A Pozsony Marathon óta 3 hét telt el és fokozatosan, de biztosan csökkentettem a kilométeradagot és növeltem a maximális intenzitást. Főleg két kérdés foglalkoztatott ezzel kapcsolatban:
1) Nem okoz-e sérülést ez az – idén még legalább is – újszerű terhelés
2) Hogyan reagál rá a formám
Most, hogy már túl vagyok néhány ilyen gyorsabb futáson és egy rövidebb versenyen is, van némi tapasztalatom a fentiekről. Az első, hogy legalább egy hétig (bár ez még a maraton utóhatása is lehetett) a térdem és a forgóm is fájdogált, de aztán ez szerencsére elmúlt. A második, hogy a kezdeti nehézségek után kezdek már némi fejlődést mutatni fizikailag is, amit bizonyos értelemben a Bad Waltersdorf-i 12 km-es időm is visszaigazolt. A PB-n nem csodálkoztam (hisz nem futottam még ilyen távon versenyt), de a 3’34”-es km-átlag és annak kialakulása reményt kelthet.
A heti edzésekből kicsit több, mint 100km-t hozok össze mostanság, ami már jelentős visszaesés az év elejéhez képest, ám a tempó- és hosszúfutásokat felváltották a hosszabb-rövid résztávok, fartlekek és gyors iramjátékok.
Szeretném a jövőben a 3-5km-es edzészakaszok sebességeit 3:30perc/km környékére belőni, amik most inkább 3:40 környékén mennek. A közvetlenül meló utáni gyors futások a napi hosszas ülőtevékenység miatt gyengén mennek (de legalább is túl szenvedősen), míg a hétvégi hasonló intenzitású edzések között már találok jól sikerülteket. Még jó, hogy a versenyeket is akkor rendezik…
A következő nagy kihívás minden bizonnyal nem egy konkrét verseny, hanem a nagy melegek beköszönte lesz, amit anno bringán könnyen át lehetett vészelni, de a futás során sokkal nehezebb hűteni magunkat “önerőből”, a kis menetszél miatt. Könnyen megeshet, hogy több verseny is rá fog menni, míg megszokom a hőséget és elképzelhető, hogy már csak ősszel tudok majd időeredmények tekintetében tovább fejlődni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése