Az egyik futással foglalkozó honlapon láttam a veszprémi 6 órás futóverseny kiírását. Egyedül a 6 óra soknak tűnt, ezért döntöttem úgy, hogy csapatversenyben kéne rajthoz állnom. A HUNRUN.COM csapatba még kerestek futókat és kaptam az alkalmon. Én lettem a csapat egyik tagja. A csapattársaim Krisz (a HUNRUN.COM szerkesztője) és Vass Gergely (leendő Ironman).
A futómúltjuk sikerekben gazdag, tehát nagy bátorság volt hozzájuk csatlakozni, de nem bántam meg.
Úgy beszéltük meg, hogy péntek este már elmegyünk Veszprémbe, egy nap ráhangolódást tartunk. A tájékozódó képességem hagy maga után kívánnivalót, ezért indulás előtt beszereztem egy GPS navigációs készüléket. Mint utóbb rájöttem enélkül sokra nem mentem volna. Én 5 óra körül érkeztem meg. A csapattársak sehol. Telefonálok mikor jönnek, a válasz nemsokára érkezünk. Este fél 12 körül meg is érkeztek. Jó kis esti programot találtak ki. Az aznap vett videokamerát és fényképezőgépet próbáltuk ki. Érdekes program volt. Hajnali 2 óra körül nagyjából rájöttünk, mit hogyan kell használni. Gyors fürdés és alvás mert holnap illetve ma verseny. A reggeli ébresztő nagyon kellemes volt. Mit együnk reggelire? Irány a Tesco. Mindenki bevásárolt magának, vissza a szállásra, kaja és iránya versenyközpont. A verseny előtt 10 perccel meg is érkeztünk. Gyors nevezés. A váltó első tagja elment bemelegíteni, Krisz beállította a kamerát (a HUNRUN.COM-on közvetítették a versenyt) én meg elmentem feltérképezni a pályát.
A rajtnál nekem jutott egy nemes feladat. Fotóznom kellett a rajtot. Egész sok és egész jó képeket sikerült készítenem, erről meg is tudtok győződni a HUNRUN.COM-on. Mindenkit fényképeztem aki éppen arra futott. Tamást is egész sokszor lencsevégre kaptam, elvégre klubtársam.
Úgy egyeztünk meg, hogy a csapatban mindenki két órát fut. Nekem jutott az utolsó két óra. Igen lassan telt az idő, alig vártam már, hogy én is futhassak. Az időt fényképészkedéssel és beszélgetéssel próbáltam elütni. 12 óra, az első váltás ideje. Az idő egész jó volt nagyjából délig. Dél körül elkezdett esni az eső. Végre egy kis változatosság, el tudom képzelni a futók mennyire örültek neki. Én behúzódtam és a sátorból néztem, hogy a többiek hogyan futnak az esőben. Fedett helyről jó volt nézni, de imádkoztam azért, ha én futok akkor ne essen. Az imáim meghallgatásra találtak. 2 óra előtt nem sokkal az eső elállt. Nekiálltam a bemelegítésnek. Ha itthon futok nem szoktam bemelegíteni, bár tudom ennek később még meglesz a böjtje. De most úgy gondoltam nem veszem félvállról és rendesen bemelegítek. Kb. 20 percet nyújtottam, tornáztam meg ilyenek. 2 óra. Megkaptam a „stafétabotot”. Irány előre. Figyelmeztettek, hogy az eleje egy kis sunyi emelkedő, nem meredek, de a 2.-ik óra után már egy kicsit illetve nem is kicsit nehéz lesz. A tanácsokra ügyeltem és igyekeztem betartani amit tanácsoltak. Az első kör egész gyorsan lement. Egy kör 1388,5 méter. A kört szerintem egész jól sikerült kialakítani. Bár egy két furcsaság azért akadt. Ami nekem nagyon tetszett az az emelkedő végén található temető. Gondolták, ha valaki nem bírja akkor majd oda beugorhat egy kicsit. A frissítőpontnál a 4.-ik kör után álltam meg. Nagyon bőséges volt a választék, Nehezen tudtam választani. Italnak a málnát választottam. Gondoltam lassan futok az elején és úgy iszom meg a frissítőt. Nem volt jó ötlet, mert az egész rámburult. A szép fehér pólón, amit erre az alkalomra kaptam egy jó nagy piros folt lett.
Szerintem egész jól ment a futás. A csapattársak és akikkel ott összebarátkoztam folyamatosan biztattak, ami nagyon jól esett. A futók között is akadtak, akik amikor látták , hogy nehezen megy az emelkedő, bíztattak. Aminek örülök, és büszke vagyok, hogy egy két kedvencem illetve példaképem is bíztatott, többek között Frank Tibor és Tölli Tamás.
Az utolsó 10-15 percben állandóan az órámat néztem. Alig akart vége lenni a versenynek. 4 óra. Vége. Nagy megkönnyebbülés. Sikerült! „Vége a szenvedéseknek.”
A verseny után tésztaparti. A menü lángos volt. A szervezők mintha tudták volna a gondolatom, hogy lángost ennék szívesen. Mindenki ment kajálni. Hosszú sorok kígyóztak.
Fél 5. Eredményhirdetés. Először a női kategóriában adták át a kupát és az érmeket. Majd következett a csapatverseny eredményhirdetése. Szinte most is a fülemben hallom: A 3.-ik helyezett a HUNRUN.COM csapata. Kihúztam magam, kimentünk, kezet fogtunk a szervezőkkel és átvettem a kupát a csapat nevében. Villogtak a vakuk, kattogtak a gépek, mintha az olimpiai éremátadáson lennénk (na jó ez egy kis túlzás, de azért fényképeztek minket). Majd a többi dobogósnak is átadták a serleget. Mindenki gratulált mindenkinek, mindenki büszke volt a teljesítményére. A verseny után volt egy fogós kérdés, kié legyen a kupa, amit kaptunk. Aminek örülök, hogy mindenki egyöntetűen arra szavazott, hogy enyém legyen a kupa, mivel ez volt az első futóversenyem. A kupát kölcsönadtam mindenkinek, hogy a kupával közösen készítsenek képet magukról. Az eredményhirdetés után elkezdett sötétedni, és búcsúzkodnunk kellett egymástól. Megbeszéltük a sárvári 12 órás futáson találkozni fogunk. Egész gyorsan hazaértem, és otthon nagy büszkén újságoltam, hogy a dobogó harmadik fokára állhatunk fel. Másnapra könnyű edzést terveztem. Egy kis bicajozás a Vadása tóra, ami 88 km. A túrán találkoztam egy kedves ismerősömmel Rudival. Jót beszélgettünk tekerés közben, és jó volt újra együtt tekerni a bringaklubosokkal.

Hétfőn sajna munkanap volt, korán kelés meg minden rossz. Az az egy dolog vigasztalt, hogy sokan gratuláltak a Veszprémben elért eredményemhez.