Éjszakai futás, avagy kerüljük meg a disco fényeit 2008-10-29

Tamás kezdeményezésére több egyesületi tag is kezdte átszervezni a szerda éjszakáját és bár arra az időpontra talán más kellemes időtöltést is be lehetett volna iktatni (szinglik szórakozásból, házasok kötelezettségből), mégsem hiszem, hogy bármelyikünk megbánta volna most annak elmaradását.

Sajnos az óriási érdeklődés elmaradt az esemény iránt, azért 4-en csak megjelentünk a fél kilences találkozóhelyen, Tamás, Roli, Rudy, korpa, hogy a 30km-es etapnak óvatlanul nekivágjunk. Aznap hajnalban már megmutatta magát az eső, de közvetlenül az indulás után zendített csak rá igazán. A fejlámpáink sugarai optikailag még fel is erősítették a cseppek sűrűségét és nagyon úgy tűnt, kiadós égi áldással kell számolnunk. Rudy túrázási tapasztalataiból és a zalai dombság agyagos talajából kiindulva úgy döntött, hogy a körülmények sárdagasztássá minősítenék az eredetileg éjjeli futásnak meghirdetett programot és a TV-toronynál a panoráma út felé vette az irányt.

Így most már mint szétázott fényforrás folytattuk tovább utunkat a Kandikó irányába abban bízva, hogy alábbhagy az égi áldás,no meg hogy a környékbeli kutyák szövetsége nem ezt az éjjelt nézte ki magának éjszakai futók megtépázására.

Rudy-val szerencsére az eső is távozott, a hőmérséklet megfelelt a nyári estéken megszokottaknak és a szélcsendben könnyedén szeltük a kilométereket, miközben a helyes irány megtartásáról Tamás Garmin-ja gondoskodott.

A vonalvezetés elsősorban túristaútakon vezetett, érintve Becsalit, Babosdöbrétét, Bödét, Boncodföldét és Beskándot, csak hogy a B betű nyomvonalán visszaérjünk az uszodához:-) Közben a csodás hegygerinceken átívelő útvonalról letekintve végig láthattuk valamelyik disco eget pásztázó fényeit (hja, szerda egyenlő főiskolás buli…), melyet így a végére teljesen megkerültünk..

Megdöbbenve realizáltam, hogy a számomra új, világító szemű vadállatok milyen békésen keresztezik utunkat, de még a felénk az ellenszenvüket hangoskodva kifejező kutyák szemei is csak úgy ragyogtak fejlámpáink fényében. Néha meg csak annyit vettünk észre, hogy a bozótból tekintget ki egy szempár, tulajdonosa valamilyen emlősé lehetett, nyugtáztuk magunkban, bízva abban hogy vaddisznóék családi körben és nyugalomban töltik a szerda éjszakájukat.

Rolinak és Tamásnak holmi 30km nem igazán kottyanik meg, míg én 21km-rel tartottam egyéni távolsági rekordomat, melyet Boncodföldénél sikerült is átlépnem.

A tempó nagyon kellemes élményt nyújtott (5-6 perc), csak az előző napi céges foci izületeimre mért csapásait nem sikerült még teljesen kihevernem.

Útközben változatosan érdekes témákról sikerült szót váltanunk, hisz a közel 3 órás közös időtöltés és a mérsékelten megemelkedett pulzusszám mindezt megengedte.

A város határában meg is jegyeztük, hogy de jó is lenne megismételni a futást immár többeknek a részvételével, hisz bőven akadnak az egyesületben olyanok, akik szeretik annyira a zalai tájat, hogy közben egy frissítő szaladgálástól sem riadnak vissza.

korpa