Sárvár 12 óra - elérhető a századosság

Kezdem az elején. Zsíros alkat vagyok, így az elhízás ellenszereként kezdtem el futni 22 éve 10 évnyi masszív cigarettázás után. 21 éve 1990. májusában futottam az első félmaratonomat (1 óra 35 perc), pedig 10-re mentem, mert addig 10km-t sem futottam egyben, de az IBUSZ BP maraton nevezésekor, aminek a betétszáma volt a 21km és 10km közölték, hogy a 10-est csak gyerekeknek indítják. Ennek sikerén úgy felbuzdultam, hogy mindjárt a maratonról kezdtem álmokat szövögetni, merthogy minden futó álma, hogy életében egyszer lefussa a maratont, szintidőn belül, mindegy milyen idővel. 1992-ben ez is sikerült. Örömtől könnyezve futottam át a célon, majd megfogadtam, hogy ez volt az első, de az utolsó is. Ezt a fogadalmat hamar elfelejtettem, mert azt az élményt újra szerettem volna élni, ahogy és amikor átszaladtam a célvonalon. Sajnos a sokadik maraton ezt már nem adja meg, így jöttek a további álmodozások extrémebb távokról. Többször kóstoltam bele az ultrafutás világába, de úgy éreztem, hogy igazából csak akkor vallhatom magam ultrafutónak, ha teljesíteni tudom a 100 km-t az OB-ken megadott szintidőn belül (ami 12 óra). Ezzel el is jutottam oda, hogy miért kezdtem el 12 órás futásokra járkálni. :)

Ez volt a 4-dik nekifutásom. A legelsőt egy maratoni táv lefutása után hőgutával feladtam. Rákövetkező évben váltóban indultam, hogy feledtessem a rossz élményt. A második alkalommal, 2009-ben túlpihengettem magam, így 86.679 km lett, amire hiába mondta mindenki, hogy remek teljesítmény, én kudarcnak éltem meg, mint ahogy a 2010-es évit, a 3. próbálkozást is, ahol elfutottam az elejét, hőgutát kaptam, a 41. kör után leszédültem a fűre, közel egy órát talpra se tudtam állni, de aztán mégsem adtam fel, de onnantól már csak vánszorgás volt, az eredmény pedig 82.639 km lett. Akkor azt mondtam, három a magyar igazság, az megvolt, és egy a ráadás, vagyis 2011-ben újra megpróbálom, és akárhogy sikerül az lesz az utolsó.

A felkészülésem jól sikerült, január 1-től a versenyig 1238 km-t raktam a futócipőimbe, sok edzőtárs jó társaságában (Jani, Andi, Robi, Fecó, Sólyom, Endre, és még sorolhatnám). A verseny... kicsit még ködbe vész, de azért megpróbálom összeszedni magam. Ideális időt jeleztek előre, és így is lett, se nagy szél, se eső, se túlzott meleg, néha sütött a nap, de nem forrón, néha meg árnyékoltak a felhők. Indulás előtt szelet rozskenyér parizerrel, a rajt előtt egy óriás müzli meg egy banán még lecsúszott, aztán jött a gyomorfájás, de az az izgalomtól, plusz egy kis fejfájás, szintén az izgalomtól (való kialvatlanság miatt). Ezeken segített Varga Endre barátom egy korty jóféle szilvapálinkával. :)

Lassú kezdést terveztem, mondván van idő a bemelegítésre. Így is lett, visszafogtam magam, az első köröm pont 6 perces lett, majd beálltam 5:40 - 5:50 közötti köridőkre, időnként megállva inni egy kis izotóniás italt, vagy ráhúzni a mézes macira. Ezekben a körökben Völler Feri és Német Jani barátaim segítettek a legtöbbet, kérdezték hogy mit kérek, és adták a következő körben, de a többiek közül is sokan jöttek a kör széléhez és segítettek, meg szurkoltak. Nagyon jól meglett szervezve, hogy a klubból 4 váltócsapat is jött, masszőrt hozva, nekünk is segítve. Kicsit irigyeltem is őket a buli hangulat miatt. A félmaratoni táv így meglett 2 órán éppen belül, a maratoni 4 óra 7 percen belül. - Ezek nem pontosak, mivel a chipes körszámlálásból nézem vissza az adatokat, pl.: 41. kör végén az idő 4 óra 7 perc 13 mp, táv 41*1.03km=42.23km. A 42. kör vége előtt álltam ki egy 7-8 perces frissítő gyúrásra, úgy érezve ezt most megérdemlem, közben elrágcsálva egy fél banánt. Innentől elkezdem lassulni, már 6 perc fölötti körök mentek csak, de az 50km így is meglett 5 óra 14 perc körül. 50 felett már jöttek a kisebb belegyaloglások is, de a legutolsó kör kivételével nem volt olyan köröm, ahol csak gyalogoltam volna, a körök kb felét mindig futottam. Erre az volt a taktikám, hogy ott engedélyeztem magamnak a gyaloglást ahol a "hegy" felfestést láttam, illetve 80km felett már ott is, ahol azt láttam hogy gyanúsan emelkedik a pálya. Ezek a maratoni távig amúgy fel sem tűntek. :) 60km 6 óra 22 perc. Közben megjött Erika (feleségem) és onnantól ő lett a legfőbb segítőm, minden körben lesve minden kívánságom, és nagyon jól visszafogta magát, hogy ne próbáljon rábeszélni hogy hagyjam abba, mert ahogy fogyott az idő, egyre szebben nézhettem ki. Hozta magával Petra lányomat is, aki kétszer 5 körre, plusz a legutolsó körre beállt mellém, így segítve. Ennél többet nem is kívánhattam magamnak. A 70. körben megint engedélyeztem magamnak egy gyúrást - a csapat részéről a saját masszőr, hát ez hatalmas ötlet volt. Ezzel, és itt még megint tudtam tartani 7 perc 30 mp körüli köröket, de innentől már csak a géleket fogadta be a gyomrom, el is fogyott mind az 5, amit vittem. a 77. körben is bementem a csapathoz, ledőltem egy nyugágyra, mondtam hogy 5 perc múlva szóljanak, és lehunytam a szemem. Még egy 5 perces megállásom volt, a 80. körben, akkor a kocsi csomagtartójának szélére ültem, de amikor onnan tovább indultam, tudtam hogy még 17 kör kell a száz kilométerig, és vészesen fogy az időm, 2 óra 35 perc volt vissza a 12 órából, plusz kezdett hűvösebbre fordulni, ezért úgy döntöttem, hogy innen nincs megállás, inkább többet gyalogolok ha szusszannom kell. Hűvösben fáradtan nem jó megállni, mert a kimerültségtől megvesz az isten hidege, öltözni kell, de ha újra mozgásban vagyok, akkor megint izzadok, sehogy se jó. Kb a 90. kör környékén kértem a karhosszabbítómat, ennyit kellett csak öltözködnöm. Közben megérkezett Lőrincz Endre barátom is, aki tavaly 103 km felett teljesített, és ő is futott velem egy kicsit. A 90. kör után már a visszalévő időt figyeltem csak, megfutva a körök legalább felét, azt számolva, és annak reményében, hogy talán az utolsó köröket gyalogolhatom, akkor is meglesz a százas. Ez olyan jól sikerült, hogy 8-8:30 közötti köröket mentem, és a 97. kör végén (megvan a 100) még maradt 13 percem. Ekkor Petra lányom beállt mellém, hozta a meleg felsőm, hogy amikor megszólal a 12 óra végét hirdető sziréna, ne fázzak, és még megtettük a 98. búcsú kört, de azt már tényleg levezetve, gyalogolva 11:30 perc alatt.

98 kör 101.0531 km az oklevélen, kategóriámban 2. hely (abszolútban 17. hely). Megvolt. Nem csúcs teljesítmény, de egy amatőrnek ennyi is elég. Elértem egy álmom, most már mondhatom hogy van ultrafutó múltam, de nem vágyom ismétlésre.

Köszönöm ezúton is mindenkinek, aki segített!

Bónusz volt (és megtiszteltetés), hogy kategóriámban Szőnyi Feri mellé állhattam fel a dobogóra, a mellé az ember mellé, aki megnyerte a 20-szoros ironman világbajnokságot Mexikóban, aki a kitartás mintaképe.

ZASZ SE, nem mellesleg, a váltócsapatok is több dobogós helyet szereztek, a leggyorsabbak kategóriájukban és abszolútban is megnyerték a versenyt. Hajrá ZASZ! :))