Sokat fordított negatív hozzáállásomon az a körülmény, hogy régi-új munkahelyemen köszöntöttem az ősz első napsugarait, melynek következtében futásaim újra kezdtek értelmet nyerni. Nem voltam reggeli futópadozásokhoz kötve, nem kellett szélsőséges időpontokban alibi-lépcsőzőgépekkel és ellipszisjárókkal hadakoznom. (ejnye, pedig még TV is beépítésre került beléjük)
Egyetlen más egyesületi tagot sem szeretnék név szerint kiemelni, hogy végre más is vegye a tollat (technikailag fejlettebbek a klaviaturát) és örvendeztessen meg minket egy saját szemszögből leadott beszámolóval – zárójel bezárva
A néhány nappal azelőtt elvégzett tesztfutás eredményére alapozva 41-42 perc közé lőttem be magam előzetesen, melynek megfelelően nem terveztem komolyabb élbolyról történő leszakadást. (ilyet elég könnyű nem tervezni, de hasonlóan egyszerű megszegni). Az emelkedő aljáig ha nem is toltam neki a csövön, de ott topogtam a legelején, ám a dombom két sporttárs, akik amúgy apa-fia is lehettek volna, (még hogy korcsoportos megkülönböztetés a sportban) egyenletesen távolodni látszottak, sőt az egyik maratonista is úgy döntött, hogy mit neki az öregúras tempóm. A toronyhoz közeledve stabilan beállt az eleje és köztem korábban kialakult jó háromkamionji távolság, ám lefele menet visszaelőztem a hosszú távot futót, akit akkor még közvetlen vetélytársnak néztem.
Az aranyoslapi rész talán sikerülhetett volna lendületesebbre is, ha nem holt térben mozgok, bár azért épp hogy látni véltem az előttem araszolókat a távolban. (én tudtam volna úgy araszolni!)
A Jánkán a kereszt előtt megpillantottam a fiatal ZAC-os srácot, amint sétálgat az erdőszélen, majd hirtelen megindul felfelé és már a hűlt helyéről is lemaradtam. Ugyanezt megjátszotta a hegygerincen is, csak ott már a sétálgatós fázisában csíptem el, így sikerült előzésre szert tennem. (utólag tudtam meg, hogy szúrt az oldala és átmeneti emésztési rendellenességeket is tapasztalt)
A Zárda előtt még láttam az elsőt valahol a messzeségben, de éppen egy perccel kikaptam tőle, ami teljesen reális, főleg, hogy idén a Bécs-Bp. –en futott 1h17m-es félmaratont.
Deáktól Deákig 41m01s lett az eredményem, ami éppen egy perccel üti a tavalyi produktumomat, na persze idén is volt gyorsabb nálam, mint eddig mindenkor. Absz. 2., korcs.1.
Óriási szerencsémre – és most szót ismétlek – szerencsém volt kerékpárral végigkísérni Csácstól a befutóig a Roli (na, mégiscsak megneveztem valakit :-) ) szereplését, aki nagyon okos erőbeosztással több mint 4 perces hátrányt dolgozott le a táv harmadik részében, a fentebb már említett jónevű futóval szemben és nagyon szép 3h07m-es idejével méltán állhatott fel a dobogó legfelső fokára!
Mindenkinek gratulálok ehhez a szép naphoz!korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése