3:40 környékén mennek. A közvetlenül meló utáni gyors futások a napi hosszas ülőtevékenység miatt gyengén mennek (de legalább is túl szenvedősen), míg a hétvégi hasonló intenzitású edzések között már találok jól sikerülteket. Még jó, hogy a versenyeket is akkor rendezik…

A következő nagy kihívás minden bizonnyal nem egy konkrét verseny, hanem a nagy melegek beköszönte lesz, amit anno bringán könnyen át lehetett vészelni, de a futás során sokkal nehezebb hűteni magunkat “önerőből”, a kis menetszél miatt. Könnyen megeshet, hogy több verseny is rá fog menni, míg megszokom a hőséget és elképzelhető, hogy már csak ősszel tudok majd időeredmények tekintetében tovább fejlődni.

2012. április 14., szombat

Bad Waltersdorf 12km 2012-04-12 Vissza a rövidebb távokhoz

Az előző poszt 2)-es pontja lépett végül életbe. Komolyan mondom, hogy nincs semmi bajom a maratonnal, sőt, de igazán most az foglalkoztat, hogy tudok-e gyorsulni vénségemre. Fiatal koromban gyorsnak (vagyis sokkal inkább robbanékonynak) számítottam teremsportokban, de ez nem jelenti azt, hogy 10-20 kilométerre is igaz lehet ez a tétel. Erről szeretnék mostanság megbizonyosodni. Kapóra jött ez a 12 km-es verseny, ahova munkatársammal (ő is futott) és feleségével együtt utaztam ki a helyszínre.

Egész délelőtt nyomott valami: kicsit fájt a torkom, kicsit náthás voltam, kicsit zizis volt a fejem és nem tudtam elképzelni, hogy ma még gyorsan fogok futni. Még az is felmerült, hogy egyáltalán be sem nevezek, de aztán a sok futó látványa megeröltetés nélkül pozitív irányba terelte a hangulatomat és már toltam is a bemelegítést, ami kifejezetten jól alakult pár intenzív szakasszal, ahogy azt szoktam.

Olyan 11 fok, esőre álló idő és némi szél – ilyen körülmények között zajlott a verseny, szóval panasznak helye nem lehetett. (minusz szél). 350-en választották a Hauptlauf-ot, köztük a Fábrics Gabi, ’általános’ ellenfelem is:) Akkor itt már végképp szó nem lehetett lazázásról. A táv három 4 km-es, jórészt sík körből jött ki, falu-erdő-puszta-malom-vasútállomás-falu útvonalon.

A két héttel ezelőtti maraton óta nem sok időm akadt gyorsító munkát végezni, de ahogy ’felépültem’ belőle, párszor már képes voltam intenziv futásokkal hangolni, ám 3:30as tempó alá még pár száz méter erejéig is csak néha sikerült mennem, ja, és nem azért mert nem akartam :)

A rajt után legalább nyolcan meglódultak előttem, előzetesen éppen erre számítottam, konkrétan, hogy a top10-ben akár benne is lehetek a végelszámolásnál. A körök elején szembe-, majd a végefelé már hátszélben futhattunk és 3:29-es tempóban fejeztem be az első négyest, ami számomra erősnek mondható. Aztán a második körben ki is alakult a végső helyezésem is, miután néhány előzgetés után ’besorolódtam’ a hetedik helyre, esélyem már csak arra lett volna, hogy még egyet lépjek előre, de innen már csak lassultam: (3:35, majd 3:36), míg az előttem haladónak még bőven akadt tartaléka.

A gyors kezdés alapján jobban is megzuhanhattam volna a végére, de úgy tűnik, a korábbi rövidebb (max. félmaraton) versenyeim miatt már képes vagyok kezelni a nehezebb pillanatokat és mentálisan is jól viselem az anaerob munkából adódó fáradtságot. Vagy legalább is merem remélni.

Az időeredmény (0h42m41s, 3:33as átlag/168as pulzus) tekintetében nem lehet kifogásom és a helyezés (abszolút 7., korcsoprt 3.) is megfelelő. Magam 3:35-öt mértem a kicsit rövidebb táv miatt, de azt is örömmel elfogadom.

Eredmények

Nagyon örülnék, ha sikerülne ezt a sebességet félmaratonig fejlesztenen, de könnyen előfordulhat, hogy ez teljesen irreális célkitűzés részemről. De legalább lesz mi motíváljon a közeljövőben, nem mintha bármiféle extra hajtóerőre lenne szükségem:)

Majd’ elfelejtettem, Gábor mögöttem ért be jó egy perccel tizenharmadikként, míg kollegám is tiszteletre méltó 4:45-ös ezrekkel tolta be a szekerét a célba, gratulálok nekik is!

2012. április 2., hétfő

Maraton utáni motíváció

Igértem, hogy írok néhány sort a hogyan továbbról, ilyenkor kicsit érdemes számot vetni, milyen vonalat kellene ezek után követni:

1) Folytathatnám, azaz fejleszthetném tovább a maratoni edzéseimet, egyrészt élvezem is őket, másrészt jó alapokról indulnék neki, vagyis inkább meg kellene toldanom „csak” a megkezdett munkát. Viszont jön a nyár, a meleg, ami nem biztos, hogy ebbe az irányba tereli a gondolataimat.

2) Visszatérhetnék átmenetileg a félmaratonokra, hisz szeretnék javítani a legjobb időmön (1:18:31) ott is. Ehhez pörgősebb, gyorsabb, iramváltásos futások kellenének, pályaedzésekkel, amit szintén szívesen vennék.

3) Komolyabban vehetném az ultrákat is, de ahhoz még „fiatalnak” érzem magam, másrészt nem igazán vonz a leginkább aszfalton történő körözések formájában kijelölt versenyek teljesítése. Terepen viszont szívesen próbálkoznék, de 60km-nél nem hosszabb távokon, ez esetleg a 2-es pont mellett is még beleférhet.

A 2-es pontban foglalt esetleges gyorsulás azt is magával vonná, hogy a hosszabb távokon is arányosan fejlődnöm kellene, ahhoz viszont ugye a következetes maratoni felkészülés is elengedhetetlen. Ez amolyan ördögi kör, hogy folyamatosan meglegyen a kellő “kapcsolat” a különböző távok idejei között.

Mindenek előtt jó lenne sérülés- és betegségmentesen minél tovább sportolni, ehhez a fokozatosság elengedhetetlen, sokan ezt figyelmen kívül szeretik hagyni, ami minden sportágban nagy hiba, így hosszútávfutásban is.

Sajnos – bár nem hiányzik – a kerékpár lényegében zéróra zsugorodott idén, némi keresztedzés pedig új impulzusokat is adhatna a szervezetnek, ami biztosan nem lenne káros. A súlyzós edzéseket viszont továbbra is folytatnám felsőtestre, mert azt vallom, hogy a vázrendszert érő terhelést részben mindenképpen tudja tompítani egy erősebb felsőtest, mégha a gyorsaságot nem is feltétlenül segíti.

Egyelőre más nem jut szembe, meg késő is van :)

2012. április 1., vasárnap

Pozsony Marathon 2012-04-01

A melegtől tartottam leginkább, hát, volt itt orkán erejű szél, hófúvás, de meleg, na az hírből se... Nagyjából 4-5 fok lehetett és erős szél. Ez, meggyőződésem, a helyezés tekintetében kedvező volt rám nézve, hisz a relatíve nagy súlyomat nem fogták meg annyira az erős széllökések, mint az igazi futóalkatokat. Az időeredmény ezzel szemben a fentiek miatt könnyen felejtősre sikeredhetett volna, de utólag még ezt sem mondanám.

Előző nap már leutaztunk a családdal, így megtudtam most már testközelből is, hogy a lányom erősen horkolásgyanús:) Azért kipihentem magam és a bemelegítés után már menekültem is be a szomszédos meleg plázába, térdgatyában és rövid pólóban. A mezőny nagy része ezt tette, ez nem lehetett a véletlen műve.

A rajtnál sikerült mondjuk a tizedik sorig előreverekednem magam, ezt már eleve szép teljesítményként értékeltem, és tényleg nem is volt mindegy, hány embert kell kerülgetni az első kilométeren (ami 4’11”-es lett).

A nagy szél azt jelentette, hogy a táv első felén hát- és oldalszeles szakaszok váltakoztak, a
másodikon viszont ennek az ellentéte. Próbáltam iso-t inni, ahol lehetett és a géljeimhez is elég korán nyúltam, már a tizedik km környékén.

A verseny két, nagyjából azonos körből állt, körönként 2-2 hídra felfutással és 4-4km óvárosi szakasszal. A maradék rész vagy széles városi úton, vagy egy amolyan töltésszerű bringaúton vezetett, nem egy szép pálya, na!

Az első körben még a félmaratonisták és a váltósok is velünk jöttek, így be tudnunk állni egymás mögé, mégis a kör végén kissé megzuhantam, azt gondoltam, hogy ennyi és kész, ráadásul a második etapban erősen megfogyatkozik a mezőny, még nagyobb lesz a szívás.
Aztán látom a versenyórán, hogy a félmaraton 1:23, akkor ebből még lehet valami.

Leszakítottam ezek után azt az egy maratonistát, aki a bolyból az én távomat futotta, ám a többiek már elég messze előttem haladtak. Jött a kedvező széljárású rész, ahol annyira összekaptam magam (bár gyorsnak nem tűnt a mozgásom), hogy azt vettem észre az 30. km magasságában, hogy mentálisan nem is állok rosszul, sőt, még közelítek is az előttem állókhoz.

Itt már végig arra koncentráltam (már azon felül, hogy sikeresen elkapkodjam a műanyagpoharakat a frissítőknél), hogy „biztonságit” fussak: azaz nem belemenni egy kockázatos tempóba, hogy aztán az ekkor már teljesen reális 2:50-et is kiengedjem a kezeim közül. Bár a 31-41km közötti rész nekem is csak 4’08”-as tempóval ment, szemből és oldalról is kaptuk a havat(!) és sokan itt teljesen padlóra kerültek.

A kedvezőtlen irányból érkező szél nagyon megfogta a – jó messze – előttem haladó párost is, akiket 34-nél el is hagytam. Aki futott már maratont, az tudja, hogy onnan már nincs visszaút, hacsak én is el nem zsibbadok, ami szerencsére nem történt meg. Olyannyira nem, hogy az utolsó kilométeren belül a Kasza Andrást (1:17-et tud félmaratonon és Bagodot is ő nyerte tavaly), egy kenyai csajt (3. lett) és még egy másik futót is lehajráztam, majd befutottam PB 2:49:14-es (nettó) idővel, 24.-ként 550 férfi induló közül.

A szokásos számadatok(összesen: 42.47km, 100m szint):

Szakasz, tempó, pulzus
0-10km 3’51” 162
11-21km 3”58” 162
22-32km 3’59” 165
32-42.2km 4’07” 164
Total 3’59” 163

Eredmények
Grafikon

Ennyit akkor a versenyről, a hogyan továbbra egy külön posztot szánok majd.