Mivel a tavalyi bringásszezon után örömmel vettem tudomásul, hogy a futásokat újra bírják a térdeim, eldöntöttem, hogy megpróbálkozok ezzel az egyszerűségénél fogva is csodálatos sportággal és mivel a kerékpározás is megmaradt a szívem csücskében, adta magát, hogy a kettőt kombinálva a duatlonba (is) belekóstolok. 3 éve már indultam a zalaegerszegi futamon, azaz pontosan második alkalommal álltam rajthoz szabadidősként (mivel nem rendelkezem lincencel nem fogadták el a ZASZ-os egyesületi hovatartozásomat :-( ) ilyen versenyen.
OB futamról lévén szó, a magyar triatlonos egyesületek nagy számban képviseltették magukat, így az összes induló száma is több százra volt tehető, ezen belül a sprint (5k futás-20km kerékpár-2.5km futás) ranglista futamon 100 feletti versenyző várta a rajt pillanatát. Örömmel ismertem fel a Zalatriatlonos delegációt, a fiatalabb generációt (Kádár Márton, Marai Péter, Cserjési Szilárd és a többiek), akikkel már a szilveszteri futáson is jót meccseltünk, illetve a Déri Miklóst és a Kárász Palit is. Így már annyira nem is éreztem elveszettnek magam.
OB futamról lévén szó, a magyar triatlonos egyesületek nagy számban képviseltették magukat, így az összes induló száma is több százra volt tehető, ezen belül a sprint (5k futás-20km kerékpár-2.5km futás) ranglista futamon 100 feletti versenyző várta a rajt pillanatát. Örömmel ismertem fel a Zalatriatlonos delegációt, a fiatalabb generációt (Kádár Márton, Marai Péter, Cserjési Szilárd és a többiek), akikkel már a szilveszteri futáson is jót meccseltünk, illetve a Déri Miklóst és a Kárász Palit is. Így már annyira nem is éreztem elveszettnek magam.
A versenyről: végtelenül megnyugtatott, hogy sikerült ezúttal nem elfutnom az elejét és az sem zavart, hogy hosszú sorokat láttam magam előtt nagy rössel megindulni. A második kilóméternél már látszott, hogy az edzettségükhöz képest túlzott tempót bevállalók egy része már jelentős oxigénhiánnyal küzd, ezt kihasználva sikerült az első futás végére több pozíciót is javítanom és 3’36-os ezrekkel befutnom a depóba. Ott addig akadozott a fülembe a napszemüvegem, hogy bár sterilre tisztította azt, felrakni már nem sikerült. Hasonlóan ’ügyesen’ bántam a sisakommal is, utóbbit azonban már nem helyezhettem a fűbe, így erős felindultságomban már be is nyeltem egy fél perces felesleges időveszteséget.
A kerékpározás ennek megfelelően és a tavalyihoz képest kevésbé acélos edzettségem miatt nehezen indult, de végül az utolsó 15km-t egy 5-8 fős bolyban teljesítettem, viszont az összedolgozás teljes hiánya miatt a kelleténél (azaz a létszámból adódó aránynál) jóval többet kellett vezetnem. Úgy érzem, itt bent maradt jó 2-3 perc egy harmonikusan dolgozó bolyhoz képest. A depóban aztán láttam, hogy a Polar 6 perc múlva készül elütni az egy órát, tehát igyekeznem kellett.
A második futás alapesetben végtelenül rosszul szokott esni, de ma valahogy jól éreztem a lábaimat. A kerékpáros csoportomtól végül sikerült elszakadnom és lényegében egymagam tudtam le a végét 4 perces kilométerekkel, sokat jelentett volna, ha ott még egymást húzva többekkel sikerült volna együtt maradnunk, egy fél perccet ott is lehetett volna egymáson javítani.
Az eredményem (1h04m14s) végül a 37.helyre sorolt be, amin lesz még mit faragni (kerékpárban, depózásban és az utolsó futásban látok még perceket), de második próbálkozásra az is nagy örömöt jelentett, hogy a zalaegerszegiek között nem tri-/duatlonosként a legjobb időt sikerült elérnem.
Ha a fent leírtak alapján valakinek megtetszett a lehetőség és lenne kedve kipróbálni ezt a változatos, ám nagyon intenzív (90% feletti átlagpulzus várható) sportágat, csatlakozhatna hozzám a következő verseny (máj 4 , Kaszó, Somogy megye) alkalmával.
korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése