MegyeFutás előtt: MegyeTekerés (avagy 263 km biciklin körbe Zalában)

Az augusztus 2-8. között rendezendő MegyeFutás szakaszainak kijelölésekor elhatároztam, hogy mindenképpen végigjárom a futás előtt a távot, megnézni, járható-e minden út, lemérni a távolságot, a szintet, stb... A két hétvégi szakaszt egyben gondoltam teljesíteni, méghozzá kerékpáron, erre került sor július 24-én, szombaton.

Kissé már elcsigázottan a 2009-es MegyeFutás célállomásán,
a Cirill-Metód emlékoszlopnál

Nem lehet mondani, hogy nagy biciklis lennék, még jóindulattal sem. Bár szeretek tekerni, de a futóedzések miatt félre van téve egy kicsit. Korábban életem leghosszabb távja 35 km volt, de lehet vagy úgy tíz éve, ha nem több. A tavalyi évben összesen 126 km-t bringáztam, idén pedig egészen májusig egyáltalán nem ültem rajta. De aztán májusban leporoltam, és ilyen-olyan apropóból használtam egy keveset, mígnem aztán július 2-án az Alföldön sikerült 88 km-t egyben letekerni.

Szóval biciklis múltam és tapasztalatom az nincs, országúti bringám szintén nincs, van viszont vállalkozókedvem (bátorságom vagy vakmerőségem: vitatható). Ketten jelezték, hogy időjárás és egyéb tényezők függvényében esetleg csatlakoznak hozzám, de végül egyedül vágtam neki a távnak. Reggel 6-kor még csöpörgött az eső, de mire végeztem a pakolással (persze a jó előre gondosan előkészített szendvicseket otthon hagytam), már elállt, így 6:36-kor kigurultam a Helikon utcára. Kicsit aggódtam, mert összesen csak három órát aludtam az éjjel (általában későn fekszek, most meg még nehezen is aludtam el), így kicsit álmosan, de azért kalandra készen sikerült elindulnom.

Zalalövő felé a biciklisúton kényelmes lendülettel haladtam, kb 25 km/h sebességgel, bemelegítésnek jó volt. Ott megnéztem a Borostyán-tavat, aztán kezdődött a gyönyörű hetési táj: mindjárt egy jó nagy emelkedővel Csödére. Jól járható erdei úton érkeztem Kerkafalvára, ahonnan teljesen elhagyatott utakon áttekertem egy kicsit Vas megyébe (Kerkáskápolnára), majd innen vissza Magyarföldre, ahol várt rám az újabb emelkedő, na meg az eső. Innentől kezdve egészen Csesztregig (azaz nagyjából egy órán át) szakadt az eső, bőrig áztam. Mindazonáltal élveztem a gyönyörű tájat, és az esőt sem bántam annyira: legalább felfrissült a levegő, és legalább kiderült: nem csak futni, biciklizni is szeretek az esőben. 

Szentgyörgyvölgy, Márokföld, Nemesnép, Csesztreg után fordultam Baglad felé, itt állt el az eső. Megálltam, le is cseréltem a pólómat, mert abból hoztam váltást (semmi másból viszont nem). Egyébként óránként egyszer álltam meg 3-4 percre: egy kicsit ettem-ittam és nyújtottam, na meg belekukkantottam a térképekbe. A biciklizés még nagyon jól esett: nem éreztem semmilyen fáradtságot, csak az ülés volt egy kicsit kemény, kényelmetlen, de az már az elejétől fogva, így nem is foglalkoztam vele különösebben.

Rédicsen keresztül újabb emelkedőn érkeztem meg a szép lendvadedesi tóhoz, majd innen kényelmesen legurultam a bicikliúton Lentibe. Lovászi, Tornyiszentmiklós, Dobri, Kerkaszentkirály, és ott egy újabb gyönyörű horgásztó volt a további sorrend. Ezután érkeztem meg Muraszemenyére. Itt értem el a 100 km-t, ahol tulajdonképpen 1 km-en belül voltam Szlovéniához és Horvátországhoz is. Tettem egy kis kitérőt: meg akartam nézni, vezet-e út a tavak mellett Alsószemenyéig. Sajnos nem, de legalább megnéztem az egykori bányatavak mellé épült hétvégi üdülőházakat. Kb 3 km kitérő után folytattam utam Murarátkán át Letenyéig. A városból kifelé jövet Egyedután eleredt újra az eső, mivel épp esedékes volt a következő megálló (120 km-nél), behúzódtam egy buszmegállóba. Az eső egyre jobban szakadt, így pár perc múlva továbbindultam, és pillanatok alatt bőrig áztam. A horvát határ mentén, Tótszerdahelyen és Molnárin keresztül érkeztem meg Murakeresztúrig, ahonnan a jól ismert úton, Fityeházán és Bajcsán keresztül értem be Kiskanizsára. Közben Bajcsán elállt az eső, aminek már nagyon örültem. Kiskanizsáról irány Nagykanizsa, ahol is a Plaza-nál leparkoltam egy hosszabb pihenőre. A km óra 149-et mutatott.

A mosdóban kicsit rendbeszedtem magam, szusszantam egyet, megnézegettem a térképeket, majd bedobtam egy hatalmas pizza-t, ami után tíz perccel már a kerékpár nyergében ültem. Az egész kanizsai szünet kb 60 perces volt. A város után a jól megszokott Kanizsa-Karos útvonalon haladtam. A nap egy kicsit kisütött, jól esett egy kis meleg, és legalább úgy-ahogy megszáradt a nadrágom, zoknim, cipőm is. Karoson egy nagyszabású biciklisverseny közepébe csöppentem, de nem okoztam bonyodalmat, mivel szerencsémre ellenkező irányban, az út túloldalán jöttek. Na meg az ő szerencséjükre is, hiszen így erőteljes hátszéltámogatással tekerhettek, amiből logikusan következik, hogy én meg erőteljes szembeszél ellen voltam kénytelen dolgozni. Merthogy délutánra nagyon megerősödött az északi szél, pont, amikor leginkább északi irányban kellett haladnom.

