2011. május 15., vasárnap

Gyenge formában a Kanizsa-Karos félmaratonon


Kettős szerepben indultam a szombati versenyen: egyéni indulóként a félmaratoni számban és első váltótagként a Beep-Beep nevű formációban, melyet rajtam kívül Timi és Zsófi erősített. Vagyis helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy Timi és Zsófi erősítették a csapatot, melyet én a mai napon inkább csak gyengítettem...

Nem szeretnék megyarázkodni, erre a napra minden összejött, ami csak lefelé tudja húzni a teljesítményt, és ritka rossz formában érkeztem a rajthoz délelött 10-re. Persze sportemberhez méltóan úgy álltam oda, hogy mindent el fogok követni a minél jobb eredményért (már csak azért is, hiszen nagyon szeretem ezt a pályát és ezt a versenyt), de már negyed óra után éreztem, itt bizony nem sok babér fog teremni nekem.

Az első váltópontig különben nem sokkal Korpa mögött, két másik félmaratonistával futottam, valamivel 4 perces tempón belül. Korpán kívül még 5 versenyző futott előttünk, közülük a kanizsai Gadányi Bálintot és a szombathelyi Garami Árpit és Nagy Gábort ismertem. A 10. km utáni fordítónál még három percen belül volt mindenki, itt azonban egyedül maradtam a Csapi előtti hosszú, lankás emelkedőre. Némi hátszél volt ugyan, de az pont olyan erős volt, mint amilyen erősen futottam, így a gyakorlatilag szinte mozdulatlan levegőben forró szaunára emlékeztettek a körülmények. Ezen a szakaszon (és a korábbi emelkedős részeken) csak vánszorogtam, és végképp leszakadtam a tisztes idő lehetőségétől. Azért a hosszú, árnyékos lejtő kicsit magamhoz térített, és onnantól aránylag normális tempóban tudtam haladni a célig, de ez már csak szépségtapasznak volt jó: az 1:27-es idő messze elmarad nemcsak az egyéni csúcsomtól, hanem megítélésem szerint a tavaszi edzésforma alapján várható eredménytől is. 

Beep-Beep csapata: Roli, Timi, Zsófi

Legalább a lányok jól futottak, főleg Timivel voltam különösen elégedett: szinte nulla edzéssel 5:30-as tempóban sikerült végigfutnia a 7,6 km-es távot nagy hőségben, tele emelkedőkkel. Ha rá tudom venni, hogy készüljön fel komolyan egy félmaratonra, erős konkurencia lesz a női mezőnyben, biztos vagyok benne!

A klubon belül sokat foglalkoztunk már a Korpa-Roli párbajjal, amit persze egyikünk sem vesz halálosan komolyan, de mivel több mint egy éve (a tavaly tavaszi sárvári félmaraton óta) nem csaptunk össze versenyen, így izgatottan vártuk, ezúttal mire megyünk egymás ellen. Gratulálok neki a kiváló időhöz (a körülményekhez képest) és a kiváló helyezéshez (a mezőnyhöz képest), nem kétséges, hogy a mai napon sokkal jobb volt nálam! A keszthelyi versenyen más elfoglaltságaim miatt nem akartam mindenképpen indulni, azonban most úgy érzem, ha csak egy mód van rá, ott szeretnék lenni a félmaratoni mezőnyben, és ki akarom köszörülni ezt a csorbát!

Nincsenek megjegyzések: