10. Sárvári félmaraton 2011-03-26

Közel sem úgy végződött az előző és indult az idei évem, amint az akárcsak a teljesen realista elképzelésiemben szerepelt. Előbbiről már a szilveszteri verseny kapcsán írtam, utóbbi pedig egy térdsérülés nyomán dőlt dugába. Mármint a kulcsfontosságú alapozó időszak szállt el felettem anélkül, hogy fel tudtam volna építeni egy erős aerob alapot, ami nélkül nem lehettek vérmes reményeim.

3 héten át csak hébe-hóba tudtam futni és akkor is leginkább a 6. kilométerig volt értékelhető egy-egy edzés, aztán már csak a szurkáló fájdalomra emlékszem, meg hogy mindig hazavergődtem valahogyan. Szerencsére alkalmas maradtam a bringázásra, ami remek szinten tartásnak tűnt rövid távon, de legalábbis nem híztam el, mint a disznó:-). Jó két hete kezdtem el újra az érdemi futásokat, így persze a Pozsony Maratoni indulásomat már korábban áttetettem 2012-re.

Néhány hete reménytelennek láttam még azt is, hogy tavasszal egyáltalán futni tudok majd, ám mivel javult az állapotom, pár napja eldöntöttem, hogy gyatra forma ide vagy oda, azért Sárvárra csak elmegyek.

Magas elvárásokat nem támaszthattam magammal szemben, ennek megfelelően főleg az érdekelt, hogy képes leszek-e egy egyenletes, jól eső tempót futni úgy, hogy 21km-t egyben már 7 hete nem futottam.

10-en indultunk ZASZ-osok, de rajtunk kívül is láttunk még egerszegieket melegíteni, mint ahogy Kanizsáról is befutott a szokásos különítmény.

Sikerült hátulról rajtolnom, hisz nem siettem sehova, és azt is örömmel nyugtáztam magamban, hogy most sincs bennem semmiféle izgalom, ahogy az jó formában is lenni szokott. Az elején olyan 12. pozícióban lehettem, de hamar látszott, ki fut saját képességeinél erősebben, hisz a terepes résznél már az 5. helyen találtam magam, bár az első 3 nagyon elfutott addigra már. Egész jó állapotban éreztem magam, térdem is bírta, ám még nagyon az elején jártunk.

Aztán az Ikervár előtti hosszú egyenesben, pontosabban a szélkerekeknél, elhagytam a sárvári Marton Lacit is (végül egyéni legjobbat repesztett), aki azért még kilométerekig próbált tapadni, ám végül a Sótony előtti kaptató előtt lemaradt. Nem mondom, hogy nem bántam, senki nem álmodozik folyamatos topogó léptekről maga mögött.

Az emelkedő normálisan ment, már ha ez mond valamit, majd az Asi szokásához híven bemondta a váltópontnál, hogy 3 és fél perc (mármint korábban azért nem szokott ennyi lenni:) ) a hátrányom a Fábrics Gabihoz képest. Hát, nem rendeltem ott helyben pezsgőt ezt megünnepelni…

A főútig tartó hullámvasútat alapesetben élvezni szoktam, ám most nekem úgy tűnt, mintha inkább csak emelkedne. Gondoltam, hogy nem a földrajzi paraméterek változtak meg az elmúlt ősz óta, hanem a formám nem teljesen alkalmazkodott még egy ilyenhez. A fel-felcsapó szembeszél csak rontott a feelingen, de azt azért éreztem, hogy még nem sodródok erősen a teljesítőképességem határai felé.

Nem úgy Gabi, aki kissé elfutotta az elejét (később bele is kellett sétálnia), így látótávolságon belülre került Sárváron, ám annyira csekély volt már a hátralévő táv, hogy fél perc még megmaradt közöttünk.

Végül nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy negyedikként csaptam be a célba (korcsoport 2.) 1h23m58s-as idővel és még egy kupát is kaptam mindezért. Tavaly az 1h19m02s-es időm semmire nem volt elég:-)

Felnegyedelve a táv; tempó(pulzus):

4:00(164), 3:59(164), 4:07(165), 3:55(164)

Normál körülmények között elszégyellném magam egy ilyen teljesítmény után, ám a történtek ismeretében nem tehetek szemrehányást magamnak és ha a térdeim sem szenvedik meg a nagy terhelést, igazán szép eredmények várnak még rám idén.

Eredmények

korpa