Minden jó, ha a vége jó! Igazából így lehetne röviden összefoglalni a 24km-es futás élményeit. Ez a szilveszteri futás megint egy tökéletes zárása volt az évnek, pedig erre azért nem volt 100 százalékos garancia. Tudtam, hogy nagyon sok ismerös arc lesz, ráadásul olyan emberek arcai, akiket kifejezetten kedvelek. Tudtam, hogy bázakerettyei baráti körömböl is megint eggyel több társ fektetett futócipöbe. Tudtam, hogy a "pálya" hasonlóan hangulatos lesz, mint az elözö 8 évben (azóta ismerem az útvonalat).
Viszont nem tudtam, hogy a normális edzésterv nélküli készülés következtében "kialakult" gyorsan savasodó lábizomzatomnak mennyire fog jót tenni a botfai emelkedö, illetve a jobb térdem mennyire lesz jó. A savasodást egyébként egy december 15-i teszt is tökeletesen alátámasztja, melyet Bécsben végeztettem el és amelyik gyenge alapállóképességet mutatott ki. A térdem meg december 21-én dagadt be, szóval ez is adott volt.
Szerencsére 25-én, 26-án meg 28-án sikerült egy jót edzenem, így már kezdtem optimistább lenni. Közeledve a nagy nap felé Peti2 elvállalta, hogy a 11km-es táv lefutása után kimegy a bútorgyári frissítöhöz, aminek megintcsak megörültem, hiszen így már nyugodtabban indulhatok a 24km-en. Petinek még egyszer köszönöm kedvességét!
Maga a versenyröl már sokat olvashattunk itt a blogban, ezért itt már nem akarok hosszan értekezni róla. Meglepöen jól eltaláltam az ideális tempót, jó volt a hangulatom és kivételesen minden frissítönél ittam egy kicsit. A Jánkán még meg is álltam az iváshoz, a pálinkát megköszöntem, de nem fogadtam el. A pályán közben elfutott a Guba Pisti meg a Keszi. Gyorsan utánuk sprinteltem és egészen a botfai emelkedöig velük voltam.
Viszont nem tudtam, hogy a normális edzésterv nélküli készülés következtében "kialakult" gyorsan savasodó lábizomzatomnak mennyire fog jót tenni a botfai emelkedö, illetve a jobb térdem mennyire lesz jó. A savasodást egyébként egy december 15-i teszt is tökeletesen alátámasztja, melyet Bécsben végeztettem el és amelyik gyenge alapállóképességet mutatott ki. A térdem meg december 21-én dagadt be, szóval ez is adott volt.
Szerencsére 25-én, 26-án meg 28-án sikerült egy jót edzenem, így már kezdtem optimistább lenni. Közeledve a nagy nap felé Peti2 elvállalta, hogy a 11km-es táv lefutása után kimegy a bútorgyári frissítöhöz, aminek megintcsak megörültem, hiszen így már nyugodtabban indulhatok a 24km-en. Petinek még egyszer köszönöm kedvességét!
Maga a versenyröl már sokat olvashattunk itt a blogban, ezért itt már nem akarok hosszan értekezni róla. Meglepöen jól eltaláltam az ideális tempót, jó volt a hangulatom és kivételesen minden frissítönél ittam egy kicsit. A Jánkán még meg is álltam az iváshoz, a pálinkát megköszöntem, de nem fogadtam el. A pályán közben elfutott a Guba Pisti meg a Keszi. Gyorsan utánuk sprinteltem és egészen a botfai emelkedöig velük voltam.
Keszi, Cece, Hegyi Peti, Guba Pisti és én Botfán
Ott azért nem tudtam olyan szépen felfutni, mint 3 nappal korábban, amikor is nagyon óvatosan kezdtem a kört. Keszi, Guba Pisti, Cece, Hegyi Peti ugyan elhagytak engem, viszont én is a mögöttem lévöket. Lent a csácsi frissitönél csak vmi olyasmit hallottam, hogy "Nem kell még elvenni az asztalról, nem jön ott senki". "Csúcs, akkor valahogy most már be kéne érnem a célba"- gondoltam. A Decathlon-nál regisztráltattam magam, ahogy kellett, aztán az akkor érkezö Szeredi Miklósnak is mutogattam, hogy menjen a parkolóba, aki úgy is tett.
A végén végülis nem akartam már annyira meghalni. Az idöeredményem 2:05:30 lett, amivel teljes mértékben elégedett vagyok, különösen h ez az összetett 6. helyre volt elég. Érdekesség, hogy 2003-ban már futottam vmi ilyesmi idöt, akkor az összetett 2. helyért járó díjat nyújtották át nekem.
Összeségében tehát nekem is nagyon nagy élmény volt ez a szilveszteri futás és öszintén gratulálok mindenkinek az elért eredményéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése