Végre újra verseny: 50 km-en indultam Kanizsán

A rajthoz készülődve

Április 24, azaz a sárvári 12 órán való futásom óta lényegében nem indultam versenyen (az augusztusi alsóerdei Cross Félmaratont - bár jól szervezett esemény volt - egy hosszabb kihagyás után futottam, így inkább edzésnek fogtam fel). Ez bizony majdnem 5 hónap. Ezalatt a 21 hét alatt különböző okok miatt meglehetősen visszafogott volt az edzésmunkám: összesen 1233 km-t teljesítettem, ami heti 59 km-nek felel meg. Csak az utóbbi 2-3 hétben kezdett közelíteni az edzéstervem egy ultrafutóhoz illő mennyiséghez. Ami még ennél is nagyobb hiányosság, hogy ebben az öt hónapban lényegében gyors edzésem nem is volt, hosszú edzésem is alig (kétszer futottam maratoni távot), az edzéseim zömét rövid (max. 20-25 km-es), laza kocogások tették ki.

De azért már hiányzott nagyon a versenyzés, így örömmel fogadtam el a nagykanizsaiak meghívását az 50 km-es versenyszámra. Gondoltam, legalább felmérem, hol tartok.

Már a reggeli felkelés után felszereltem a pulzusmérőt, és már akkor láttam, hogy ma is elkapott a szokásos "verseny-szindróma", azaz magasabb a pulzusom az amúgy megszokottnál (minden bizonnyal a verseny izgalma miatt). Egyszerűen nem értem, miért nem tudom ezt levetkőzni, számtalan versenyen vagyok már túl, megvan a rutinom, mégis szinte mindig így járok (utoljára tavaly szilveszterkor sikerült olyan pulzussal versenyeznem, ami megfelelt az edzéseken mért értékeknek).

Egy jól sikerült felvétel

Sebaj, nekivágtam a távnak úgy, ahogy elterveztem: 155-ös pulzussal. Bár eredetileg 4:10-es tempóra gondoltam, így most kb 4:25-ös ezrekkel kezdtem. Még a rajt előtt köszöntöttük egymást a többiekkel, és a szombathelyi Kovács Balázs (aki idén rengeteget fejlődött, és kiváló formát mutat) megjegyezte nekem, hogy idén könnyű dolgom lesz. Mondtam neki, hogy csak ne szerénykedjen, könnyen lehet, hogy ma még meggyűlik vele a bajom... :-)

Rögtön a rajt után az élre álltam, de Balázs ott jött mögöttem 40-50 m-el meglehetősen sokáig. Ahogy bemelegedtem, fokozatosan sikerült kicsit növelnem a sebességem (lejtős és sík részeken 4:00-4:05 között futottam) anélkül, hogy a pulzusom 155 fölé ment volna. Az eső az első 10-12 km-en végig zuhogott, így teljesen eláztunk. Nem zavart különösebben, szeretem az esőt, de azért közel négy órán keresztül nem igazán jó csuromvizesen futni.

Jellemző kép: én elöl, mögöttem Balázs

A murakeresztúri fordítónál már olyan 150 m előnyöm volt, de az még mindig bőven látótávolság. A visszafelé út egy kicsit gyorsabbra sikerült (talán kevesebb az emelkedő?), de sajnos megfájdult a hasam, ami innentől a verseny végéig eltartott. Nem hoztam saját frissítőt, és ilyenkor mindig csak vizet iszom a közös frissítőkből, azonban most véletlenül valami isoitalt vettem fel az egyik asztalról. Biztos hasznos amúgy, de az ilyenkor egyébként is terhelés alatt lévő gyomrom úgy látszik nem tudott mit kezdeni az idegen anyaggal. Féltávnál már közel 500 m előnyöm volt Balázshoz képest, de itt meg is kellett állnom, kb egy percet vesztettem vele, így újra látótávolságba kerültem. És innentől egészen a célig ott loholt Balázs a nyomomban (kb 200 m távolságban).

A harmadik hossz (25 km-től 37,5-ig) még egészen lendületesre sikeredett, de aztán a negyedikben már jól érzékelhetően lassultam, bár olyan nagyon nagy bajom nem volt. A lassulás ellenére az utolsó 10 km-en sorban előzgettem a félmaratonistákat, ami mentálisan jót tesz ilyenkor az embernek. A végére egy kis gyorsításra még maradt erőm: 3:46:27-kor haladtam át a célkapun. Balázs 73 mp-el utánam ért be, miután gratuláltunk egymásnak, újra csak szerénykedett: "Nagy megtiszteltetés nekem, hogy a végén hátrafelé nézegettél!" Bár jólesik, hogy ilyen tisztelettel van korábbi eredményeim okán, azért az igazság az, hogy egy perc különbség ezen a távon nem különbség, akár fordítva is lehetett volna ma a sorrend (fociban erre mondják, hogy "egy-egy lett a meccs, de lehetett volna fordítva is" :) ).

Két perccel a beérkezés után

Statisztika: 50,61 km-t mértem, ez 4:28-as bruttó tempónak felel meg (a megállásokat leszámítva nettó 4:25-ös átlaggal jöttem). Átlagpulzusom 157, az elégetett kalória 3728. Tíz km-es szakaszokra bontva az alábbiak szerint alakult a tempó és a pulzus:

4:20 156

4:17 158

4:20 159

4:26 158

4:45 153

A kanizsai versenyszervezők dícséretére szóljon, hogy a polgármester annyi ajándékcsomagot és kosarat hozott nekem a dobogóra, hogy megtelt velük a csomagtartóm. :) A tavalyihoz hasonlóan idén is jól éreztem magam a Kanizsai Futófesztiválon, az időeredményemet pedig nagyjából reálisnak, az utóbbi hónapok edzésmunkájának megfelelőnek értékelem. Ami viszont igencsak biztató, hogy egyrészt semmilyen sérülésem nem jött elő a rég nem látott nagy terhelés ellenére, másrészt a verseny után meglehetősen gyorsan, már estére sikerült nagyjából regenerálódni. Másnap egy kis átmozgatás után már teljesen frissnek éreztem magamat.

Kovács Balázs és Ács László között

Az Aszfaltszaggatóktól ma csak hárman voltunk a versenyen, de Korpa révén a félmaratoni győzelmet is elhoztuk. Így a három férfi számból (10,21,50) kettőben is Aszfaltszaggató diadal született. Olivér is megpróbálta a bravúrt 10 km-en, de ... maradjunk abban, hogy most nem sikerült. Talán jövőre, igaz Oli? ;)

Hajrá Aszfaltszaggatók! 

Találkozunk október 16-án, Bagodban:

Szaggasd az aszfaltot! Zalai futóparty