Lentieket a munkatársaimnak írtam eredetileg, egy céges összetartást tartottunk az Őrségben, oda futottam el, míg ők jórészt bringával érkeztek.
"Délután kettőkor indultam a cégtől, épp a takaréklángos műszakváltáskor, amúgy nyáriasan lengén felöltözve, de mivel más napokon is meg szoktak bámulni a seggrefeszülős gatyáim miatt, ez nem okozott különösebb traumát.
Napon közel a 30 fokot verdeste a higanyszál, a Zrínyi út így a szokásos forgalmával már nem is tűnt olyan kellemesnek, nem mintha egyébként az szokott volna lenni.
Onnan átvergődni a város másik végéig maga volt a megtestesült álom, mert sokszor a nap is elbújt, ezért ekkor óvatlanul azt gondoltam, hogy ez így nem is lesz egy nagy kihívás, hát jó nagyokat tévedtem…
9km-nél, Andráshidán közkútból kortyoltam, majd a vasúti töltés murvás talaján futottam egészen a bagodi bringaút elejéig. Itt már erősen tűzött a nap, aki látott már vasúti töltést, az tudja, hogy nem sok árnyék szokott esni rá alapesetben. Na, ez erősen alapeset volt. Kezdtem igencsak kellemetlenül szomjas lenni, meg jött a műszakos vonat is mutatóba, de ellenálltam a kísértésnek és nem kapaszkodtam fel rá.
Szerencsére a bringaút elejére frissítőt szerveztem, egyik munkatársam hagyott ott vizet előző nap egy olyan hosszú sövény tövében, aminek aljában vagy fél percig hasaltam, de csak nem találtam meg. Pedig el lehet hinni, mennyire vágytam arra a fél liter melegvizre…
Innen nagyon gázos kezdett lenni a dolog, tudtam, hogy legrosszabb esetben egészen Lövőig, azaz a 26. km-ig (amikor erre gondoltam, bőgni támadt kedvem…) nem lesz semmiféle közkút, miközben már javában porzott a szám, a kiszáradás szélén egyensúlyoztam. Árnyékot a bringaúton sem két kézzel osztogatnak, így jobb híján a szembejövő bringások kulacsára ácsingóztam.
21. km: Zalacsében ismertem egy nem működő közkutat, itt az volt a hatalmas ötletem, hogy majd jól megállok mégis, hátha jön majd víz belőle… Ilyenkor már a jetiben is tud hinni az ember, nemhogy egy évek óta elzárt közkútban. Aztán halleluja, előbb láttam meg a falu temetőjét, ahol ugye mindig van kút! Bár éppen temetésről voltak távozóban az elegánsan kiöltözött emberek, én mégis szétizzadva, sótól kiütött trikómban, láthatóan a cudarnál is botrányosabb állapotban rábuktam a folyadékra.
Ez arra volt jó, hogy Lövőig éppen csak (de szó szerint ám) eljutottam, ahol végre kipróbálhattam egy magammal cipelt gyorsan felszívódó szénhidrát gélt, mert ott már literszámra tudtam vizet küldeni utána. Innen aztán közkútról közkútra fogalmaztam meg a rövid távú célokat, minden falu vízkészletéből jutott belém pár deci. Kezdtem visszanyerni némileg az erőmet és már bőven 30 felett jártam.
Aztán hogy ne legyen ennyire egyszerű a napom, a cél előtt még szépen eltévedtem, így úgy döntöttem, hogy a 36. km végén megadom magam az égieknek, mert ennek még csúnya vége lehetett volna abban az állapotban, azon körülmények között. Ha egyszer kiszárad az ember, onnantól már nem lesz a régi, csináljon akármit.
Aztán még gyalogoltam-kocogtam egy kukoricás mentén, hogy aztán elérjem végre a szálláshelyet.
Végül 2 óra 49 perc 30 másodperc alatt teljesítettem a futott távot, ami 4:42perc/km-es(12.77km/h) tempót jelent, bár ezt, aki nem fut, nem igazán tudja hova tenni.
Legközelebb bárki csatlakozhat, vettem egy spirálfüzetet és abba írom a jelentkezők névsorát:)"
UI.: eddig nem történt még jelentkezés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése