Az előző két évben egyaránt az 50 km-es számban indultam ezen a versenyen, idénre azonban már nem terveztem magamnak ultraversenyt, úgyhogy a félmaratoni távot választottam, mert lemaradni semmiképpen sem akartam erről a kiváló versenyről. Távtól függetlenül viszont szerettem volna folytatni azt a sorozatot, hogy eddig mindkét alkalommal a dobogón végeztem (2009-ben annak harmadik, 2010-ben az első fokán). A feladat nem tűnt túl könnyűnek, hiszen népes mezőny (40 fő) és igencsak erős ellenfelek (Korpa, Gadányi Bálint, Sipos Csaba) gyűltek össze a 10 órás rajtra a fiúk félmaratoni számában. Ráadásul, bár jó formában végzem az edzéseket, egyáltalán nem vagyok még gyors, az aerob alapozás kezdetén járok csak, és még csak rá sem pihentem a versenyre.
Reggel egyébként hárman indultunk útnak Kiskanizsára Söjtörről, hiszen Timi és Dóra Peti is jöttek velem, mindketten a 10 km-es számra készülve. Örömmel üdvözöltem az Aszfaltszaggató és más ismerősöket, nagyon szép időnk volt, talán túlságosan is szép, hiszen már a 10 órás rajtnál kb 25 fok lehetett, ami előrevetítette, hogy nem lesz éppen kellemes a forró aszfalton a viadal.
Rögtön a rajt után Sipos Csabi állt az élre, közvetlenül vele haladt Bálint, de Korpa és én is ott voltunk pár lépéssel mögöttük. A 10 km-es mezőnyből Dóra Peti és Gorza István voltak még ott, a többiek szépen fokozatosan lemaradoztak. Csabi aztán egyre nagyobb tempót kezdett diktálni (3:40-nél gyorsabb km-eket), ami kicsit széthúzta a mezőnyt: Bálint és Dóra Peti mentek vele, Pisti és Korpa tisztes távolból követték, míg én még az utóbbi uraktól is kezdtem lemaradni, mert bár jól esett a futás, de egyáltalán nem éreztem, hogy menne a gyorsabb tempó.
Aztán 5 km-nél Peti és Pisti visszafordultak, én pedig haladtam tovább a saját tempómban, a félmaratoni szám negyedik helyén. Szépen lassan "lőtávolon" kívülre kerültek a dobogósok, Bajcsa végénél, a 8. km-nél már másfél-két perccel futottak előttem. A 10,55 km-es fordítónál aztán szembetalálkoztunk egymással, Csabi hozzám képest 3,5 perccel vezetett, önkívületi állapotban futott, míg Bálint és Korpa szinte együtt haladtak, a mozgásuk sokkal lazábbnak tűnt, főleg Korpáé.
A visszafelé út nagy részén teljesen egyedül futottam, az elején a hátszél miatt egy kicsit gyorsabban, de aztán a vége felé egy kicsit lassulva. A 16. km-nél hirtelen feltűnt egy fehér pólós alak előttem. Igencsak lassan haladt, nagyon hamar utol is értem. Csabi volt az, meg is kérdeztem, hogy minden rendben van-e vele. Válaszolt, hogy persze, csak görcsöl a vádlija. Az utolsó km-eken már nem történt semmi, se előttem, se mögöttem nem láttam senkit, kényelmesen bekocogtam a harmadik helyen.
Az 1:26-os idő kb hat perccel elmarad a legjobbamtól, amiből mondjuk 2-3 percet megmagyaráz a meleg és a hullámos pálya. Nincs mit szépíteni, nem vagyok gyors, ezen a napon ez volt a reális eredmény.
Nem voltam meglepve, hogy Korpa jobban bírta a végét, és kb két perccel Bálint előtt ért be, megismételve ezzel a tavalyi győzelmét. Régóta stabilan képes erre a teljesítményre, ráadásul taktikailag is okosabban versenyzett ma. Rajta kívül Ági (szintén 21 km-en) és Andi (50 km-en) is magabiztosan megnyerte a saját számát, így a hat egyéni számból háromban zalaegerszegi (Aszfaltszaggató) győzelem született (a maradék három elsőségen a magyarkanizsai Bognár Csilla, a söjtöri Dóra Peti és a válogatott Steib Peti osztoztak).
A végére hagytam Timit, akinek sajnos igencsak súlyos nehézségekkel kellett megküzdenie: hetek óta fáj a térde, már a bemelegítésnél problémák voltak, illetve nagyon rosszul viseli ezt a meleg időt. Büszke vagyok rá, hogy dacolva ezekkel a gondokkal nagyon szépen futotta végig a távot és 53 perces idejével 5. helyen ért be a lányok között!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése