Tekenyei győzelemmel (is) ünnepeltem a szülinapomat

Sólyom még júliusban invitált az idei "Tőkétől a pohárig" elnevezésű szüreti futóversenyre, s rögtön meg is tetszett az ötlet, hogy egy kellemes hangulatú futással ünnepeljem a 33. szülinapomat.

Rajt 2009-ben

A táv bő 14 km, de 3 jókora emelkedővel nehezítve, ráadásul hiába volt szép idő egész héten, szombat éjjelre megérkezett a beígért bőséges eső, így sáros-csúszós talajra számíthattunk. A budapesti és güssingi maratonon (és félmaratonon) indulók miatt szerény létszámú aszfaltszaggató (Évi és Sólyom még rajtam kívül) képviselte a klubunkat, de azért voltak még ismerősök Egerszegről, elsősorban tájfutók. Timi is elkísért, sőt még a 6 km-es távon való induláson is gondolkodott, de amikor megláttam a sáros pályát, én javasoltam neki, hogy inkább nekem drukkoljon a pálya széléről.

Útközben

Szóval a rajt után óvatosan kezdtünk, s hamar kialakult egy négy fős élboly (jómagamon kívül Sólyom, Fehér Feri és a keszthelyi Bolla Tomi részvételével). Aztán az első domb megmászása után, már a harmadik km-t elhagyva egyszer csak berobbant Papp Jácint, aki néhány másodpercig átvette a vezetést, de ezzel bőségesen megelégedve aztán vissza is vett a tempóból.

Maradtunk négyen, egészen a 6. km végéig, vagyis a következő emelkedő aljáig. Itt némileg elszakadtam a többiektől, fogalmazzunk úgy, hogy udvariasan előreengedtek szülinapom alkalmából. Két, egyenként kb 75 m-es emelkedő várt még ránk, végig lendületes tempóban haladva 1:01:30-nál csaptam be a célba, vagyis érkeztem vissza Tekenyére. Három-négy percen belül megérkezett előbb Sólyom, majd Tomi és Feri is. 

A tempóm kereken 4:20-as volt, amivel elégedett lehetek a pálya talajára való tekintettel (helyenként aszfalton, helyenként füvön, helyenként sáros földúton, helyenként hatamas pocsolyákon átgázolva haladtunk). Átlagpulzusra 165 jött ki. A lányoknál Évi futott be egy hosszú kihagyás után is meggyőző fölénnyel, így a három aszfaltszaggató ezúttal senkit nem engedett maga elé. Reggel még úgy beszéltük meg, hogy hazafelé én vezetek, de a célban azért egy pillanatra ráijesztettem Sólyomra: "Akkor ahogy megbeszéltük: a győztes iszik, a vesztes vezet!" Végül azonban Jácint magára vállalta a nemes feladatot, így én is végigkóstolhattam az igencsak finom helyi mustkínálatot.

Beérkezés a célba

Az igencsak szomorkás időjárás ellenére egy nagyszerű hangulatú versenyen vettünk részt, a futás után pörkölt, gulyás, italkóstolás, eredményhirdetés bőséges ajándékokkal, no és egy szüreti fesztivál előkészületei színesítették a programot. Dícséret illeti a szervezőket, elsősorban Tarsoly Róbertet! Akinek egy külön gratuláció is jár, hiszen első helyezést ért el a szőlész-borász kategóriában (ne legyünk ünneprontóak, de azért némiképp beárnyékolja győzelmének fényét a tény, hogy ezúttal egyedüli szakmabeliként indult :-) ).

Ezzel a győzelemmel tovább folytattam egy szép sorozatot: az elmúlt egy évben ez volt a 12. versenyem (egyéni futóversenyem), és mindössze két alkalommal találtam csak legyőzőre (illetve egy alkalommal legyőzőkre). Mivel következő versenyem a graz-i maraton lesz, ahol 2:13 körüli a jellemző győztes idő, igencsak komoly esély van rá, hogy egyelőre nem szaporítom tovább a győzelmeim számát... :-)