Jungfrau, a svájci hegyimaraton

A történet nem idén, hanem még 2004-ben kezdődött, amikor Rozmán Sanyi ajánlására úgy döntöttünk Czernó Peti barátommal, hogy belevágunk a kalandba, a Jungfrau Marathon verseny teljesítésébe. Tényleg kaland volt akkor ez a vállalkozás, hiszen lényegében semmit nem tudtunk a versenyről, azon kívül, hogy 1800 m az emelkedő. Idén már két sikeres teljesítés (2004 és 2006) tapasztalatának a birtokában vághattunk bele a felkészülésbe, úgy június eleje környékén.

A három hónap alatt kb 1000 km edzésprogramot végeztem el, többnyire az átlagosnál nehezebb (hosszú vagy gyors vagy emelkedős, esetleg ezek kombinációjából álló) napi edzésekkel. Peti sérülések és egyéb okok miatt csak nagyjából a tervnek a felét végezte el. Én jobban vigyáztam, odafigyeltem többek között a megfelelő táplálkozásra, így elkerültek a sérülések, végig jó erőben és végig jó kedvvel csináltam végig a programot. Amit viszont mindig közösen csináltunk, azok az ausztriai edzések voltak: majdnem heti gyakorisággal egy napra elutaztunk a Bécsújhelyhez közeli Schneeberg-re, ahol valamennyire szimulálni lehetett a Svájcban ránk váró körülményeket.

Aránylag jó előjelekkel vágtam neki tehát a 42 km-nek szeptember 6-án, hiszen egy sikeresen elvégzett edzésmunka állt mögöttem. Célom a 4 órán belüli eredmény volt. A hangulat fantasztikus volt már a rajtnál: 4100 futó startolt el legalább ugyanennyi szurkoló, zenészek, táncosok, helikopterek buzdítása közepette. A táv első 10 km-e teljesen sík, aztán a következő 15 km is még csak "light"-osan emelkedik. Ezen a szakaszon sikerült ugyan tartanom az előre tervezett tempót (4:20-as átlag az első 25 km-en), de már éreztem, hogy nem ok minden, hogy nem esik olyan könnyedén a dolog, ahogy itt még kellene. Petit a rajtnál láttam utoljára, hiszen ő 4:50-es tempót tervezett az elejére.

Aztán 25-nél odaértünk a hegy lábához, következett az emelkedő...Az emelkedő, ami teljesen frissen is nagy falat, hát még 25 km-el a lábunkban! Az első két km élesen emelkedett, minden erőfeszítésem ellenére is csak 9:30-as ezreket sikerült futnom, és közben úgy éreztem, erőm végére értem. Aztán egy kicsit engedett a hegy, de továbbra is lassan, botorkálva, teljesen kimerülten haladtam csak előre. 30 km-nél már úgy éreztem, vége a világnak, és ekkor beértünk egy kis hegyi falucskába, Wengen-be. A faluba csak kirándulóösvényen vagy vonattal lehet feljutni, így el lehet képzelni, a nyugodt kis település életében mekkora esemény amikor átfut rajta 4000 ember! A falu apraja-nagyja kint volt az utcákon, szinte sorfalat álltak a futóknak, rengeteg hangszer, zászló és felirat volt a kezekben, és valami eszméletlen, fergeteges biztatást adtak minden egyes futónak, aki áthaladt a főutcájukon. Ilyet eddig csak TV-ben láttam korábban! Én is szinte új erőre (szinte szárnyakra) kaptam ettől! De ez tartott vagy 500 m-ig, aztán újra csak a hegy, a monoton emelkedő, a szenvedés maradt...Végeláthatatlan km-ek voltak még előttem, nagyon-nagyon lassan akartak jönni a negyedkm-ek (merthogy 250 m-enként volt jelezve a megtett távolság). Frissítőtől frissitőig haladtam, lassan-lassan azért kezdett közelebb kerülni a 40, mint a 30... Aztán a 38-41 km-ek között olyan brutális emelkedő várt bennünk, ahol már képtelenség volt futni (nemcsak a meredekség, hanem a rossz, sziklás talaj miatt is). Mindenki sétált (vagy inkább mászott felfelé a sziklákon), beálltam én is a sorba. A legnehezebb km 13 percre sikeredett.

Végül aztán, 4:08-as idővel értem be, ezzel 173. lettem a 4100 induló és 3800 célbaérkező között. Csak érdekességképpen: a félmaraton még 1:34 volt, pedig nagyságrendekkel könnyebben esett az első 21 km. A hölgyeknél egyébként magyar győzelem született: Simona Staicu-t ágyúlövéssel köszöntötték a célbaérkezésekor, 3:38-nál. Már lezuhanyoztam, mire Peti megérkezett, 4:51-el, teljesen elfáradva. Az idő is teljesen télire fordult a végére: az első 30 km-en jól ki lehetett izzadni a 20 fokon, a végére pedig gyakorlatilag egy nagy felhőbe futottunk bele, kb 5 fok lehetett és nagyon hideg szél fújt.

Mindent összevetve harmadszorra is hatalmas élmény volt a Jungfrau, annak ellenére is, hogy némileg csalódott voltam a tervezett eredmény elmaradása miatt. Azt hiszem, a 4 órához a jó felkészülés mellett még az is kellett volna, hogy tökéletes napot fogjak ki, ez ezúttal nem sikerült.A versenyen kívül egyébként még 3 teljes napot töltöttünk Svájcban, egy tíz fős társasággal. Gyönyörű helyeken kirándultunk, egy nap a genfi tavat is megkerültük. Aki további részletekre, szép képekre is kíváncsi még, javaslom az oldalamat böngészni: my-journeys.freeweb.hu A korábbi két évről már fent van a beszámoló, és előbb-utóbb felkerül majd az idei is.