2010. május 3., hétfő

Borvidék Félmaraton Szülővárosomban

Nehéz és szép félmaraton Szekszárdon. Mind fejben és mind fizikailag.

Olyan felemás érzéssel töltött el a Szekszárdon való futás, amire már több éve nem volt példa, előtte viszont rengetegszer.

Amikor decemberben beneveztem még nem hittem, hogy ennyire felkészületlenül fogok a rajtvonalnál ácsorogni.
Egy kicsit telve félelemmel, hogy mi lesz velem a hegyeken, amiket nagyon jól ismertem. Túlságosan is jól. A Kilátó volt például a kedvenc dombozó résztávom, amit volt hogy 20-szor is megfutottam. De a rajt pillanatában a 17,5 km köröli másodszori felfutás nagyon elborzasztott.

Nagyon nem esett jól, hogy egy csomó ember sétálgatott a városban és nem tudtam eldönteni, hogy ismerem-e őket, vagy csak úgy hiszem. A futók között találkoztam persze egy csomó ismerőssel, az a közel 900 ember között előfordul az ilyen.
A legfőbb szurkolóim pedig a családom volt. Kisfiam, KedveSem, Apukám, Nagymamám. Anyukám sajnos nem lehetett ott már velünk. Ezuton is köszönöm a szervezőknek az egyedi rajtszámot, ami nekem az Anyukám születési dátuma volt. Neki futottam ezt a távot, végig velem volt.

A verseny: A beígért tervezett győztes idő alapján szétválasztott rajtkorodonok nem voltak meg. Az elsőt 1:40 alá írták. Így én oda álltam a rajtvonalhoz. Amit nagyon kevesen akartak, teljesen szellős volt. Csodálkoztam rajta erőssen, hogy ez egy ekkora mezőnynél megtörténik.
A nem edzésem és a sárvári 90 percem után azt gondoltam, hogy egy célom van csak ;o)
1) Végig futni a hegyeket
2) 1:40 alá kerülni

Monspart Saci (Hajrá tájfutás!) jelenlétében történő visszaszámolás után az eleje nagyon meghúzta. A második bolyban haladó szekszárdi futók csak azt jegyezték meg, hogy fussatok csak, a végén majd úgyis meglátjátok. Hát én is szépen haladtam erő beosztós 3:50 körüli ezrekkel az első 5 km-es sík szakaszon, ami nekem nagyon unalmas volt. De ha végig a hegyekben futunk még durvább lett volna a teljes táv.
Aztán elkezdődött a dáridó: 5 perces kili felvelé, a következő 3 perc körül lefelé. Aztán ez párszor még megismétlődött. Sok sétálóval még a környékemen is. Pedig elég jól haladtam.
Az utolsó nagy kb 2 km-es felefelé a már említett Kilátóba már eléggé lassúra sikerült, de végig futva. A tetején láttam, hogy meglesz a tervezett idő is.
Azután a pálya olyan 20 km körül elhaladt a "házunk" előtt is. Ahol sírva fakadtam. Ám ez erőt adott és még két futót megelőztem a végső kisebb emelkedőn. Aztán az utolsó 300 m lefelé a célba már örömfutás volt. Nagyon sok szurkolóval.

A két tervezett cél sikerült: végül 96:10 lett az időm. 22. lettem.
Mi lenne, ha nem lennék kövér és még edzenék is?!
Jellemző a pályára, hogy erős mezőnyben 77 körüli lett a győztes idő. Szóval kemény volt.

A szervezők jövőre is megrendeznék a versenyt, ajánlom mindenkinek.
Bár előbb gyertek el az általunk rendezett Zalaegerszegi versenyekre. ;o)

Aztán visszatérve a gyermekkorom álomvilágából a mai sötét valóságba egy email várt zöld iksz-től, ami egyből kijózanított. Hogy sz*r ez az élet, ha hazug emberek teremtik.

Nincsenek megjegyzések: