Elnézve az írások szórványosságát, még az a csúfság is megeshet, hogy a saját versenyünkről nem kerül fel beszámoló, így – mivel úgyis nyertünk egy órát a minap – feláldozom a rám eső többletet az egyesület oltárán.
A patetikus felvezetőt nem is akarom tovább színezni, hisz nagyon is jól tudom, hogy saját nézőpontomból a verseny ennél már csak akkor sikerülhetett volna szánalmasabbra, ha a frissítőpontokon egy feles házipálesz leküldésével vágok neki a hátralévő kilométereknek – de nem, talán akkor sem…
Történt, hogy a választható távok közül ha a 3km mellett döntök, Asiék hirtelen ki is emelnek az egyesületi tagok listájáról, a 25 pedig meghaladni látszott képességeim határait. Hivatkozhatnék erős munkahelyi leterheltségre, hétvégi itthon-nemlétekre, érdemi edzések elmaradására, de nem teszem. (hisz már szinte mindenkinek elsírtam magam a verseny előtt :-) ) Mindegy is, a 15km ha nem is ideálisnak, de legalábbis teljesíthetőnek tűnt.
A tavasszal egy ekkora távnál még jogosan elvárt órán belüli időeredmény így jelentősen szelidült, és elnézve a rajtlista ismerős neveit (sajnos élőben is be tudtam azonosítani a hozzájuk tartozó fejeket), már a helyezések tekintetében sem kergetőztem hiú ábrándokkal.
A bemelegítés jóval kurtábbra sikeredett, mint szokott (figyelitek, újabb kifogás, ebben nagyon jó vagyok:-) ), de aki ismeri a Binder Tomi élménybeszámolóit, könnyen el tudja képzelni a warm-up komolyságát.
A patetikus felvezetőt nem is akarom tovább színezni, hisz nagyon is jól tudom, hogy saját nézőpontomból a verseny ennél már csak akkor sikerülhetett volna szánalmasabbra, ha a frissítőpontokon egy feles házipálesz leküldésével vágok neki a hátralévő kilométereknek – de nem, talán akkor sem…
Történt, hogy a választható távok közül ha a 3km mellett döntök, Asiék hirtelen ki is emelnek az egyesületi tagok listájáról, a 25 pedig meghaladni látszott képességeim határait. Hivatkozhatnék erős munkahelyi leterheltségre, hétvégi itthon-nemlétekre, érdemi edzések elmaradására, de nem teszem. (hisz már szinte mindenkinek elsírtam magam a verseny előtt :-) ) Mindegy is, a 15km ha nem is ideálisnak, de legalábbis teljesíthetőnek tűnt.
A tavasszal egy ekkora távnál még jogosan elvárt órán belüli időeredmény így jelentősen szelidült, és elnézve a rajtlista ismerős neveit (sajnos élőben is be tudtam azonosítani a hozzájuk tartozó fejeket), már a helyezések tekintetében sem kergetőztem hiú ábrándokkal.
A bemelegítés jóval kurtábbra sikeredett, mint szokott (figyelitek, újabb kifogás, ebben nagyon jó vagyok:-) ), de aki ismeri a Binder Tomi élménybeszámolóit, könnyen el tudja képzelni a warm-up komolyságát.
Utálom a rajt pillanatát, főleg ha ilyen közvetlenül érint, ez most sem volt másként, mégha a Keszi is dörrentette el a jelképes startpisztolyt. (itt jegyzem meg, hogy résztvevői szemmel nézve is a szervezés, a frissítők, meg minden kifogástalanra sikeredett)
A meglepettség legkisebb jele sem látszott rajtam, amikor észrevettem, hogy az élmezőny tempója valahogy (felülről) üti azt az iramot, amire lábaim az elején beálltak. (egy idő után szó szerint is) A Binder Tomival hamar sikerült közös nevezőt találnunk a helyes sebesség kiválasztása terén, mely éppen arra volt elég, hogy se előre, se hátra ne kelljen kacsintgatnunk felzárkózó vagy az élről épp leszakadó sporttársak irányába.
A fordítónál túlszaladtam egy jó aszfaltszaggató-szélességgel, de csak mert még abban a szent pillanatban sem tudtam eldönteni, végigkocogjam-e a 25-öt (meggyőződésem, hogy nem tudtam volna), vagy leszakadva, saját tempóban befejezzem a 15-ös távot. Utóbbit sikerült is maradéktalanul végrehajtanom, melyre büszke nem lehetek, főleg hogy a Tomi is elfutott előlem, melyre még soha nem volt precedens. (innen is gratulálok neki!)
Az stopper 1ó 03perc-nél állt meg , összetett 7. hely, ami annak ismeretében is szomorú, hogy akivel az év során.a cerr-kupában nagyokat meccseltem, közel hat perccel megelőzött. Gondolkodtam, ez a különbség éppen olyan mintha egy atlétikapályán 4-szer lekörözött volna, illetve amikor ő beért, én épp vánszorogtam át Bagod valahol közigazgatási határán. Súlyos.
Gratulálok az összes Aszfaltszaggatónak, nem kiemelve senkit, (bár örömmel olvasnék másoktól is beszámolót) és különösképpen azoknak, akik a szervezésben jeleskedtek, mert tudom, hogy milyen komoly előkészületeket igényelt a rendezvény.
korpa
A meglepettség legkisebb jele sem látszott rajtam, amikor észrevettem, hogy az élmezőny tempója valahogy (felülről) üti azt az iramot, amire lábaim az elején beálltak. (egy idő után szó szerint is) A Binder Tomival hamar sikerült közös nevezőt találnunk a helyes sebesség kiválasztása terén, mely éppen arra volt elég, hogy se előre, se hátra ne kelljen kacsintgatnunk felzárkózó vagy az élről épp leszakadó sporttársak irányába.
A fordítónál túlszaladtam egy jó aszfaltszaggató-szélességgel, de csak mert még abban a szent pillanatban sem tudtam eldönteni, végigkocogjam-e a 25-öt (meggyőződésem, hogy nem tudtam volna), vagy leszakadva, saját tempóban befejezzem a 15-ös távot. Utóbbit sikerült is maradéktalanul végrehajtanom, melyre büszke nem lehetek, főleg hogy a Tomi is elfutott előlem, melyre még soha nem volt precedens. (innen is gratulálok neki!)
Az stopper 1ó 03perc-nél állt meg , összetett 7. hely, ami annak ismeretében is szomorú, hogy akivel az év során.a cerr-kupában nagyokat meccseltem, közel hat perccel megelőzött. Gondolkodtam, ez a különbség éppen olyan mintha egy atlétikapályán 4-szer lekörözött volna, illetve amikor ő beért, én épp vánszorogtam át Bagod valahol közigazgatási határán. Súlyos.
Gratulálok az összes Aszfaltszaggatónak, nem kiemelve senkit, (bár örömmel olvasnék másoktól is beszámolót) és különösképpen azoknak, akik a szervezésben jeleskedtek, mert tudom, hogy milyen komoly előkészületeket igényelt a rendezvény.
korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése