XXIX. Irottkő futás 18.6km 2011-10-01

Lényegében csak egy hete szereztem tudomást ennek a méltán népszerű hegyi versenynek az időpontjáról és mivel nem ütött semmi más eseményt, no és már korábban is szimpatikusnak tűnt, gondoltam, miért ne? 18.6 km és több mint 600méter szint. Ez ilyenkor október elején még nem az én világom, de egész megbízható formát mutattam az utóbbi hetekben, sikerült a Kanizsai Félmaratonon és a Szőlőhegyi versenyen is jól futnom.

A számos Aszfaltszaggató klubtárs látványa igazán felemelő volt ezen a csodás napon, így már eleve nem is lehetett gyászos a hangulat, noha ismerve a pálya nehézségét, igencsak benne lehetett mindenkinél a zabszem a gatyában (Bandinál a végén ez kis híján szó szerint is megtörtént, bár nem konkrétan zabszem formájában :) ).

Szintrajz

Csapjunk is a közepébe: pontosan 107-en voltunk, a rajt után a jelenleg is (terep)triatlonos klasszis Hóbor Péter azonnal elhúzott, róla tudtuk, hogy más kategória. Én a Garami Árpi-Fábrics Gabi duót vettem üldözőbe, azért némileg tartalékolva, bár egy-egy erdei kaptatón szó sem lehetett erről, hisz akkor konkrétan meg kellett volna állnom... A sima futómozdulat megtartása sem volt leányálom a néha 30% feletti erdei ösvényeken.

Rajt, a kép bal szélén tolnak bele az árokba

Mégis, a Szent Vid kápolnánál lévő fordítóig (nem volt túlzottan sem a Sólyom, sem Bálint lemaradva) nem éreztem vészesnek a dolgot, azt viszont megjegyezném, hogy szerintem köszönő viszonyban sem volt a valóság a Rudi szintrajzával, legalábbis érzésre :)

Az aszfaltos, lankásabb felfeléken azt vettem észre, hogy mintha nekem menne legkönnyebben hármunk közül (döbbenten álltam, azaz futottam ennek tudatában), a lefeléken pedig rendesen engedtem neki a gyeplőt, konkrétan annyira, hogy alaposan meg is léptem egy veszélyes downhilles részen, így már nemcsak dobogóért, hanem az ezüstéremért voltam versenyben.

11km-nél azonban elvétettem egy balkanyart (egyszerűen nem láttam meg a máshol egyébként kifogástalan szalagozást a fákon) és lezúgtam egy meredek horhosba, ami egyszer csak abbamaradt... Árpi jött mögöttem, de addigra éppen annyira lemaradt, hogy nem is látta a malőrt, ő jó irányba ment, Gábor viszont szintén belefutott a csőbe, pedig engem nem is láthatott.

Anyázás, szitkozódás nem volt, de szinte csak visszamászni tudtunk a pályára a meredek avaros szakaszon, közben a fél mezőny persze szépen elhaladt.
Sikerült azért olyan 8-10 futót (1:30-on belül végző futókat is) még visszaelőzni, sőt a Gabi is elmaradt közben. Itt már akadtak azért érdekes részek (vagy rövidebb meredek, vagy hosszú lankás, vagy hosszú és meredek), ahol már éreztem a combjaimat rendesen, de ahogy láttam, a többiek még jobban. Végig tudtam tartani a futómozdulatot, pedig néha kedvem lett volna sétálgatni.

Erőm alapján úgy érzem, jogosan számíthattam volna az abszolút 2.-4. helyek egyikére, de ezt már sajnos soha nem tudom meg...
Nem is láttam, mennyi lett a hivatalos időm (kiderült: 1:27:38), de ez nem adhat támpontot sem, hisz plusz 700 méter, nem kevés szint (25-30 méter) és gyaloglás is volt benne. Pulzus 162 átlagosan, ha éles a verseny, ez magasabb lett volna biztosan.

Pulzus- és sebességgörbe.

Eredmények.

A pálya egyébként lenyűgözően szép és változatos, a hangulat úgyszintén és ha nincs ez az eltévedés, az eredmény tehette volna fel az i-re a pontot.

ZASZos résztvevők még: Kriszta, Sifter Andi, Cseh Andi, Gyömbér Viki, Rudi, Bálint, Oli, Sólyom, Bandi, Sergyán Gabi, Németh Jani, Völler Feri és az utolsó pillanatban még Edit is megjelent a múlt heti fantasztikus 24 órás veronai versenye után. (légyszi szóljatok, ha kihagytam valakit)