2010

Tavaly valahogy nem sikerült néhány verseny.

Feladtam a kanizsai 50-est és a szilveszteri maratont. Felfordultam a tanuhegyeken.
(Az a jó benne, hogy tudom miért történtek meg. És ezek olyan körülmények voltak, amik akkor nem voltak elháríthatóak, de hosszútávon igen.)

Volt némi siker is.
Celldömölk, Tekenye, Szentgotthárd.
Sikeres az első 12 órás versenyem is.
Amit idénre is beterveztem.

Ám egyre jobban érzem, hogy nem megy olyan könnyen a regenerálódás mint, néhány évvel ezelőtt, amikor az egyéni csúcsaimat futottam.

Úgy voltam szilveszter előtt, hogy irány az egyéni csúcs. Egy kemény, hosszabb felkészüléssel.
Aztán majd az eredménytől függően meglátjuk a folytatást.
Hát még a célbaérés sem sikerült.

Két gondolat forog bennem:
1) Újra nekiállni a kemény edzéseknek. Hiszen Zalában Hosszútávú OB. Sárváron jó lenne javítani. Kellene egy sikeres ultrafutás is.

2) Ki kellene hagyni egy évet és csak futogatni, amikor jól esik. S talán jövőre újra fogom kívánni a sikert.

Az első mellett szól, hogy nem nagyon bírom ki futás nélkül két egymást követő napon.

A második mellett, hogy jelenleg nagyon fáj a lábam, még a járás is nehezemre esik. Ki kellene pihenni ezt a sérülést.

S ez a fájdalom szavazata döntötte el a vívódást egyelőre:
Amíg fáj, nem erőltettem, aztán majd meglátom:

Lehet, hogy újra harapni fogok ...
... s nem is kell rá várni egy évet?