Miután a kaszói OB futamra az előző héten realizált kisebb megfázásom okán nem futottam be (ha a szervezők olvassák, a megígért előnevezési díj visszautalása még mindig nem érkezett meg a folyószámlámra) és mert Kanizsa amúgy nagyon is az, de innen nézve azért nem a világ vége, joggal merült fel bennem a duatlon ranglistaversenyen való indulás lehetősége.
A cerr-cup radenci állomása ugyan előző napra esett, de a nevezési összeg olyan aránytalanul sokat könnyített volna az eurós bankszámlámon, hogy azt határoztam, hogy fájó szívvel, de kihagyom a megmérettetést. (a félmaratoni távot amúgy lehet, hogy le se tudnám futni…) De ahogy elnéztem az eredményeket, talán maradt a kupában az összetett pozícióm a helyén.
Hála a szintén ma megrendezett szentendrei középtávú triatlon OB-nek (vagy valami nagyon másnak), elég gyér számú mezőny gyűlt össze, ahhoz képest, hogy sokáig nem lesz újabb duatlon verseny, ami olyan úszni nem tudókat, mint jómagam, elkeseredéssel tölt el, hisz a teljes triatlon szezon irreleváns így számomra. (elég idiótán venné ki magát mellben letudni az első számot)
A szokásos koreográfiának megfelelően előbb az ifik(18 év alatt) és a hölgyek, majd a felnőttek, juniorok és szeniorok indultak egy mezőnyben. A futótáv részben egy régi laktanyán át vezetett, kábé úgy mintha a majdnem teljesen megboldogult zegi hadkieg.-en át jelölték volna ki. Nem mintha ez fontos lenne, de mutatja, hogy nem zárták le a teljes belvárost, mint 2 éve itt Egerszegen, így a rendezés során nem sok minden jelenhetett áthidalhatatlan problémát. A frissítőállomások látványa szerény ellátmányt ígértek, mégis a lelkes szervezők minden ponton nyújtózkodtak felénk egy pohárkával, sőt, mintha kicsit meg is sértődtek volna, ha nem vetted igénybe a szolgálataikat. (akkor engem most nemigen szerethetnek).
A versenyről: szokásomhoz híven, vagy reálisabban fogalmazva: formámhoz mérten, lassabban kezdtem mint jónéhányan, és mint oly sokszor, most is úgy éreztem, hogy a teljes létszám elhömpölyög tőlem. Szerencsére párszáz méter után fel tudtam venni egy elfogadható tempót, és tökegyedül, de látva az előttem lévőket tudtam le az 5km-t (17’30”, ha jól volt kimérve a táv, de gyanúsan hamar beértem).
A kerékpárt egy pécsi és egy zalatriatlonos sráccal kezdem el, tekertem le és fejeztem be, de a sok fordító miatt 4-szer kellett realizálnom, hogy egy Gáborral és Péterrel kerültem egy társaságba, mert épp annyiszor buzdították őket a fordulóknál, ahányszor engem meg nem :-)
34.3-as átlagot mentünk, ami nem túl jó idő, főleg, hogy nem volt nagy szél, bár néhány sunyi emelkedő azért meg-megdobta az ember pulzusát.
A maradék 2.5 km futás során a pécsi sporttárs kicsit ellépett tőlem (könnyedén meg is nyerte a szeniorok kategóriáját), de sikerült beérnem 1h02m52s-es eredménnyel, összetett 9.-ként, felnőtt 5. helyen.
Összességében elégedettebb vagyok, mint Somogyszil után, ám nagyon szomorú amiatt, hogy a következő duatlon futam csak ősszel lesz, megfordítva pedig amiatt, hogy úszás órán mindig átengedtek kettessel, pedig nyilvánvaló volt, hogy folyton letettem a lábamat a felmérők során, a fejemet soha nem emeltem ki és így a medence sarkában kötöttem ki egy-egy ’vak’ hossz után…
Eredmények
korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése