Nagykanizsai őszi futófesztivál félmaraton 2010-09-18

A maraton előtti utolsó felkészülési állomásként Kanizsát választottam, időben is még éppen belefért és nem tűnt annyira kemény erőpróbának sem, hogy azt ne lehessen mint erős edzést felfogni.

Ennek jegyében előbb azt terveztem, hogy résztávozok egyet a verseny keretein belül, de a 2 nappal ezelőtti hosszú és lendületes 35km-es edzésemből még nem regenerálódtam teljesen, így egy viszonylag jól eső, de azért nem annyira lassú tempóra szelidültek elképzeléseim. Az sem okoz majd álmatlan éjszakákat, ha elmegy majd a fél banda – gondoltam előzetesen. Hát okozott:-)

Olivér 10, Roland 50km-t vállalt, remélem, ők is beszámolnak majd a saját menetükről...

Na, de visszatérve a félmaratonra: a kanizsai gyaloggaloppok (Bálint, Koló) ezúttal 10km-en rajtoltak, nincsenek olyan formában, ahogy hallottam tőlük a magyarázatot. Ők és mi egyszerre rajtoltunk (az 50-esek 2 órával korábban), de hátulról senkiről sem látszott, hogy éppen milyen távon indult, így csak a rövidtávosok 5km-es fordítójánál lett tiszta, hogy kik is szaladnak ténylegesen előttem.

Legelől az immár szokásosnak mondható, most már a Kanizsai Futóklub szekerét toló csurgói kollega látszott az ugyancsak megszokott narancssárga pamutpólójában, utána egy jó száz méterrel még két futó, én pedig egy negyedikkel együtt váltogattuk a tempót, ami néha nem eshetett jól neki, főleg a későbbiek fényében. Ezen a távon kényelmesnek mondható 4’10”-es kilométerekkel teljesítettük a féltávot, de legnagyobb megdöbbenésemre a fordító után az első helyen a kanizsai ironman (innen is gratula neki utólag!) Vránics Laci köszönt rám szemből narancssárgában, őt számomra ismeretlen futók követték, ám ekkorra az éltől már jó 600m-re voltam leszakadva.

Ez ugyan nem kevés, de mindenesetre látótávolságot jelentett, amitől azt hiszem vérszemet kaptam. Kényelmes tempóra vonatkozó tervek ide vagy oda, csak bennem motoszkált a kisördög, hogy ha egy ilyen, nem túl acélos féltávból csak annyire maradtam le, nem lehetetlen felérni akár az elejére sem.

„Alkalmi futópartneremet” sikerült leszakítanom és a virtuális dobogósokat is közelítettem már: ugyan nem egyik pillanatról a másikra, de 15km-nél már az élen találtam magam és utána is stabilan távolodtam. Ekkor már közel 3’50”-es tempóval haladtam, de a 13-14 fok és a kissé szemerkélő eső igazán az én világom és ezek a körülmények (no meg a lábaim, edzettségem, ilyenek) be is húztak a célba 1h24m41s-es idővel, majd utánam már közel 2 perccel lemaradva érkezett a többi dobogós.

Összefoglalva, igazából közel sem azt az edzést futottam, amit eredetileg terveztem, így „jogosan” álltak be kissé a combjaim a végére, de remélem, ez nem lesz kihatással jövő vasárnapra. Amitől inkább tartok, az az időjárás, hisz ha 20 fok feletti napos idő várható, akkor nagyon necces lesz jó maratont futni. Ebben az esetben az sem kizárt, hogy későbbre, esetleg Graz-ra halasztom a debütálást, ami egy igazán nagy verseny és jobb eséllyel várhatók ideálisabb körülmények.

Pulzus és tempó grafikon.

Eredmények, képek itt.

korpa