A jó forma ellenére elmaradt a csúcsdöntés, de gyógyír gyanánt győztem Győrben, gyerekek!

A győri egyetem melletti erdőben rendezett, Sri Chinmoy maraton idei novemberi futamát választottam (elsősorban az időpont miatt) annak a versenynek, amin megpróbálok egy ideális formaidőzítéssel tovább javítani az idén szeptemberben futott maratoni rekordomon (2:59:20). A formaidőzítés sikerült, a körülmények azonban közbeszóltak..

Bár a verseny napján egészen szép idő volt (az eső nem esett, helyenként még a nap is elő-előbújt), de a korábbi napok bőséges csapadéka igencsak nyomott hagyott a pályán. Egy 7032 m-es körpálya volt kijelölve, amit hatszor kellett teljesítenünk. Az útvonal 90%-a erdőben és töltésen vezetett, meglehetősen változó minőségű talajon. Volt ahol egészen szépen lehetett haladni, de sok helyen kellett tócsákat kerülgetnünk, és volt ahol bizony nem is lehetett kikerülni őket: egyenesen bele kellett gázolnunk a sáros dagonyába. Mindezek miatt már a verseny legelső körében megállapítottam, ebből bizony csúcsdöntés nemigen lesz..

A legelső körben mindazonáltal még szépen tartottam az előre eltervezett kereken 4 perces tempót, de éreztem, hogy sokkal több energiát vesz ki belőlem, mint kellene, és nem fogom végig bírni. A pálya nagyjából sík volt, ha jól számoltam, négy darab apró kis emelkedő volt, amikor fel kellett futnunk egy pár méteres gátra. Mivel azonban ezek mind kanyarral estek egybe, ezek is fárasztották azért a futókat. Kicsit bosszantó, nem túl szerencsés helyre helyeztek el egy fordítót, gyakorlatilag süppedős sárban kellett 180 fokos fordulatot tennünk, és az egésszel csak 30-40 m-el futottunk többet, mint nélküle (hisz épp egy kanyar mellé esett). Ráadásul (mint végül kiderült) éppen ezzel a 30-40 m-el mért többet Asi Forerunner-e körönként a hivatalos 7032 m-es távnál. Úgy saccolom, közel plusz fél perccel futottunk itt többet körönként.

A második körben már igencsak kapaszkodnom kellett a 4 perces tempóért, és végül egy kicsit ki is csúsztam belőle. A harmadik körben tudatosan visszaálltam 4:10-re, azonban így is megelőztem a félmaratoni versenyben második helyen haladó győri futót, 1:26-al fejeztem be a harmadik körömet. Innentől folyamatosan lassultam egészen a verseny végéig, bár olyan nagy halál azért nem lett belőle: mindvégig 5 percen belül futottam a km-eket.

Harminc km fölött már láttam, hogy olyan 3:03-3:05 között lesz majd a vége, innen igazából már csak a győzelemre koncentráltam. Tudtam, hogy első vagyok, a másodikat azonban sehol nem láttam, mint utólag megbeszéltük, már a legelső körben látótávon kívül került veszprémi riválisom. Nagyon sok maratoni futót leköröztem, sokan bíztattak, kellett is a végén. A viszonylag jó idő különben rekordlétszámot eredményezett, negyvenen teljesítették egyedül a maratoni távot.

A vége 3:04:26 lett hivatalosan, az óra mérése szerint 42,37 km-t futottam, így az átlagtempó 4:21. Éppen 5 perccel utánam ért be a második helyezett, addigra már egészen magamhoz tértem. A szervezők igen finom levessel kínáltak rögtön a célban, ami nagyon jól esett a hidegben. Amúgy is csak pozitívan tudok szólni a rendezésről: igen kedvesen, a nevemen szólítva drukkoltak nekem a helyszínen, nagyon emberi volt az egész rendezvénynek a hangulata. A frissítőket a kedves kínálás ellenére nem használtam, Timitől kaptam minden körben az előre elkészített ételt-italt, az bőven elég volt.

Összegezve: bár a csúcsdöntés nem sikerült, úgy ítélem meg, nem futottam rossz formában. Képtelenség pontosan megsaccolni, ez a forma mire lett volna elég ideális pályán, de 2:50 és 2:55 közé tippelném. Kicsit előre tekintve úgy értékelem az egész évemet, hogy sok szép siker, egyéni csúcsdöntés született, és megérett bennem az elhatározás: jövő évtől tudatosan az ultraversenyekre fogok készülni.

Saját képek a versenyről: klikk ide.

Hivatalos eredmények: klikk ide.