"Végigtáncoltam a hegyi maratont"

Lőrincz Endre szilveszteri beszámolója

Mivel nem vagyok egy versenyre járó tagja az egyesületnek, így a szilveszteri futás se tolta fel az adrenalin szintemet, ráadásul nekem a november vége - december elég húzós munka ügyileg ez okból a régi jól bevált edzés programra került sor - erős rápihenés. Természetesen ki nem hagynám az indulást bár minden évben a henyei kápolnánál megfogadom, hogy jövőre csak a fél távon indulok, de aztán mikor oda kerül a sor akkor persze hogy a 41-re szavazok (legalább mi 40-esek tartsunk össze).

December 31-e futás ez a mottó már 16 éve - az elsőt még kihagytam azóta rendszeresen jövök, még kettőt hagytam ki egyet tüdő gyuszi miatt egyet mert eltáncoltam a bokámat :)

Így ez volt a 14. futásom. Az első alkalmakkor még a suhogó melegítőben toltam mire be értem plusz 2 kiló izzadságot vittem benne. Aztán beléptem az egyesületbe, ruhatáromat is frissítettem, illetve az évi km teljesítményem is meg 3-szorozódot. No de térjünk vissza 2011. 12. 31.-re, reggel időben keltem,  7.00 órakor már indultam Zeg.-re, hogy időben be érjek egy kis bemelegítés és barátokkal való beszélgetés is beleférjen. Öltözékemen gondolkodtam egy kicsit, de aztán az előrejelzésekre hagyatkozva viszonylag lazább ruházatot választottam, ami a végén jó döntésnek bizonyult. Frissítésnek 4 db High 5 iso gélt vittem magammal illetve fél liter vizet. A rajtnál a közép mezőnyben helyezkedtem el ígaz így kerülgetni kellett, de nem tartottam fel a ,,vágtázókat". Magányos futásra készültem, mivel kedvenc futótársaim (Andi és Rudi) éves km gyűjtése alapján számoltam vele, hogy úgy ott hagynak majd, hogy csak a port szagolhatom utánuk. Nem csalódtam, hiába barát az  nem ellenség :) , így az első km után már csak a hátukat láttam. A jó szokásomtól eltérően most inkább a megfontoltabb kezdés mellett döntöttem, - illetve azért a 80 kg-os súlyom is vagy 3 kg-al több mint az ideális lenne - ez is arra sarkalt. Így aztán szépen komótossan futottam fel a TV toronyig. A gondolataimban körvonalazodót a taktika :), dombokat topogóssan, lejtőket kapkodóssan, az egyenes szakaszokat pedig lendületessen futom majd. Hiába ha az ember fut teljesen meg világosodik. A toronytól lefele még elég jól egyben futott a csapat, majd a Jánka-hegyre fel szakadt kissé szét. Az első frissítést ki akartam hagyni, de szinte beráncigáltak :) egy meleg teára, ledöntöttem a torkomon - csak hagyományőrzés címen - aztán hajrá tovább. Itt még láttam Andit a távolban, de a megállás miatt elvesztettem szem elől, Rudi barátom után meg már a por is leült úgy elfutott. Jánka-hegyről le érve a következő szakasz nem túl izgalmas, de legalább egyenes így kicsit bele erősítettem, illetve egy iso gélt is betoltam a szervezetembe. Az eddigi szakaszon, mindig volt valaki akivel együtt futva beszélgetni tudtam, de itt most már csak magam társasága maradt - de az legalább jó társaság volt :) . Botfa környékén Sergyán Gabi barátomat értem utol - minden tiszteletem az ővé hiszen törött kézzel futott - majd a későbbiekben többször kerülgettük egymást. Botfán Andit is látni véltem a messzeségben, igaz szemüveg nélkül elég vaksi vagyok már messzire,  de ez is a korral jár. Itt külön megemlítenék egy szurkoló társaságot Ők mindenhol ott voltak - igaz Ádinak és Krisznek szorítottak - de mikor más jött akkor is szorgalmasan biztatták a futókat. Köszönet érte! A botfai frissítőnel egy kis víz és szőlő cukor bevitele mellett döntöttem, de sokat nem akartam időzni. A botfai hegy kaptatóját egész jól küzdöttem le, nem gyorsan, de folyamatos futással itt előzött meg Gabi barátom fel felé, majd a gerincen vissza előztem. Bozsoki hegyen lefelé Feri ért utol, majd a frissítőig együtt haladtunk, itt hívott húgom merre járok mert kijönne elém.Közöltem a pozíciómat északi szélesség - nyugati hosszúság, majd rá hagytam a döntést hova jön. Közben Andi és Gyula is elég közel kerültek, már a vaksi szemeimmel is felismertem Őket :) . Bár szívesen utol értem volna duójukat, de vissza fogtam magam inkább ittam és ettem valamit, majd Ferivel tovább indultunk. A csácsi hegyeknél aztán ismét lazábbra vettem a tempót Feri pedig elhúzott. Itt találkoztam az első turista csoporttal voltak vagy húszan, majd a következő a henyei kápolnánál, hangos biztatásuk jól eset. Csácsi hegyen Andiékat is utol értem, sőt kényelmes tempóm mellett is meg előztem - mint utólag kibeszéltük a dolgot kicsit erősen kezdet talán és ez sokat kivett belőle. Mivel jó barát vagyok így ott hagytam :) . Kápolnát elhagyva a kutyások társaságával is találkoztam, köztük pár ismerős is akadt. A kutyáktól nem tartottam, mert tudtam képzet állatok így bátran vágtattam be közéjük.

Csácsból lefelé Gabi barátom ismét be ért, hiába a felfelé futás nagyon jól ment neki. Az átlag tempóm 5,50 körül lehetett így a féltávnál meg is voltam elégedve magammal. Az aszfalton futás viszont nem eset jól a bal lábamnak. Szeptembertől fáj a talpam, ha sokat futok kemény burkolaton és ez a lejtőknél kezdett jelentkezni, legalább tudtam, hogy meg van még a lábam. A parkerdőnél Gabit kicsit lehagytam, de ettem egy iso gélt és ittam a hozott vizemből is, de a kulacs az istennek se akart vissza menni a helyére, sétára váltottam és Gabi elment mellettem. Mire vissza kínlódtam addig elég nagy előnyre tett szert. Egy kis tempó növeléssel a parkerdő végére utol is értem, itt kicsit tanakodtunk fent fussunk-e vagy lent, de nyilak egyértelműen lent vittek, így arra mentünk. A felüljáró alatt a sínek túloldalán Feri kocogott, Gabi lemaradt. Az ezután következő rész kicsit kimaradt - lehet elaludtam :) - az biztos, hogy a Bútorgyári frissítőtől Ferivel futottam tovább. Köszönöm az italt bárki is adta :) jól eset. Kiválóan éreztem magam, fáradt sem voltam biztos aludtam bár a sebességemnek jónak kellet lenni-e ha utolértem elnökünket. Hock J. utat beszégetve teljesítettük és hipp-hopp már a Gabona forgalminál voltunk. Vera itt várt és megnyugtatott, a Gógán hegy teteje még mindig meg van nem kopott le azóta. Ez nagyon megnyugtatott, hiszen micsoda kiszúrás lenne, ha véletlenül egy méterrel is kisebb a dombocskánk. Egyből reklamálnák a szervezőknél. Maradt egy kis frissítőm, de ezt a két decit is leadtam Verának azt se keljen már cipelni, lelkileg jól eset bár tudom nem nagy súly, de még is csak súly. Előttünk két futótárs küzdőt a szintemelkedéssel. Feri itt megint elhúzott, igaz előtt közölte most kezdődik csak a maraton. Ismét megnyugodtam, az ember nem csalódik. Eddig minden hegyet megfutottam, de a Gógán azért csak sétára bírt, bár az előttem levők is csak sétálgattak felfelé, elnökünk kivételével aki büszke tartásban kocogott felfelé, majd tűnt el. A sétám is erősebb volt az előttem haladónál így, magam mögé utasítottam a túrázok ,,könnyed" lépteivel. A kanyar után újra kocogásra váltottam, és ekkor be ijesztett a lábam - éppen előtte ecseteltem Ferinek, hogy szokott görcsölni a lábam és most semmi - no mondok ez fele se tréfa pont a végén? Igyekeztem úgy lépni ahogy eddig és gondolataimmal arra gondolni, hogy a vér kiviszi. Ez kicsit lassított, viszont segített és kedves bal lábam ismét hajlandó volt velem futni. Jött az utolsó emelkedő ezt a feléig futva topogtam, de aztán sétára váltottam mert, úgy is azzal a sebességgel haladtam. Előttem is sétált valaki, gondoltam majd lefelé beérem. A tetőre felérve elindultam lefelé a lejtőn, de a bal lábam hangulata is lejt menetbe állt és most a talpamat éreztem erősen, így az üldözésről lemondtam. Lefelé Edit fényképezett - nem a legfotogénabb állapotomat - és biztatott pár szóval, köszönet neki is.

Lejtő aljára le érve, kicsit gyorsítottam és ez a talpamnak se volt ellenére. Platán sor - Gasparich utca kereszteződésnél várt Vera és kutyája Angie. Ők voltak a nyuszi társaim. Köszönhetően nekik, az utolsó szakaszt nagyon gyorsan tudtam le - órámra sandítva 3.42 perc/km tempóval rohantam. Lidl-nél sajnos feltartott az autó forgalom és megállásra kényszerített, de utána újra gond nélkül felpörögtem arra a tempóra. A bal lábamnak meg ideje se volt ellenkezni, már is be értünk. 3 óra 48 perc alatt volt meg a táv 157 átlag pulzussal, és nagyon jól éreztem magam még a gyors befejezés se fárasztott ki. Igaz végig táncoltam az egészet, lejtőkön eljártam az egerszegi kapkodóst - botfai hegyen a botfai tipegőst - csácsi hegyen a csácsi toporgóst és Gógán hegyen a lépkedőst. Ezek után nagyon vártam a már az esti közös vacsorát, hátha ott is táncolunk majd.

Összességében ismét nagyon jól éreztem magam, köszönet a szervezőknek és segítőknek. Jó volt ismét futni. Remélem 2012-ben ismét sok baráttal és futótárssal teljesíthetem ezt a távot, vagy a kisebbiket.

Endre