Itt bizony már kezdtem fáradni, kezdett kijönni a közel 200 km fáradtsága, az ellenszél egyre durvább volt (és féltem, hogy még tovább fokozódik, ahogy az előrejelzés ígérte), és sajnos a vizem is elfogyott, és sehol sem találtam kutat, ahol pótolhattam volna. Ki voltam száradva, egyre rosszabbul éreztem magam. A Kis-Balatonon áthajtva Zalavár előtt megálltam egy percre a tavalyi megyefutás célállomásán, a Cirill-Metód emlékműnél, majd Zalaváron felcsillant a szemem, amikor végre megláttam egy kutat. Amilyen a szerencsém, nem működött, csalódottan haladtam tovább. Itt egy újabb kitérő következett: nagyjából a reptér bejáratával szemben van egy út, amin keresztül el lehet érni Fenékpusztáig. Ha járható lenne végig, ki lehetne kerülni a 76-os utat, ezt szerettem volna ellenőrízni. Sajnos 800 m után egy lezárt sorompóhoz értem, na meg egy táblához, ami figyelmeztetett, hogy se biciklivel, se gyalogosan nem szabad tovább menni. Kénytelen voltam visszafordulni, és a reptér mellett Sármellékre begurulni erős ellenszélben. Itt a benzinkúton végre sikerült mentes ásványvízhez jutnom. Nagyon jól jött a frissülés, mert még mindig hátravolt nagyjából 70 km.

Más lehetőség nem lévén, a 76-os főúton, nagy forgalomban hajtottam kb 5 km-t, mire sikerült elérni a balatoni kerékpárutat. Itt léptem túl a 200 km-en, és így érkeztem meg Keszthelyre a mólóhoz, ahol igazi nyári élet, tömeg fogadott (mármint nem engem vártak, természetesen, csak úgy ott voltak :-) ). Már annyira fáradt voltam, hogy nem esett igazán jól a pihenő, a megállás, így gyorsan siettem tovább: hangulatos biciklisút vezet át Hévízre, aztán onnan át Alsópáhokra. Innen egy jó hosszú és jó meredek emelkedőt kell megmászni, aztán lefelé gurulva lehet megérkezni Szentgyörgyvárra. Furcsa módon kezdett egy kicsit könnyedén esni a tekerés, túleshettem a holtponton. 

Szentgyörgyváron kihajtottam a Zala partra, ahol is a gáton (kicsit füves, de kaszált úton) aránylag jól haladva értem el az apáti hídig. Az óra fél nyolcat mutatott, azaz nagyjából egy órám maradt sötétedésig. Nem volt megállás: a 75-ös főúton, helyenként igen erős ellenszélben és helyenként igencsak meredek emelkedőkön jutottam el Pacsán és Zalaszentmihályon keresztül Pölöskére. Itt kezdett szürkülni. Eredetileg itt Búcsúszentlászló felé haladtam volna tovább, de most a sötét és a vélhetően sáros utak miatt úgy döntöttem, ezt a szakaszt majd bejárom futva valamikor. Szóval irány a baki tető, ahol a körforgalom után megálltam az emlékműnél. Innen teljes sötétségben, ellenszélben és újra eleredő esőben Bak, Sárhida, Bocfölde útvonalon értem be Egerszegre. 21:44-kor értem oda, ahonnan reggel 6:36-kor indultam, a Helikon utcába.

Leszámítva, hogy teljesen elázva értem haza (a kutyám is alig akart megismerni), olyan nagyon-nagy bajom nem volt. Az ülés nem problémamentes, de izomlázam egyáltalán nincs, szóval sokkal könnyebben megúsztam a kalandot, mint mondjuk a 12 órás futóversenyt.

A Garmin, bár egyszer jelzett, hogy alacsony a töltöttség, de végül kibírta a teljes utat, és hihetetlen mennyiségű adatot rögzített. Egyedül a kanizsai pihenő idejére kapcsoltam ki, így összességében kicsivel több mint 14 órát volt üzemben. A táv első részében (Kanizsáig), hol gyenge ellenszéllel, hol gyenge hátszéllel a következő adatok születtek (táv bruttó idő (nettó idő) bruttó sebesség (nettó sebesség) átlagpulzus):

Egerszeg-Kanizsa (változó, mérsékelt szél)

149 km  7:14  (6:10) 20,6 km/h (24,2) 126

Kanizsa-Egerszeg (többnyire erős szembeszél)

114 km  6:54  (6:08) 16,5 km/h (18,6) 114

Míg a teljes távon:

263 km 14:08 (12:18) 18,8 km/h (21,4) 120

A szintkülönbség a teljes távon 898 m volt, összesen 8637 kalóriát égettem el.

Ekkora távon nem csoda, ha millió érdekes dolgot láttam, képeket azonban nem készítettem, helyette egy fotómontázst csináltam, sorrendben az út mentén látható helyekről, valamennyi képet a Google Earth Panoramio képgyűjteményéből kölcsönözve. Érdemes rákattintani:

Zala megye képekben

Mit is mondhatnék, nagy élmény volt! Egy nap alatt 54 önálló települést látogattam meg, köztük a megye 10 városából 9-et (egyedül Zalaszentgrót maradt ki). Ennél jobb már csak futva lesz, remélhetőleg népes társaságban. Aki csak teheti, jöjjön el a hétvégi szakaszokra, nem fogja megbánni!