2010. október 11., hétfő

"Dupla egyéni csúcs" a Graz Marathon-on


Egy kedves osztrák ismerősöm invitált már régóta az idei őszi graz-i futóeseményre. Miután tisztázódott, hogy rá fogok érni, igent is mondtam a felkérésre. Már szombat délután elutaztunk szomszédaink második legnagyobb városába egy kis városnézésre, estére aztán a Graz-tól 25 km-re fekvő Gleisdorf városkában foglaltuk el a szálláshelyünket vendéglátóinknál.


Hárman utaztunk Magyarországról: nagybátyám felesége Ági, aki szurkolni jött és barátnőm, Timi volt még velem. Timi jövetelének három apropója is volt: néhány hetes készülés után úgy láttuk, ideje elindulnia élete első futóversenyén, így beneveztem a 10,55 km-es (negyedmaraton) távra. Másrészt szombaton este volt pontosan egy éve, hogy együtt vagyunk, így szerettük volna kettesben megünnepelni az évfordulót. A harmadik apropó pedig még Timinek is meglepetés volt: hogy még emlékezetesebb legyen az évforduló, egy szép gyűrűt ajándékoztam Neki és egyben megkértem a kezét szombat este. Igen-t mondott! :)

Visszatérve a futóversenyre: vasárnap a 10 órás rajt előtt másfél órával kereken 0 fokot mutatott a hőmérő, de nagyon szép tiszta idő volt, sütött a nap, így gyors melegedésre lehetett számítani. Kicsit dilemmáztam az öltözékkel, végül rövidnadrágot, és két rövidujjú pólót húztam.

Mivel még reggel vettük át a rajtszámokat, picit megcsúsztunk az idővel, a start előtt kettő perccel sikerült elfoglalnom a helyem a rajtnál. Pontosabban jó hátulra sikerült bekerülnöm, valahol a mezőny középső táján. Ez egyben azt is jelentette, hogy nálam némileg lassabb futók tömegében indultam el a rajtszóra. 45 mp-be telt, mire egyáltalán a rajtvonalat átléptem, innen persze azért már kocogtunk. De tényleg csak kocogtunk, a szokásos 4 percen belüli kezdésemhez képest ezúttal csak 4:40-es első km-el sikerült indulnom. Egy darabig próbálkoztam az előzgetéssel, de hol jobbra-balra cikáznom, hol gyorsítanom, hol pedig lassítanom kellett, így végül felhagytam a fölösleges erőpazarlással. Felvettem a tömeg ritmusát, és csak akkor futottam gyorsabban, ha üres tér nyílt előttem. Egészen a 8. kilométerig (!) így beragadva futottam. Persze nem bánkódtam, arra gondoltam, ha már a sors így hozta, legalább kipróbálom, hogy megy a maraton, amikor nem rohanom el az elejét.

Amúgy nem voltak túl nagy várakozásaim a saját teljesítményemet illetően. Bár a hosszú kihagyás után kezdek magamra találni és újra formába lendülni, mégis úgy ítélem meg, kb 40%-os a felkészültségem egy jó maratonra. Ezt abból gondolom, hogy saját tapasztalatom szerint egy jó maratoni időhöz kétféle képesség "csúcsra járatása" szükséges: a kitartásé és a gyorsaságé. Az előbbihez hosszú edzésekre, az utóbbihoz gyors edzésekre van (lenne) szükség. Ami a gyors edzéseket illeti, 2010-ben egy (azaz egy) darab gyors edzésem volt (a 4 percen belüli futásokat számolom ide), még július elején. De a hosszú edzések tekintetében sem állok sokkal jobban: bár tavasszal kitűnő kondinak örvendtem, de április óta 6 darab hosszú edzésem (vagy versenyem) volt összesen (a 30 km-nél hosszabb futásokat sorolom ide). Vagyis átlagban havonta egy. Pedig a heti egy lenne az ideális. Vagyis a kétféle láb közül, amikre stabilan lehetne alapozni egy jó eredményt, az egyik teljesen hiányzik, a másik pedig csak félig-meddig van fejlesztve. Mindezek tükrében már azt is kiváló eredménynek tartottam volna, ha sikerül megjavítani tavalyi PB-met (2:59:20).

Szóval ott tartottam, hogy a 8. km végére kiszabadultam a tömegből, az átlagtempóm itt már 4:20 körül járt. Innen nagyjából egyenletesen, 160 körüli pulzussal futva haladtam, lendületesen, de erőlködés nélkül. 1:29-nél értünk a kör végére, a félmaratonisták itt kiszálltak, mi meg nekivágtunk a második körünknek. Különben az útvonal gyönyörű, lényegében körbejártuk Graz városát, érintve a csodaszép belvárost és a hangulatos Mura partot is. A szervezés pedig egyszerűen szuper, szinte végig zeneszóra és lelkes biztatásra futottunk. A frissítés is kielégítő, bár én az egész verseny alatt csak egy kis szeletke banánt ettem és csak néhány korty vizet ittam, semmi mást. Különben 10 óra után egész meleg lett, egy csöppet sem fáztam, még az árnyékos részeken sem.

A második kör is egy kis emelkedővel indult (az órám a teljes távra mintegy 210 m-nyi emelkedőt mért, bár én kevesebbnek éreztem), de a tempóm nem tört meg, tartottam a 4:05-4:10 közötti ezreket, csak a pulzusom emelkedett egy kicsit, már 160 fölé. Még egész jól éreztem magam. A 30. km-t elérve aztán "elengedtem a lovakat", még egy kicsit jobban rákapcsoltam. Próbáltam eltalálni egy olyan tempót, amit már nagyjából végig tudok tartani. Nagyon jó érzés volt így "száguldani", rengeteg futót előztem meg, sokan szinte már csak vánszorogtak (pedig ők mind 3 óra körüli maratonisták voltak). Ekkor már láttam, hogy meglehet a 3 óra, sőt akár az egyéni csúcs is.

A lendületem csak az utolsó 4-5 km-re tört meg egy kicsit (még a 37. km is 4:11 volt), de azért egy hajrára maradt erőm. 2:58:35 azaz 45 mp-el javítottam a maratoni rekordomon! Más kérdés, hogy a hihetetlenül erős mezőnyben ez csak az abszolút 101. helyre volt elég. A 809 férfi célbaérkező közül 95., a korosztályom 97 célbaérkezője közül pedig a 13. helyen végeztem (statisztika). Mivel a verseny kinevezett osztrák bajnokság is, tényleg sok erős és jól felkészült futóval versenyeztem. Átlagpulzusom 161 volt, elégetett kalóriák száma kb 3100. A távot kb 400 m-el hosszabbnak mértem, de valószínű csak a nem éppen ideális kanyarvételek miatt (illetve a magas házak között egy kicsit pontatlanul is mér a gps). A futás után egész nap eléggé be voltak kötve a lábaim, jólesett a pihenés, azonban most, 24 órával a verseny után kutya bajom! :)

Csak a célbaérés után találkoztam Timivel, és tudtam meg az ő eredményét: 57.28 alatt teljesítette a távot, amivel 36. helyen végzett a kategóriája 280 futónője közül (összesítésben a kereken 600 női futó közül a 93. helyen: statisztika). Mivel még nem futott ilyen távot (edzésen egyszer már teljesítettünk kereken 10 km-t), mondhatjuk, hogy Ő is egyéni csúcsot futott. Elsőre ez szuper idő, nagyon büszke vagyok újdonsült menyasszonyomra! Persze a lényeg, hogy jól érezte magát, tetszett Neki a verseny hangulata, úgyhogy szerintem nem ez volt az utolsó futása.

4 megjegyzés:

korpa írta...

Úgy látom, ha az eleje nem ilyen vontatott a tömeg miatt, még jobb idő is lehetett volna, akkor nyilván máshogy alakul az erőbeosztás.
Gratulálok emellett az eljegyzéshez is, jó volt a helyszínválasztás is hozzá! Bár az igazán tökéletes a befutókapu alatt lett volna a maraton végén:-)

Roland írta...

Köszi, Korpa!
Nem fogod elhinni, de Graz-ban az egyik félmaratoni futó a célba érkezve 21 szál virágot és egy gyűrűt vitt a neki szurkoló barátnőjének. A szpíker észrevette, felszólította őket a színpadra, hatalmas ováció volt... :-)

ikerkaszat írta...

Szia Roli!

Pár dologhoz gratulálnom kell:-) Az eljegyezéshez, a maratoni idődhöz és Kedvesed első versenyéhez:-)
Viszont sajnálom a BÉBU elmaradását:-(

Üdv
Dóra

Roland írta...

Szia Dóra!
Hát még én hogy sajnálom a Bécs-Budapestet, teljesen le voltam sújtva... :) De sebaj, még futhatok eleget, lesz rá bőven lehetőség.
Én meg az 1:52-es félmaratonhoz gratulálok, ez igen!!!
Remélem, jól érezted magad a bagodi versenyen!
Roli