"Tőkétől a Pohárig" Szőlőhegyi Futóverseny Tekenyén

Ősz van, egymást érik a futóversenyek, szinte minden hétvégére jut egy-két rendezvény akár itt a környéken. Mivel még csak az alapozó időszakom kellős elején tartok, így feltett szándékom volt, hogy csak nagyon kevés versenyre megyek el az ősszel. Hiszen még nem vagyok csúcsformában, pláne nem vagyok gyors, ráadásul a maximumra futott távok nem is illenek bele jelenleg az edzéstervembe.

Rajt 2010-ben

Mindezek ellenére akad egy-két rendezvény, aminek nem tudok ellenállni. Ezek közé tartozik Tekenye is, a tavalyi kellemes emlékek (szülinapi győzelem) után feltétlenül ott volt a helyem a rajtvonalon idén is!

Néhány napja nem volt teljesen jól a hasam, a 10 órai rajt előtt háromszor is meglátogattam a bizonyos helyet, bízva benne, hogy az egy órás versenyidő alatt nem lesz vele gondom. A tavalyi időm 61 és fél perc volt, idén reméltem, hogy tekintettel a sokkal szárazabb talajra, sikerülni fog bőven 60 perc alá szorítani az eredményt. 

Azzal már a rajtnál tisztában voltam, hogy kemény ellenfelekkel kell megküzdeni az előkelő helyezésekért, hiszen ott volt az egész évben remekül teljesítő Korpa, az őszre újra régi formáját idéző Sólyom, és eddigi legizgalmasabb futóversenyem egykori főszereplője, a tájfutó Scultéty Marci. Aztán rögtön a rajt után egy addig számomra ismeretlen tapolcai futó, Gajdics Péter állt az élre, és villámsebességgel távolodott tőlünk, pedig mi is 3:30-as tempóban kezdtük a versenyt.

Mindenesetre az első emelkedő után összeállt az ötösfogat az eddig felsorolt urakból és jómagamból. Mintegy 4 km hosszan (a síkon) teljesen együtt haladtunk, a két tájfutó, Sólyom és Marci diktálták a tempót, de ott voltunk szorosan a nyomukban. Nagyjából 4 perc körüli ezreket futottunk, egyelőre könnyedén ment a futás, de úgy tűnt, még a többieknek is.

Aztán a második hegy alaposan átrendezte a csapatot. Elsőként Péter maradt le, de itt már nekem is gondjaim voltak, nem mással, csak a hasammal. Egyre jobban csikart, a kezem már libabőrös volt. Azért felértem a többiekkel a dombtetőre, itt azonban meg kellett látogatnom a bokrot, pedig tudtam, hogy egy ilyen rövid versenyen ez végzetes időveszteség. 50 másodperc kényszerpihenő után iramodhattam a többiek nyomába. Közben Péter is előbukkant, megbeszéltük, hogy neki is hasonló gondjai adódtak, amik nem is nagyon oldódtak meg, hamar lemaradt újra. Én viszont elszántan folytattam a versenyt, pedig nem is láttam a három élen haladót.

Egészen amíg ki nem értünk a műútra, itt ugyanis egy jól belátható hosszú egyenes volt, láthattam, hogy kb 45 másodperccel futnak előttem, Korpa, Sólyom, Marci sorrendben. Az utolsó emelkedőt közepes tempóban nyomtam, de a végére így is 15-20 másodpercre megközelítettem Marcit, akit a lejtő végére utol is értem. Innen még hátravolt kb 2 km síkon, könnyedén hagytam ott a tájfutó sporttársat (mindkettőnknek deja vu érzése lehetett 2008 szilveszteréről). Sólyom viszont csak nem sokkal a vége előtt bukkant fel előttem: valamivel gyorsabban futottam ugyan nála, de már nem volt elég táv, hogy utolérjem. Így 58:28-as idővel ezúttal a harmadik helyen értem célba.

Pulzus és tempó grafikonom

A szervezők figyelmességének köszönhetően az eredményhirdetésnél a másnapi szülinapom alkalmából egy üveg tekenyei borral is megajándékoztak, nagyon jól esett! :-)

Korpát meg kell hogy dícsérjem, idén valamennyi versenyén magabiztosan fut, a sárvári félmaratonon, a Kanizsa-Karoson, a Kanizsai Futófesztiválon és most Tekenyén is maga mögé utasított mindenkit a megyéből. Kánikula vagy emelkedő sem fog ki rajta, egyszerűen nincs gyenge pontja. Ennek ellenére feltett szándékom, hogy idén még egyszer legyőzzem, sajnos a bagodi és a szilveszteri versenyen valószínűleg más távon indulunk, így talán csak Sárvár (esetleg Hosszúpereszteg) marad lehetőségként.

Sólyom is igazolta nagy formáját, megmondom őszintén, nem számítottam rá, hogy ennyire jól bírja ezt a tempót egészen végig!

A klubból Kriszta és Bandi versenyeztek még, kategória első és második hellyel. Tehát azonos korosztályban egyedül Bandi elé tudott kerülni nem Aszfaltszaggató az egész mezőnyből (pedig hatan is indultunk), de csak pár méteren múlott az ő győzelme is, nagyszerű időt futott!

A végére hagytam Timit, aki 6 km-en (valójában 6,89 km-en) a legnagyobb meglepetést okozta. Több sérüléssel is küszködve, nagyon kevés tapasztalattal és még kevesebb edzéssel állt rajthoz, és kiváló, kereken 39 perces idővel fölényesen nyerte a korosztályát! Ráadásul az igencsak népes, 35 hölgyből álló teljes női mezőnyben is az abszolút 2. helyen ért be. Nagyon büszke voltam rá!