Ígértem, hogy ha tudok közvetlenül blogolni, élek a lehetőséggel. Mai friss élményeink jó apropót adnak erre. Hermán Gyöngyi, ált. iskolás matektanárom hívott meg minket. Többeket is invitáltunk a Söjtörről induló Deák-túra teljesítésére, de végül ketten maradtunk Krisztivel. Illetve még két Aszfaltszaggató is teljesítette a húszas távot, Molnár Teodóra és dr. Nagy Zita.
Mivel nem vagyok egy tájékozódóművész, tegnap a Garminra töltöttem a tracket, ami nem volt egyszerű. Rudi bácsi biztosan fogja most a fejét, hogy hogyan lehet valaki ilyen informatikai analfabéta, de nekem csak így sikerült (röviden): A www.turistautak.hu-n találtam egy fájlt, amit a Map Source programmal tudtam a www.gpsies.com számára importálhatóvá tenni. Így már láttam a térképen, de az órára csak rövidítve volt hajlandó kitenni. Később rájöttem, hogy a pontok számát kell csökkenteni és akkor ráfér. Így egy kicsit elnagyolt lett, de tökéletesen működött.
Az indulást későre időzítettük, hogy lehetőleg nyissanak ki a frissítőállomások, mire odaérünk.
Kb. 9.55-kor indultunk. Az út eleje gyermekkoromból ismerős volt. A Deák-kútig. Itt találkoztunk Szendrő Szabolcs hegymászóval, még ő is meglepődött azon, hogy végigfutjuk a 30-at (Aztán még persze sokan). Szép őszi erdőkön, borospincés vidéken kocogtunk keresztül.
Majd állandó iskolai kirándulócélpontom, a Vas-völgy következett. A 2. állomáson volt osztálytársam, iskolatársaim fogadtak. (Meglepődés) A jóféle pálinkát elutasítva teával és pogácsával frissítve köszöntünk el tőlük. Mondták, hogy lesz egy meredek horgos. Ezen addig futottunk, amíg biztosan már nem látnak minket :-) . Eredetileg is így terveztük, de csak a nagyobb emelkedőkön gyalogoltunk. A talaj sáros volt sok helyen, néhol dagonyás is. Elkelt a terepcipő - főleg a lejtőkön, utcai futócipővel gondjaink lettek volna. Jött a pusztaszentlászlói szőlőhegy, 13km után egy borospincében a frissítés forralt borral (kihagytuk), zsíros kenyérrel, pár szót váltottunk a jókedvű túrázókkal. A horgásztó mellett vezetett az utunk, nagyon szép hely. A helyi termálfürdő után balra kanyarodott az út és ezzel elkezdődött a dolog nehezebbik fele. Rögtön egy húzós emelkedő, be Pusztaedericsre, ami nem egy barátságos hely. Az utána következő emelkedő sem. Felértünk a Gáni-hegyre, várt ránk az ellenőrző pont. Frissítő nélkül.
Ez volt 21-nél, üres volt a kulacsunk. Szerencsére találtunk almákat egy fa alatt. Visszafelé egy rövid aszfaltos szakasz (Szompácspuszta) után erdős, füves emelkedős rész után a kritikus utolsó kilométerek már lefele vezettek. 27-nél még lett volna ellenőrzőpont, de még nem ért oda az ember (a célban mondták). A frissítéseket nem futók igényeire tervezték, az biztos. Még a falu előtti földúton kerülgettük egy kicsit a 20-as túrázóit és a 31. km-nél értünk a célba. Megkaptuk a jelvényt, emléklapot, (csodálkozás az időeredményen) bedöntöttünk több pohár vizet és teát.
Ezután még eleget tettünk Gyöngyi szíves meghívásának. Elveszett kalóriáinkat bablevessel és saját termésű gesztenyéből készült sütivel pótoltuk.
Mint a fentiekből kiderült, a túra szűkebb hazám tájain vezetett. Viszont érdekes, hogy az útvonal 80%-a ismeretlen volt.
Track:
http://www.gpsies.com/map.do?fileId=vftrcxcjkhgqmbki
1 megjegyzés:
Nagyon terveztem én is, hogy indulok, de aztán üzleti ügyeim Budapestre szólítottak szombatra. Az egyik frissítőállomáson Timi volt (Oltárcon), de a beszámoló alapján arra nem jártatok.
Az útvonal részben ismerős, a maradékot meg majd majd elmegyek felfedezni valamelyik söjtöri hétvégén :)
Megjegyzés küldése