2008=>2009, futóévek futószalagon

Amikor 2007 év végén lecseréltem a kerékpárt az amúgy sokkal gazdaságosabb futócipőre, valójában nehéz lett volna meghatározni, melyik is lesz a távom, hisz gyakorlatilag jelentősebb tapasztalat nélkül csöppentem bele ebbe a szép sportba. Azért a szilveszteri 10km-ekre már előtte is rendszeresen gyúrtam a rekortánon (azok a hótolótól letakarított 6-os pályás magányos körözések!) és a Hegyi Peti mögött (micsoda blama!:-) )rendre be is érkeztem valahol a dobogón.

itt még előtte

Viszont utána legalább egy éven át térdfájdalmak miatt néhány perc után meg kellett szakítanom mindenféle futómozdulatot, mert az elviselhetetlen fájdalom gyötrelmessé tett minden percet. Kimondva-kimondatlanul részben emiatt is országúti kerékpároztam, még ha bűn lenne letagadni annak szépségeit is.

2008 aztán meghozta a fordulatot, a térdem rendbejött, neveztem a CERR-kupára (13 magyar-osztrák-szlovén versenyből álló sorozat), melyek tavaszi állomásain rendre jól szerepeltem (emiatt év végén a korcsoportomat meg is nyertem), sőt a Kanizsa-Karos és Keszthelyi kilométerek váltóin is dobogón végeztünk.

Viszont májusban munkahelyet váltottam: egy vezetői pozíciót sikerült elnyernem, ám ennek következtében a munkahelyi terhelés és stressz is jelentősen megemelkedett, emellett többször Budapestre vezényelt a főnökség, ahol ugye a szegényes futóterepek csak korlátozott edzéslehetőségeket biztosítanak, már ha jutott még idő egyáltalán ilyesmire. Noha a szállásunk éppen egy rekortán szomszédságában helyezkedett el és a hotel edzőterme is jól el volt látva futópadokkal, mindez az itthoni (valljuk be, paradicsomi) körülményeket meg sem közelítette.

Fentiek következtében rohamosan kezdett visszaesni fizikai teljesítményem, de mindenképpen szerettem volna megméretni magam egy nyárvégi félmaratonon Stinatzban. Talán nem kellett volna: 1h28m46s lett, de végtelenül elgyötörten éreztem magam az amúgy hangulatos esti verseny folyamán és megfogadtam, hogy ilyet soha többet az életben… Ezek után valami megmagyarázhatatlan okból hetekig légszomjjal küzdöttem már 10mp lejtőn történő kocogás vagy kerékpáros gurulás után is! Kissé ijesztően hatott mindez, éppen mintha 30 évet öregedtem volna. A mélypont mégis szégyenszemre az októberi saját versenyen következett be, ahol a 15km-es távon a Binder Tomi is elhúzott tőlem (ez a történet – aki ismeri a Tomit, tudja, hogy – most már életem végéig elkísér:-) ).

itt még együtt

Visszatértem a korábbi munkahelyemre és láss csodát, szilveszterre már annyira sikerült utolérni korábbi önmagamat, hogy addigi legjobb eredményemet értem el 41 perccel.

2009-re már úgy fordultam, hogy a CERR-kupát idén kihagyom, de így is több versenyen rajthoz fogok állni és ha úgy érzem, akkor a félmaratonba is belevágok. Néhány 19-25km-es verseny (ahol inkább jól akartam érezni csak magam, hogy elmúljon a stinatzi rémálom emléke) után aztán Keszthelyen vállaltam be újra a 21.1km-t, ahol az 1h25’40”-es eredménnyel már elégedett voltam, főleg, hogy nem szenvedtem meg igazán a versenyt.

Magánéletügyileg kislányom születése aranyozta be az évet, sportszempontból pedig az, hogy szinte azóta is rendre végigdurmolja az éjszakákat, így a reggeli edzéseken soha nem mosott szarként jelenek meg magam előtt (haza is zavarnám magamat, ha így lenne!). Köszönet neki innen is, ha majd évek múlva olvassa ezt.

itt már alszik

Egy a kabaré és a burleszk határát súroló sérülés – nevezetesen, hogy nekirúgtam egy követ a bal bokámnak a vasúti töltésen – pár hétre visszakényszerített a nyeregbe (ennek köszönhettem az idei közel 5ekm-t bringán), de néhány hét múlva a saját versenyen már újabb egyéni legjobbnak örülhettem(1h23’19”).

Pár nap múlva szilveszter, idén már a 24km-es távot választottam és bár úgy érzem, jól felkészültem a körre, időben és helyezésben kifejezett jóslatokba nem bocsátkoznék, mert nem szeretnék kifogásokat keresgélni, ha mégsem jönne össze. (ismerek olyasvalakit, akitől szerezhetnék tippeket:-) )

Rövid tanulság (a szempontomból sokkal inkább tanulópénz) lehet mindenki számára, ha valaki feláldozza a szabadidejét és relatív nyugalmát a karrier (pénz, másoknak történő megfelelés, stb.) oltárán és amellett egy olyan nagy felkészültséget igénylő sportban is teljesíteni akar, mint amilyen a hosszútávfutás, igenis számoljon azzal, hogy az egyik csak a másik rovására fog menni.

korpa