Heti edzésbeszámoló

Ismét egy kis összefoglaló az eheti edzésemről.

Hétfő:

A hétre kereken 100 kilométert terveztem. A hétfői nap egy pihenőnap volt, de mégis futottam. Vettem egy új kulacstartót és ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy kipróbáljam. Mivel féltem, hogy elázok, (cukorból vagyok) csak egy gyors 5 kilométer volt a táv.

Kedd

Úgy döntöttem az előző napi hosszú futás után, a keddi nap is egy laza kis futás lesz. 14 kilométer volt a terv. Ismeretlen útvonalon mentem. A tervhez képest egy kicsit megtoldottam a távot, és így 16 kilométer jött ki. Egyszer sikerült eltévednem, de mentségemre legyen mondva nem voltak turistaút jelzések.

Szerda

Az eső miatt egy intenzív, résztávos fejben futás volt a terv, mely pontosan 20 kilométer. A távot sikeresen lefutottam (gondolatban), jól elfáradtam, megérdemelt pihenő természetesen járt érte.

Csütörtök

100 km a heti edzés adag, megvan belőle 21 kilométer. Ha pénteken, szombaton futok 25-25 kilométert vasárnap meg a maradék 29 kilométert akkor az pont 100 km, happy, milyen ügyes is vagyok. Az egész délutánom ráment a számolgatásra, így az edzés elmaradt.

Péntek

25 kilométert futok ma, egész nap ezt sulykoltam magamba, de mire hazaértem a tervek hamar elszálltak. Leültem a gép elé, gondoltam játszok 10 perc pókert, meg még 10-et, meg még 10-et, meg még.... Este 5 óra. Na a futásnak lőttek. De becsületemre legyen mondva elmentem a hegyi körömre, ami pontosan 6 és fél kilométer. Pontosan 27 és fél kilométernél tartok.

Szombat

A hetet már csak becsületből is szépen zárjuk le. Egy ultraedzés volt a terv. És a terv megvalósult!!!! Nem sokon múlott az ultra, mert 42,5 kilométer lett a megtett út. Reggel korán kelés, hogy a reggelit meg tudjam emészteni, és 7 órakor rajt! A terv az volt, hogy 10 perc futás 1 perc gyaloglás, hogy végig maradjon erőm. Természetesen ahogy szokott lenni órát nem vittem magammal, így sacc per kábé módszerrel mértem a 10 percet. Bak-Sárhida-Bocfölde-Zalaegerszeg(MOL telep-Páterdomb)-Parkerdő-Csács-Csácsihegy-S+ plusz jelzést követve Nemeshetés-Bucsuszentlászló-Pölöske-Bak útvonalon haladtam. Sok szép és sok nem szép dolgot láttam. A csácsi hegyről a kilátás pazar, irigylem akinek itt van pincéje, esténként a naplementét 1 harmatos fröccs mellett nézni, csodálatos lehet!!!! Sajnos utamat meg kell szakítanom, mert az S+ jelzés bevisz az erődbe. Enyhén sáros, lejtős az út, tökéletesen futható, aki teheti menjen el és fusson ezen az úton. A szép jó útnak is vége szakad egyszer. Egy hihetetlen gazos rész következik, a fél méteres és a méteres gaz váltogatja egymást, jelzést nem találok, de a sok turista gondoskodik arról, hogy senki ne tévessze el az utat, ugyanis elég ha csak az elszórt szemetet követi valaki! Ha olyant látnék, hogy valaki eldob egy darab szemetet, büntetésből az egész úton összeszedetném vele a szemetet. Nemeshetési hegyre beérve egy kedves idős házaspárral beszélgettem pihenésképpen. Az út már kezdett egy kicsit monoton lenni, gondoltam hallgatok egy kis zenét. Az mp3 lejátszót elfelejtettem feltölteni.:) Marad a monotónia, elvégre ezt is szokni kell. Győzködöm magamat Nemeshetésről lefele, hogy igenis jól futok, nem vagyok fáradt. Bérces Edit gondolata jut eszembe, hogy a jobb és a bal lábat tesszük egymás elé felváltva, csak a futók ezt egy kicsit gyorsabban teszik. Búcsúszentlászlón elér a végzet. Meg kell állnom. Egy árnyékos helyen bő 10 percet ülök és enni kezdek. Evésnek nem volt nevezhető, inkább nyammogásnak. 10 percig tartott mire megettem egy zsemlét. Egy apró trükkel késztetem magamat futásra, a villanyoszlopokat számolgatom. 5 oszlop futás után 1 oszlopnyi séta. Ezzel a módszerrel hamar kiérek a faluból. A két falu között nem tudok semmit sem számolni, így lassan kocogtam végig a faluk közti távolságot. Egyszer csak megáll mellettem egy szőke csajszi és megkérdi, hogy nem e megyek vele. Én meg marha fejemmel azt mondtam, gyalog kényelmesebb. Utána szidtam magam rendesen. Pölöskén újra tudtam számolni a villanyoszlopokat, így hamar átszeltem a falut, az egész falun átfutottam, mindkét végét érintve. A 75-ös úton az útszéli bójákat számoltam, de itt már csak 2 közt futok és egyet sétálok. A kis emelkedőn már csak gyalog tudok felérni. A hosszú egyenes részen eljön a végzet. Futni nem tudok, sétálni is alig. Megint az utolsó 7 kilométer babrál ki velem, mint ezelőtt. Végre vége az egyenes résznek és az erdőben árnyékos úton már a futás is megy. Egy korlátra leülök és egy kicsit nyújtózkodók, megáll egy kocsi, a sofőr megkérdi merre van Zalakaros. Nem tudom mit értett abból amit mondtam, de nevetett egyet és ott hagyott. Végre a körforgalom, és már csak 1 kilométer. Az eső elkezd csöpögni, mire előveszem és felveszem az esőkabátot eláll az eső. Már csak 500 méter, már csak 400, 300, 200, 100 és cél. Leghosszabb futásom edzésen teljesítve, 42,5 kilométer. Az egyik dezodoros reklám jut az eszembe, hogy lehet, hogy én nem érzem a testszagom, de más igen. Ezt a szememre is vetik, így irány a tusoló! Hazaérkezés után 10 percre megered az eső, na ez ám az időzítés! A kört jól zártam, vízhólyag csak 1, kidörzsölésnek nyoma sincs és az előző esethez képest semmi gyomor probléma, még bokortúra sem volt, bár a végére egy kicsit elszomjaztam, de már a 2 hét múlva lévő hétvégének a futását készítem elő fejben, ami közelebb lesz az ötvenhez, mint a ..km-hez.

Vasárnap

Már előre tudom a tervet, Póker és Fifa 09.

Szerintem jó kis hét volt ez, a jövő heti terv 100 kilométer, kíváncsi leszek mennyi jön össze.