Sárvári 12 órás váltó 2011-04-16

Mivel Roli már megelőzött (legalábbis blogírásban) ezért nem is annyira a számok mentén közelíteném meg a versenyünket, hanem inkább saját és csapattársaim gondolatmenete, örömei-bánatai vonatkozásában.

A váltó sorrendjét már jópár hete tudtuk, hisz Sólyom önkényes helyfoglalása után már gyorsan leosztódtak a további szerepek:-) Én, Sólyom, Bálint, Roland – így álltunk fel végül. A helyezés ugye mindig nagyban függ a többi csapat erejétől, így meghatároztunk inkább egy kilométer célt (180), ami kellő kihívást jelent, de nem is egy elérhetetlen magasság. Ugyan Rudi figyelmeztetett előzetesen, hogy egy váci csapat 190-et is futott már, ennek tudata semmit nem változtatott azon a helyzeten, hogy mi ilyet nem tudunk.

Kifogástalan futóidő, gyenge szél, példátlan mértékű ZASZ-os jelenlét (4 csapat, két 12 és egy 24 órás induló): ennyi azt hiszem elég is a körülményekről. Ha még azt is hozzávesszük, hogy több számban is jó esélyekkel indultunk, egy tökéletes sportnap is kerekedhetett az egészből.

Kerekedett is! Ami minket illet, az első három etapban 8-8 körrel kezdtünk, hogy aztán belátásunk szerint változtassunk majd a taktikán. Az első futásom után nehezen tudtam volna elképzelni, hogy képes leszek a következő majd’ fél napban is hasonló szinten teljesíteni, még úgy is, hogy valamennyire eleve tartalékolnom kellett. A többiek is hozzám hasonlóan kezdtek és ekkor még Sólyom sem panaszkodott, de erről majd később:-)

Az első „félidőben” annyi látszott, hogy a közvetlen vetélytársunknak van egy nagyon gyors futója, egy nagyjából mi szintünk, egy még valaki és egy lány (bár fordítva kellett volna talán felsorolnom őket). Bálint – köszönhetően a kevés edzéskilométerének – kezdett fáradni, de nála nem lehet tudni, mi az ami már elegendő. Azt beszéltük meg, hogy míg ő próbál 4 köröket teljesíteni, mi majd kicsit többet, hogy érdemben tudjon regenerálódni. Ez bejött, hisz „nem szállt el” a nap végére sem. Ennyi kilométerrel, mint ami neki van, nem tudom én meddig lettem volna hadrafogható...

Magamról: valamiért minden egyes futásom egyre gyorsabbra sikeredett, és köszönhetően (legalábbis én ebben hiszek) a közbeeső nyújtásoknak, no meg remélhetőleg edzettségemnek, nem éreztem különösebb fáradtságot a lábaimban. Aztán a 8. óra után (igaz, ekkor már jelentős előnyre tettünk szert), meghúztam egy szénsavas ízesített vizet, aminek következtében annyira komolyan elkezdett futás közben szúrni a gyomrom, hogy kis híján idő előtt leváltattam magam. Szerencsére ez két kör után elmúlt, ám a következő futáskor ismét előjött. Így ezek a tempók (3:55) már nem sikerültek annyira.



Ebben az időszakban annak is örültem, hogy nem kellett kiállnom... Ekkor már a pihenők sem teltek békében, hisz a Sólyom vagy pálinkát akart belénk tölteni, vagy arról sápitozott, hogy szegénynek milyen nehéz mindig újra elindulnia, pont mint egy 35 éves öregember. Lassult is már némileg, de ez nála a korral jár:-) Ha belegondolok, hogy jövőre én is ilyen leszek?:-)

Nekem pedig a jobb lábszáram fájdogált végig pihenés közben, de ez is elmúlt terhelésre. Végül csapatszinten is lelassultunk 4 perc/kilométer alá, de igazán nem szégyenkezhetünk a 178.3km-es végeredményükkel, így is 10 km-rel a mezőny előtt maradtunk. A többiek is remekül teljesítettek, öröm volt találkozni a körök alatt mindenkivel, sokan még a 10. órájuk után is jobban tudtak bíztatni, mint én őket, akik pedig többszörösét futották az mienkének!

Eredmények
Beteszem azért én is az összesítésünket:
Korpa 45.35 km 2:57:00 átlagkm: 3:54
Sólyom 44.29 km 3:01:36 átlagkm: 4:06
Bálint 41.20 km 2:56:59 átlagkm: 4:18
Roli 47.46 km 3:04:25 átlagkm: 3:53