2009. november 23., hétfő

Nővérek nélkül a Lővérekben

A régi szép túrafutások emlékére úgy döntöttem, újrázok a Lővérek túrán szombaton. Emlékeimben úgy élt, hogy ez egy jól futható terep, 4 éve jóval 5 órán belül értem célba. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy 4 éve hó takart mindent, ami egyrészt segített a tájékozódásban, mert semmi mást nem kellett tennem, mint követni a kitaposott ösvényt, másrészt a letaposott hóban lehetett futni, most meg a friss avarszőnyeg borította erdészeti járművek által felvágott saras szikladarabos láthatatlan altalajon bokatörést kockáztató orosz rulett volt a futás. Sok helyen le is álltam, főleg lejtmenetekben, hogy totyogva ereszkedjek alá.

Összesítések: az itiner által megadott 39,3km helyett 42,65km - eltévedések napja volt ez, 6 óra 18 perc alatt bruttó 8:52 perc/km tempóval - több helyen is ment az óra, miközben álltam, vakartam a fejemet, néztem a térképet, és káromoltam amit csak lehetett.
Így aztán ami a jogging vonal alatt van, megy az alaszka projektbe, a többi kuka, ez azt jelenti, hogy 22 km-t számolok el futásra. :-)

Nagy vonalakban: 5:00-kor ébresztő, 5:40-kor Endréék jöttek értem kocsival, érkezés 7:40-kor Sopronba, nevezés, öltözés, stb. Én egy szál átmeneti hosszú futónadrágot húztam, egy hosszú felsővel, és egy széldzsekivel, plusz az övtáskám. Fáztam is az első szakaszon, amíg el nem kezdtem futni.

Az első 4 km-t Endréékkel gyalogoltam, kellemesen beszélgetve, "laza" 6km/h-s sebességgel, arra várva, hogy egy futó utolérjen minket, akire ráakaszkodhatnék társnak. Jött is egy mögöttünk, gondoltam mindjárt futás, aztán mi befordultunk ahol kellett, ez meg ismert egy rövidítést, és eltűnt. Így aztán egy meredek kaptató után elköszöntem, és laza kocogásba váltottam, ami ment is Ágfalván keresztül egészen az Urak asztala nevű pontig, csak a kaptatókon álltam le gyalogolni, meg ahol nem tudtam merre járok. :)

A jelzéseket átfestették, a jelző szalagokat néhol letépkedték, úgyhogy többször is előfordult, hogy megelőztem embereket, azok utánam kiabáltak, hogy nem arra, hé, megköszöntem, aztán fél óra múlva újra rájuk köszöntem, azok meg kedélyesen nevetgéltek, hogy már megint összefutottunk. Néhánnyal le is álltam dumálni, gondoltam addig is jófelé gyalogolok. :)


A 3. ellenőrző ponton ettem egy pirosaranyos hagymás zsíroskenyeret, és ittam két pohár narancslét. Továbbindulva úgy 800 méterrel a ponttól szembe jött egy nagy csapat ember, és már messzíről kiabálták, hogy nekem megvolt -e már a 3. ep, mert ők nem találják. Útbaigazítottam őket, és elkezdtem örülni, hogy nem vagyok egyedül béna eltévedő. Korán, mert a térkép szerinti piros jezést követve kiértem a műútra, ami az útvonaltól 1km letérés volt, persze kiderült, az a régi piros, hajjaj...

Kb 2/3-ad táv után már egyre több volt a futhatatlan szakasz, volt ahol tényleg meg is bicsaklott a bokám (a célban Endre mesélte, hogy két túratársa el is tanyázott azon a szakaszon), úgyhogy csak tipegve, avart rúgdalva, farpofát összeszorítva tudtam haladni.

Értékelés: a táj szép (lenne, ha nem lett volna tejköd, de így is szép volt), a rendezés is rendben, a célban meleg egytálétel, tea, stb., az útvonalat elcseszték az átfestegetéssel, de én is béna voltam, mert túlságosan bíztam abban, hogy már jártam itt. Egy futótúra-társ elkelt volna, szóval ha valaki kedvet kapna a "futótúrázásra", szóljon! :)
Rudi

1 megjegyzés:

Lakatos Roland írta...

Gratulálok Rudi,
nagyon tetszett a beszámoló, kedvet is kaptam egy hasonló túrához, ha lesz jövőre is!
Roli