Mátra 55 (Lőrincz Endre beszámolója)

Elsőnek a száraz tények:
Táv: 58,19 km
Szint emelkedés 2800 m
Szint idő 14 óra

Én 12 óra 45 perc alatt teljesítettem amiből 1 óra 56 perc volt az állás idő.

Péntek este indultunk szállásunkra Nagyrédére. Tompa Laci barátom és felesége, Vera húgom illetve Gizke és én. Klári és Gizke volt felelős a logisztikáért. Szombat reggel korán keltünk, hogy reggel 7-kor az egységes rajthoz oda érjünk Kisnánára. Meg érkezve a rajthoz jó pár tavalyi ismerőssel találkoztam. Sok ultra futó is már ott várakozott a rajtra. Az idő ,,szépen" alakult már, reggel a 20 fok környékén járt a hőmérő. A vár és környéke hangos volt a dobosok vérpezsdítő ritmusaitól, majd rajthoz szólították a jónépet és végre indulhattunk. A futó társadalmi réteg :) hamar elhúzott, mi gyalog kakukkok is szaporáztuk utánuk lépteinket. Amit tudni kell erről a túráról csak két féle út van vagy fel vagy le - sík rész minimális. Így rajttól is egyből kapaszkodással kezdődik. Első titkos ellenőrző pont még Oroszlán vár előtt várt ránk (mindig ott van így nem is olyan nagy titok)- már ide is kemény emelkedőn kell fel kapaszkodni majd lemegyünk erről a hegyről, hogy egyből kapaszkodjunk is fel az első pecsételő ponthoz az Oroszlán várnál (604 m). Itt a nagy melegben barátom már eléggé le-le maradt és többször is be kellet várni. Felszerelésemet a tavalyi túrán okulva minimalizáltam így csak két övtáskám volt és egy fél literes kulacs amit minden esetben, ha alkalom adódót teletöltöttem. Ez jó döntés volt, mert így kevesebb súlyt kellet cipelnem.Közben sorra előztük meg túra társainkat, akik aztán vissza előztek mikor Lacira vártunk. Szegényt eléggé meg viselte a meleg - plussz zavarta, hogy mindig rá várunk. Így aztán koncepció váltást javasolt. Átadta igazolófüzeteinket - eddig nála voltak a közös pecsételés véget - és isten hozádot intet nekünk. Később mint megtudtuk a Kékestetőn ki is szállt. Ez kb a 12 km-nél lehetet, innen Verával kicsit megnyomtuk a tempót és hegynek fel is elég jó tempóval haladtunk el levegőt kapkodó túra társaink mellet. Több kisebb csúcsot meg mászva majd le és újra fel haladtunk célunk felé. Kékestetőre (1014 m) felérve a pecsételő helyen - 17,1 km-nél - minden finomság várt minket, de legfőképpen VÍZ. A hőmérő kb 30 fokon járhatott, szerencsés esetben az erdő legalább árnyékot adott. Egy kis táplálékot is magunkhoz véve indultunk tovább. A változatosság kedvéért most lefelé indultunk - most azt gondoljátok milyen frankó - nos nagy öröm nincs benne itt jobban megizzadtam mire le értem mint fel felé. Szó szerint ömlőtt a víz rólunk. Végre le érve isméttelten megmásztunk kisebb hegyeket, majd mentünk tovább lefelé Parádsasvárra. Szerencsésen leértünk alig vártam, hogy egy jó pohár sört a szervezetembe bevigyek. Pecsételés - 26,5 km - majd ismét teljes körű ellátás amit ilynekor kell izotoniás ital sima víz gyümölcsök, sütik, szőlőcukor Magne B6, de ez minden pecsételő helyen meg volt - szóval az ellátás pazar. Rövid pihenő után folytattuk utunkat, de tudtuk mi jön - Kis Lipót, Nagy Lipót, majd fel Galyatetőre. Parádsasvár 311m szinten van Kis Lipót 669 m-en Nagy Lipót 756 m-en Galyatető 960 m-en van és mindez 5 km-en. A túra legkeményebb része a legnagyobb melegben. A Nagy Lipót tetején kevés őszinte mosolyt látni :) inkább izzadt arcokat és összeszorított fogakat. Galyatetőn 31,36 km-nél tartottunk. Itt ismét sok finomság - és SÖR - várta a résztvevőket. Aki befizetett meleg kajára az levest is kapott. Innen szét vállik a 55-ösök és a 88, 115-ösök útvonala. Mi egyenesen, minden kerülő nélkül Mátraszentimrei pecsételőhelyre tartunk. Ez a szakasz viszonylag ,,könnyebb" terepen lefelé halad folyamatosan. Azért ez is elég jól terheli a térdízületeket és a láb egyéb kényes részeit. A pecsételőhelyen - 35,88 km - ismét frissítés, még levest is kaptunk. A meleg nem igen akart szűnni pedig ide 15.00 óra körül érkeztünk. Utunk kisebb emelkedők be iktatásával de folyamatos ereszkedéssel telik Falloskútra ahol ismét titkos ellenőrző pont van (tavaly is volt). Ezt a pecsételést is letudtuk gyorsan, majd egy kis szint csökkenés után Mátrakeresztesről ismét magaslati levegőre indulunk. Ez az útvonal kicsit más mint eddig fűvesebb, bokrosabb rész árnyék se nagyon ahol van erdő ott meg a meleg teljesen megszorul. Nem könnyű szakasz de vissza tekintve a hátunk mögött gyönyörű a táj. Kitartó kapaszkodás után érkezünk meg Hidegkúti turista házhoz (629 m) a 45 km-nél van. Itt ismét fejedelmi ellátás van - levestől kezdve minden. Vera itt meg keresi a fáját ahol tavaly hányt és eszünkbe jutnak azok a zombi szerű lények akik éjjel majd ide érnek (88, 115-ös távon indulók). Nem irigylem őket, tavaly mi is nagyon fáradtak voltunk itt már. Megmaradt csokijaimat itt hagyom, akik éjjel jönnek azoknak lehet jól jön. Most viszont szinte frissek és fiatalok vagyunk - szinte!!! 10-15 perces lazítás után fürgén indulunk utunk utolsó szakaszait teljesíteni. Már csak két ,,könnyebb" hegyecske van vissza! Az első Tót-hegyes (815 m) fel trappolunk rajta gyors pecsét, víz vétel - 47,71 km - majd le a hegyről ugyan azon útvonalon a hegy lábánál forduló - tavaly a zöld négyszög elég rosszul volt jelezve ezt most fríssiteték és viszonylag jól követhető. Ereszkedünk kicsit lefelé csak azért hogy elérjük a következő és egyben utolsó hegyet - Világos-hegy (708 m) - 50,76 km - a kilátás pazar szinte az egész eddig megtett távot átlátni Látjuk a mátrai hőeröművet ami felett útunk elején elhaladtunk Kékestetői torony is feltűnik és alattunk ott a cél Gyöngyöstarján is. Már csak lefelé megyünk gyenge 8 km a cél. Tavalyi emlékek még frissen élnek, így tudjuk mire számítsunk ismét olyan ereszkedés jön ahol lefelé is meg izzadunk nem is kicsit kb. 1 km belül leérünk,de ez elég kemény láb zsibbasztó. Aztán ez is meg van most már tényleg csak tolni kell és berobogni a célba. Itt a végén is egy kis láblazítási célzattal bele-bele futunk és végre feltünik Gyöngyöstarján első házai. Bent a faluban már Laci vár minket és pár fotót is készít, majd végre átszakítjuk a képzeletbeli cél szalagot - taps, oklevél és az egyedi festett mátrai kö. Most már a Tavalyi 88-as mellé van egy 55-ös is. Egy sör itt is lecsusszan majd autóba ülünk és irány a szállás. Pihenni kell mert holnap levezetésként kék túrázunk. 25 km vár ránk kb. 1000 m-es szint különbséggel. Jó érzéssel fekszem le, de eszembe jutnak azok akik most éjjel a sötétben bolyonganak - de jó hogy idén ,,csak" az 58 km-et mentünk. Aztán mint akit fejbe csaptak elalszom.
Jó túra volt, kellemesen elfáradtam, most ennyi volt tervezve ez becsülettel teljesítve.
Talán jővőre Andival és Rudival a Mátra 115 (124 km a táv) túrát teljesítjük, bár meg kell mondanom azt a bizonyos gatyát nagyon fel kell kötnünk. Tavalyi álláspontomat anyiban felül bírálnam, hogy most nem voltak olyan extrém körülmények - bár kegyetlen meleg volt - de bizonyos részek futhatóak.
Röviden ennyi a szombati nap krónikája, remélem nem riasztottam el senkit az esetleges résztvételtől ezen a túrán vagy hasonló túrán.

Endre