2012. augusztus 9., csütörtök

Rockenbauer emlékúton Zalában

Kicsit régebbről indítom a történetet. :)
Ennek a teljesítménytúrának 8-szoros teljesítője vagyok, de utoljára 2005-ben voltam, aminek a végén azt mondtam, ennyi elég is lesz. Idén jól mentek az edzések, ezért edzőpartnerem elkezdett befűzni, hogy startoljak el újra, vele, navigáljam végig az útvonalon. Kötélnek álltam, pláne hogy megbeszéltük, mindegy mikor érünk célba, ha valaki gyalogolni akar, akkor gyalogol mindenki, mert úgyis erősít az is, nem vész kárba edzés szempontjából sem.
Nagy örömömre sikerült összeszervezkedni Nagykanizsáról Sznupi bácsival is, így ő is csatlakozott hozzánk.

2012.08.04. 04:00 - ébresztő! Gyors készülés, csomagokat már este levittem a kocsiba, irány Nagypáli Andit felvenni. 2 duda, mire kijött, beraktuk az ő cuccait is, majd irány Kanizsa. Időben odaértünk, de mégis elment egy kicsit az idő a nevezéssel és a depó kirakásával. Még nem futottunk egy dekát sem, az izzadság máris ömlött rólam, olvadtam mint a jéghegyek a sarkokon.
06:12 Rajt. Rozgonyi utca, Magyar utca, Palin... kb 5km-nyi aszfalt. Loholtam a két társam mögött és hallgattam ahogy beszélgetnek, vártam, hogy mikor kezd el jól esni a futás. Zsigárdra érve már jól esett. Több futó is volt, velük kerülgettük egymást. Homokkomáromban is, míg mi bementünk a templomkertbe toalett, víztöltés okán, többen megelőztek. Én fürödtem is egy kicsit, és már ott elővettem a törölközőmet hogy bevizezve a nyakamba tegyem. Obornakról felfelé a dzsindzsásban érett a szeder, mivel ezt a dombot úgyis másztuk, így nem sajnáltunk megállni szedni. Ezt többször is megismételtük, ahol szép szedrest találtunk:
Szederben a C vitamin - Hahót már csak 7-8km
A dombtetőn megtaláltok a Sárga jelzést (addig a kéken mentünk). Eddig a szakaszig egyezik a túra eleje és a vége. Innen az Oltárc vadászházig kisebb megszakításokkal enyhe lejtmenet jött. Élre álltam, és gurultam mint a lócitrom. Itt én kaptam meg, hogy tempót nyomtam. :) Pedig aki tud lócitrom lenni, annak lejtőn nem nehéz tempót menni. :)
Aztán jött egy kicsit nehezebb rész Börzönce szőlőhegy, majd a dagonyás rész kiszáradt szerencsére, aztán meg kellett találni a zöld jelzést, hogy azon jobbra fordulva már Hahót hegye és rohadt napos főutcája vezessen a kocsmáig, a 40-es nappali résztáv végéig, ahol paradicsom és vajas kenyér várt frissítésnek.
Délelőtt 11 óra - igazoló lap pecsét, mosakodás, evés ivás víztöltés +22 perc

Enni kell

..és inni
Sznupi meghívott egy hideg kólára, az nagyon jól esett, én meg hozzávágtam a 4+1-es high5 poromat, hogy ne csak vizet szipkázzon a hátizsákjából, de később mondta, hogy nem ízlett. Nekem sem kedvencem, könnyű szívvel váltam meg tőle. :)
Újraindulás. Rászóltunk mindketten Andira, hogy nem futunk. Tűz a nap, emészteni kell, stb. Azért ahogy elhagytuk Hahótot elkezdtünk kocogni, hegynek felfele is. El is kezdtem megzakkanni. Hiába előztem meg Andit, hogy lassabb iramot erőszakoljak rá, visszaelőzött, és nyomta. Mi meg a nyomában. Azért amikor eltűntünk a látóhatáráról megállt és megvárt minket. Jött Söjtör szőlőhegye, az ellenőrzőpontnak kirakott bóját simán megtaláltuk, de aztán úgy elmentünk a kifakult, megkopott balra leágazást mutató turistajel mellett (persze a felvert gaz miatt se út se ösvény nem látszott hogy lenne ott), hogy már csak azután kezdtünk el gyanakodni, hogy egy gazda ránk kiabált, hogy álljunk már meg egy fröccsre, és mi erre futva megköszöntük, de sietünk, és továbbrohanva végére is értünk a birtokoknak, csak a panoráma szerint rossz irányban. Mondtam, hogy a megoldás a gazda, legfeljebb feláldozzuk magunk és fröccsözünk. :) Szerencsénkre nem erőltette a borivást, helyette igazi hideg szódát és házi szörpöt kaptunk az útbaigazítás mellé. Ez annyira jót tett, hogy egyből nem lett semmi bajom. Ez az állapot ki is tartott Pusztaederics utáni emelkedőig.
Söjtörön megint mosakodás, víztöltés, nem csak a Deák háznál, de egy utcai nyomókútnál is, majd próbáltunk rohanni a nap elől. Rezgett a levegő a forró aszfalt felett. Söjtörről lekanyarodva két sporttárs az árnyékban feküdt, őket megirigyelve Sznupi kiadta az ukászt, hogy a következő árnyékban tápanyagbevitel lesz. Mondom erre, ilyen itt nemigen lesz. :) A Válickán átkelve azért találtunk egy fát, annak az árnyékában bedobtam én is egy sókapszulát, meg még mit, nem emlékszem. Vittem mindent, a jó az volt, hogy Sznupi folyamatosan figyelt, és szólt, hogy ideje enni, vagy inni, vagy sókapszulát bevenni. Így olyan részeket is képes voltam megfutni, amit a 8 teljesítés során egyszer sem.
Ezután megint jó tempó jött Pusztaedericsig, csak egy dombot sétáltunk meg, a lejtőn megint gurultunk, még annak az ötletnek sem álltunk meg a teheneknél, hogy feküdjek alá valamelyiknek, valaki majd feji közben. :) Itt kicsit letérve a túra útvonalától nyomókút várta hogy megfürdessen.
Nadrágmosás, mert a só már nem fért el rajta - Sznupi meg nem lefotózott?
Felfrissülve újra domb jött, naná hogy futottuk, a tetőn próbáltam megint ideig óráig élre állva lassítani a tempót, de hiába. Kezdtem újra kifulladni, de erőt adott, hogy mindjárt kapok jeget és dinnyét Kata és Attila jóvoltából. Itt is jött egy leágazás, ahol a villanypóznán lévő jelet benőtte a bozót, el is mentünk egyenesen, de emlékeztem, ezért viszonylag hamar fordultunk. Itt először gyenge, majd durva lejtő jött, hamar leértünk Rádiházára (61km) ahol Endre, Attila, Kata, Gyula és Jani vártak minket (jéggel dinnyével sörrel... pazar). 14:00-re volt megbeszélve hogy várhatók vagyunk talán ha 20-30 percet késtünk.
Lakoma - csak sajnos rövid volt a pihenő
Azon, amin lejöttünk, vissza is kellett menni. :(
Szerettem volna, de már nem voltam túl beszédes. Mondták hogy nem nézek ki valami jól, én meg tagadtam. A meredeken visszamásztunk, a enyhe emelkedőn azonban jött újra a futás. Attila átvette tőlem a kulacsos övtáskámat, ezért nagyon hálás vagyok neki.
ZASZ SE futótúrázik

De ez se segített azon, hogy amit megettem és megittam, a tempó miatt nem akart felszívódni, nekem szükségem lett volna vagy pihenésre, vagy még gyaloglásra a futás helyett. Szentpéterföldére beérve mondtam, hogy ennyi volt, kiszállok, hívhatják Janit, hogy jöjjön értem. 5-10 perc vízszintes testhelyzet és Kata locsolt hideg vízzel, rendbe rakott, hogy megkérdeztem sikerül -e felhívni Janit. Nem? Szuper! Húzzunk innen.
Ahol nincs térerő kiszállni sem lehet
Korai volt örülnöm annak hogy jól érzem magam. Edzőtársam megint élre állt, a következő futott szakasz megint padlóra küldött, úgy éreztem, hogy ha nem állok le gyalogolni, összeomlik a keringési rendszerem. Feltartani senkit nem akartam, egyedül teljesíteni abban a lelki és fizikai állapotban pláne nem, nem maradt más mint Lasztonyán kiállni. Egy dombtetőn már volt térerő, lehett hívni Janit. Andi és Sznupi rákapcsoltak, Attila, Kata, Endre és Gyula velem maradtak Lasztonyáig, még 3km. Ebből 1,5 gyaloglás volt, kezdett megint normalizálódni a szervezetem, úgyhogy a maradék 1,5-öt újra lehetett lazán kocogni az autóig.
Bázakerettyén elfeküdtünk Janival a fűben, ott vártuk a többieket, mivel Attila és Gyula odáig tervezték, Jani pedig onnantól. Ez alatt az idő alatt is rengeteget javult az állapotom, a célban várva a többieket pedig még többet. (Janit és a lányokat én szállítottam haza.) Itt kezdett el tudatosulni bennem, a csalódottságom, hogy simán végigcsinálhattam volna idén a saját tempómban és ritmusomban a saját magam által diktált futás - gyaloglás kombinációval, ha valaki képes lett volna ezt tolerálni. Sejtésem szerint ha csak Sznupival megyek kettesben a 130-ra, ő tolerálta volna a belassulásaim és a hosszabb gyalogolós szakaszaim. Itt most nem a résztávosokról beszélek, mert ők tartották magukat ahhoz, hogy úgy mennek ahogy mi, csak a teljes távosokról. Most már mindegy. Hétfő, kedd, szerda már 5:10 - 5:20 közötti tempókkal tudtam edzeni. Még csak izomlázam sem lett a mondhatni terep 12 órás 80km-étől.
Azért írtam mégis, mert Endre azt mondta írjam meg idáig, ő pedig innen befejezi.
Köszönöm mindenkinek a jó társaságot és a sok segítséget. Sznupinak a barátságot!
A képeket Sznopek József készítette (copyright).
:)
-------------------
Innentől Endre a tollnok (ctrl+c - ctrl+v):
Mit vállaltam elvégzem :)

.......Lasztonya vasúti síneknél várt minket  HONDÁS JANI aki később FUTÓS JANI lett. Mikor megláttuk nagyon megörültünk neki, mert hideg frissítő várt a kocsi rejtekében. 1 perc múlva már Rudi és Attila is beértek. Andi és Józsi már előttünk elmentek ezen a ponton. Gyors frissítés után mi tovább eredtünk, hogy a két 130-ast utolérjük, búcsú Ruditól és Janitól kicsit irigyeltük őket a légkondis hűvős autóban terpeszkedő figurákat. Hiába élni tudni kell. :) Kicsit tempósabb futásban haladva a Torhai forrás előtt találkoztunk két társunkkal, akik ismét kisebb tréfa (eltévedés) után igyekeztek a helyes útra visszatalálni. Innen már a célig többé kevésbé együtt haladtunk. Bázakerettyére beérve már vártak minket. Itt ismét sikerült frissítenünk, volt sör, kóla mindenkinek ízlése szerint. Hosszabb pihenő után indultunk tovább, most már Attila és Gyula nélkül, de Janival megerősödve. Tervek szerint Kistolmácsra még világosban szerettünk volna érni, de ez nem sikerült, igaz közben volt egy kis intermezzónk a helyi erdőkerülő-vadásszal. A fő gond a hangnemmel volt, ahogy kezdett, de szerencsére a végére lejjebb vett és sikerült megbeszélni a problémát. Az idő közben elszaladt így mielőtt kiértünk volna a műútra már lámpáinkat üzembe kellett helyezni. A kistolmácsi büfében ismét egy rövid pihenőt tartottunk - sör, kóla, energiaporok, sótabletták. Következő állomás Valkonya. Az éjszaka sötétnek nem volt mondható, mivel a hold szépen világított, így nyílt helyeken lámpa nélkül is láttunk. Lányaink mentek elől általában ők diktálták az ütemet, utána én meg Janika bóklásztunk és Sznupi volt a hátvéd. Természetesen a sorrend mindig változott, ki kivel talált éppen közös témát. Az ellenőrzőpont előtt utolértük Szabó Béla barátunkat is, így Valkonyára már együtt értünk be. A pont előtt még a csapnál jókat ittunk és megtöltöttük palackjainkat. A turistaháznál fejedelmi kiszolgálásban volt részünk zsíros vagy vajas kenyér paradicsommal, és sör is volt!!!! :) Itt én is ettem egy kenyeret egyébként más szilárd táplálékot nem ettem a 70 km során, igaz otthon ebédre rántott húsból betáraztam a gyomrom :) Nehéz szakasz következett, talán a túra legnehezebb része, a hét domb. Elindultunk a hullámvasúton, és annyira nyomtuk, hogy csak arra figyeltünk, számoltuk a dombokat, hogy bizony az Eszteregnye ellenőrző pontot kihagytuk. Kopasz hiba :(, de nagyon benéztük. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy én megemlítettem: hasonló nagy fánál az egyik túrán itt be kellett menni, de mivel már annyit dumáltam az út során senki nem figyelt oda, és én se voltam elég határozott. Aztán Obornakot elhagyva előkerült a térkép és bizony kiderült a hiba. Ekkor már vagy 3 km-re elhagytuk, és nem volt köztünk egyetlen vállalkozó szellemű, aki bevállalta volna, hogy visszamegy. Rábíztuk magunkat a szervezők jóindulatára, mivel rövidebb út nem létezik Zsigárdra. A homokkomáromi templomnál még megálltunk, Józsi által megmutatott csapnál mosakodás, palacktöltés okán. Éjjel se sokat hűlt a levegő és az erdőben meg is rekedt a párás meleg, így sok folyadékot kellett pótolni. Zsigárdi pihenőház után már csak 7,8 km volt vissza, de ez bizony aszfalt egyenes és unalmas Palinon végig. Így éjjel még elmegy, de aki nappal tűző napon ér ide, annak gyilkos szakasz. A lányokat már nagyon húzta a cél, mert futottak elől, mi meg utánuk. Sznupi már az elején mondta, hogy aszfalton gyors a mi tempónk (nem hiába vagyunk aszfaltszaggatók :) ), így mindig megvártuk pontosítva a lányok vártak be minket Janival és együtt vártuk be kanizsai társunkat. Városba beérve már közelinek éreztük a célt, de nem kapkodtuk el, hiszen nagyon jól éreztük magunkat, így a végét gyaloglással fejeztük be, 3 óra 30 perc környékén 
Kellemes túra volt - részemről - fő célom volt Rudit és Andit végig kísérni a túra közepétől. Sajnálom, hogy Rudinak nem sikerült végig jönni, de tényleg elég rosszul nézet ki, és nem ér annyit, hogy az ember az egészségét kockáztassa - és már 8-szor végig ment, már unalmas is volt neki szerintem :) , gratula neki hiszen a nagy meleg nem az ő terepe és hősiesen küzdött. Az első teljesítőknek szintén gratulálok Andinak és Józsinak, legnagyobb ellenfél az időjárás volt. Katának is gratula, Rádiházán még nagyon izgult a terep és táv miatt, de szerintem nagyon jól vette az akadályokat, pedig este is elég fülledt meleg volt és a dombok, lejtők se könnyítették meg utunkat. Jani Bázakerettyéről társult és támaszunk volt a sötétben, ezenkívül azért 44 km-t kb. 1100 m-es szintkülönbséggel tudott le - ez egy nagyon erős maraton :) . Attila és Gyula rövidebb szakaszt vállaltak be, de Attila azért az erdőben megcsókolta a földet, hiába aki szereti a természetet :)
Összesítve jó társaságban röpül az idő, és a km-ek is. Jövőre javaslom a csapat vállalkozó szellemű tagjainak a részvételt, akár a 130 távon vagy valamelyik rész távon.

Nincsenek megjegyzések: