Tölli Tamás közkívánatra írt "pár szót" a szerdai terepfutásról.
Betegség és esti elfoglaltság miatt végül kétfősre olvadt a futócsapat és amikor Endrével találkoztunk, ő is elmondta, hogy rövidebb távot tervezett. Nem bánkódtam, mert a hosszútávú versenyeken is jórészt egyedül futok, őgyhogy nem baj, ha azt is szokom...
Endre elég keményen kezdett, gondoltam nem fogom vissza - nyilván jobban meg lehet hajtani egy 15-18 kilométeres edzést, mint egy 30 km felettit -, aztán amikor visszafordul, majd visszaveszek a tempóból.
A korábbi futástól eltérően nem aszfalton mentünk fel a tv-toronyhoz, hanem a Köztársaság út végénél bevetettük magunkat a négyemeletesek közé, majd egy ösvényen az Alsóerdőbe. hogy minél kevesebbet koptassam a cipőmet aszfalton. Az ifjúsági tábor mellett átkeltünk az úton és az Azáleás völgy bejáratánál a sorompót megkerülve a "tüdőszaggató" emelkedőn egyenesen támadtuk a csúcsot. Azt tudni kell, hogy én eddig csak lefelé futottam azon a lejtőn, talán azért mertem vállalni azt a táv elején - a futómozgást végig megtartottuk, a pulzusmérő közel 100%-ot mutatott a végére. Nesze neked óvatos kezdés! Babosdöbréte felé az előbb aszfaltos, majd poros úton futottunk, különösebb esemény nélkül, csak a port nyeltük szakadatlanul. Endre elkísért Babosdöbréte túlvégéig, ott fordult vissza. Remélem hamarosan egy hosszabb túrán is együtt futhatunk - vagy ha előbb nem, Sárváron a 12/24 órás versenyen.
Innentől egyedül futottam, és azért, hogy időben felfigyelhessek a vadakra és a kutyákra, meg hogy zavartalanul a gondolataimba mélyedhessek, még az mp3-at sem vettem elő a hátizsákból. A gps-en beállítottam az útvonalat, attól nem kellett tartanom, hogy eltévedek - amúgy is már vagy negyedszer tettem meg az utat, és ezért kicsi volt az esélye, hogy elszek a zalai rengetegben. A tempón nem nagyon sikerült lassítani, mind az emelkedőket, mind a lejtőket megnyomtam. A lámpa 2-es fkozatban elég fényt adott, hogy lássam, mi vár rám az ösvényen, állattal az erdőben nem találkoztam - csak riadt vadak megiramodásának hangjai zavartak meg. Az egyik alkalommal eszembe jutott a nemrég látott földönkívülis film, ahol az éjszakai erdőben jelentek meg az idegenek, és elkezdtem akciótervet kidolgozni erre az esetre. Áttörő ötletem nem volt, őgyhogy szerencsére egy ET-vel sem találkoztam - nem vagyok túl jó a rögtönzésben :)
24 kilométer után Hottóra értem, innen 8 kilométernyi aszfalton futás várt rám, az elején sötétben, külterületen, ami nem tartozik a legingergazdagabb élmények közé. Hogy hamarabb túllegyek rajta, innentől még jobban szaporáztam a lépteimet és az út szélén egyensúlyozva futottam Teskándig. Egy autó miután leelőzött megállt és bevárt, aztán egy szó nélkül újra otthagyott, ezenkívül csak a lépéseim számlálása mozgatta meg az agyam. Zalaegerszegre érve már nehezültek a lábaim, bár őgy éreztem, hogy sokkal gyorsabban nem tudnék futni, öt perc körüli kilométereket teljesítettem - ez igazából kevéssé zavart, mert már közel éreztem az otthon kényelmét és a jutalom jégkrémet.
Az este vége 31.8 km lett, 2:46 alatt, ami 5:16-os kilométerátlagnak felel meg. Ez volt eddig a leggyorsabb futásom, ami valószínűleg ennél még gyorsabb lett volna, ha Roland és Sólyom is velünk tart...
Korpics Attilának voltak jó ötletei hosszabb futóútvonalakkal kapcsolatban, szerintem az ősz - a nyaralószezon vége - beköszöntével itt az ideje megvalósítani ezeket. 25-40 km körüli, barátságos tempójú terep vagy aszfaltos futótúrákra bármikor vevő vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése