2012. április 1., vasárnap

Pozsony Marathon 2012-04-01

A melegtől tartottam leginkább, hát, volt itt orkán erejű szél, hófúvás, de meleg, na az hírből se... Nagyjából 4-5 fok lehetett és erős szél. Ez, meggyőződésem, a helyezés tekintetében kedvező volt rám nézve, hisz a relatíve nagy súlyomat nem fogták meg annyira az erős széllökések, mint az igazi futóalkatokat. Az időeredmény ezzel szemben a fentiek miatt könnyen felejtősre sikeredhetett volna, de utólag még ezt sem mondanám.

Előző nap már leutaztunk a családdal, így megtudtam most már testközelből is, hogy a lányom erősen horkolásgyanús:) Azért kipihentem magam és a bemelegítés után már menekültem is be a szomszédos meleg plázába, térdgatyában és rövid pólóban. A mezőny nagy része ezt tette, ez nem lehetett a véletlen műve.

A rajtnál sikerült mondjuk a tizedik sorig előreverekednem magam, ezt már eleve szép teljesítményként értékeltem, és tényleg nem is volt mindegy, hány embert kell kerülgetni az első kilométeren (ami 4’11”-es lett).

A nagy szél azt jelentette, hogy a táv első felén hát- és oldalszeles szakaszok váltakoztak, a
másodikon viszont ennek az ellentéte. Próbáltam iso-t inni, ahol lehetett és a géljeimhez is elég korán nyúltam, már a tizedik km környékén.

A verseny két, nagyjából azonos körből állt, körönként 2-2 hídra felfutással és 4-4km óvárosi szakasszal. A maradék rész vagy széles városi úton, vagy egy amolyan töltésszerű bringaúton vezetett, nem egy szép pálya, na!

Az első körben még a félmaratonisták és a váltósok is velünk jöttek, így be tudnunk állni egymás mögé, mégis a kör végén kissé megzuhantam, azt gondoltam, hogy ennyi és kész, ráadásul a második etapban erősen megfogyatkozik a mezőny, még nagyobb lesz a szívás.
Aztán látom a versenyórán, hogy a félmaraton 1:23, akkor ebből még lehet valami.

Leszakítottam ezek után azt az egy maratonistát, aki a bolyból az én távomat futotta, ám a többiek már elég messze előttem haladtak. Jött a kedvező széljárású rész, ahol annyira összekaptam magam (bár gyorsnak nem tűnt a mozgásom), hogy azt vettem észre az 30. km magasságában, hogy mentálisan nem is állok rosszul, sőt, még közelítek is az előttem állókhoz.

Itt már végig arra koncentráltam (már azon felül, hogy sikeresen elkapkodjam a műanyagpoharakat a frissítőknél), hogy „biztonságit” fussak: azaz nem belemenni egy kockázatos tempóba, hogy aztán az ekkor már teljesen reális 2:50-et is kiengedjem a kezeim közül. Bár a 31-41km közötti rész nekem is csak 4’08”-as tempóval ment, szemből és oldalról is kaptuk a havat(!) és sokan itt teljesen padlóra kerültek.

A kedvezőtlen irányból érkező szél nagyon megfogta a – jó messze – előttem haladó párost is, akiket 34-nél el is hagytam. Aki futott már maratont, az tudja, hogy onnan már nincs visszaút, hacsak én is el nem zsibbadok, ami szerencsére nem történt meg. Olyannyira nem, hogy az utolsó kilométeren belül a Kasza Andrást (1:17-et tud félmaratonon és Bagodot is ő nyerte tavaly), egy kenyai csajt (3. lett) és még egy másik futót is lehajráztam, majd befutottam PB 2:49:14-es (nettó) idővel, 24.-ként 550 férfi induló közül.

A szokásos számadatok(összesen: 42.47km, 100m szint):

Szakasz, tempó, pulzus
0-10km 3’51” 162
11-21km 3”58” 162
22-32km 3’59” 165
32-42.2km 4’07” 164
Total 3’59” 163

Eredmények
Grafikon

Ennyit akkor a versenyről, a hogyan továbbra egy külön posztot szánok majd.

Nincsenek megjegyzések: