A veszprémi 6 órás futás után kedvet éreztem ahhoz, hogy kipróbáljam magam egyéniben is egy ultraversenyen. Miután megtudtam, hogy Sárváron lesz 12 órás futóverseny, nem is haboztam sokáig, beneveztem. Utólag jó páran óvatosságra intettek, de amit én egyszer a fejembe veszek, attól semmi és senki nem tud eltéríteni.

Sárvárra viszonylag korán megérkeztem, kb. fél 9 körül. Gyorsan elintéztem a nevezésemet, mielőtt hosszú sor alakult volna ki. A nevezés után elindultam felderíteni a terepet. Szinte fél méterenként találkoztam ismerősökkel. Mindenki biztatott és gratulált a bátorságomhoz, hogy megpróbálom a 12 órás egyéni versenyt. Fél 10 körül megérkeztek a még hiányzó Aszfaltszaggatósok is. A nevezési sátor mellett beszélgettünk, mikor legnagyobb meglepetésemre az egyik példaképem Bérces Edit odajött hozzánk.

10 órakor indult a verseny.

A Tamással együtt rajtoltam. Az első 2-3 kört mellette tettem meg. Majd valami oknál fogva felbátorodtam és úgy döntöttem ritmust váltók és egy kicsit gyorsabb tempóra váltok. Sajnos ez a döntés rossznak bizonyult, később ez a bátorságom megbosszulta magát. Az első két óra jól telt el, élveztem a futást. Dél körül az ultrások egyik problémája jelentkezett, a kidörzsölődés. A mellbimbómat kidörzsölte a pólóm. Itthon edzés alatt még nem volt ilyen problémám, így nem készültem ragtapasszal. Sok futót megkérdeztem, van e felesleges ragtapasza. Hárman is adtak ragtapaszt, de egyik sem volt hosszú életű, a következő kör végére mindegyik leesett. Ekkor jött szerencsémre Papp Dénes, aki meglátta milyen problémával küzdök, egyből a segítségemre sietett. Ezúton is köszönöm neki!!! A tapasz amit adott, már bírta a strapát. 1 óra körül elért az első holtpont. Azon gondolkodtam normális vagyok-e? A 12 óra még 9 óra múlva fog letelni, egy örökké valóságnak tűnt. A kilométerek lassan teltek. Úgy döntöttem elkezdek zenét hallgatni, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Újra megjött a kedvem a futáshoz. Zene hallgatás közben az adott számot elkezdtem fütyülni vagy énekelni, a körülöttem futók nagy megelégedésére. Kaptam is szép bókokat: „Jó a hangom, csak rossz hallgatni”, meg ilyenek. Jól éreztem magam. Közben befutottak Asi-ék is. Az Aszfaltszaggatók szurkoló tábora tovább nőtt 3 emberrel és egy pingvinnel! Sok biztatást kaptam Asi -éktól is, ami szintén nagyon jól eset. Köszönöm!!! 4 óra körül az oldalam nekiállt szúrni, a futást abbahagytam és sétára váltottam. 2-3 kör kellett mire elmúlt a szúrás, de utána nem tudtam rávenni magam, hogy fussak. Így nekem a verseny maradék része már gyalogló versenyhez volt hasonlítható. A többi versenyzőt is kezdte utolérni a „végzet” és jó páran gyaloglásra váltottak. A gyaloglás a legjobb lehetőség a beszélgetésre. Mindenki aki arra sétált amerre én, nekiálltam vele beszélgetni. Sok embert megismertem ezzel a módszerrel és ráadásul még az idő is gyorsabban telt! Többek között beszélgettem Lencsés Évával, aki a 69 évével a legidősebb induló volt. Hlinica Lászlóval, akivel csapatversenyben az Ultrabalatonon indulok. Balogh Ádámmal, akinek szintén sokat köszönhetek, mert ő vett rá arra, hogy még az utolsó 2-3 körben fussak. Az Ádám elmesélte az orvosi kórelőzményét. Az orvosok azt tanácsolták neki, maratont illetve maratonnál hosszabb távon ne fusson. Igyekszik betartani az orvosi utasításokat, néhány apróbb kivétel azért akad. A versenynaptárját is az orvosi tanácsokkal összhangban próbálta meg összeállítani. Indulni fog a Terep 100-on, az Ultrabalatonon, a Bécs-Budapest szuper maratonon, jövőre meg a tervek szerint a Sparthatlonon.

22 óra. Vége a szenvedéseknek. A verseny után mindenki gratulált, hogy az első ultraversenyemet teljesítettem.

Vasárnap volt az eredmény hirdetés, amin mindenképp szerettem volna részt venni, ezért úgy döntöttem Sárváron alszok. Pantocsik Feri (Panferik) intézte a szállást nekem is. Fél 11 körül szerettünk volna elindulni, de csak szerettünk volna. Az autó aksija megadta magát. Mindennel próbálkoztunk, de nem sikerült az autót indulásra kényszeríteni. Éjfélkor úgy döntöttünk, hogy az én autómmal megyünk a szállásra és vasárnap próbáljuk meg az autót életre kelteni. A szállásra érkezve megint nagy szerencsénk volt. A szoba kulcsa, bent ragadt a zárba. Se kivenni, se elfordítani nem lehetett a kulcsot. Fél 2-ig próbálkoztunk valahogy ön betörést végrehajtani, de nem jártunk sikerrel, nem maradt más lehetőség, be kellett törnünk az ajtót.

Vasárnap fél 11 körül értünk vissza a verseny helyszínére. Újra gratulációk hada fogadott.

Sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és ezeket augusztus 30-án a csákvári 12 órás országos bajnokságon már hasznosítani fogom.

Még egyszer mindenkinek köszönöm a sok bíztatást, amit a verseny előtt és alatt kaptam.