Az utóbbi időben kicsit behezebben megya futás sérülések és egyéb dolgok miatt.
Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy mivel a Sárvári Kinizsi SE rendezi ezt a versenyt, illik résztvennem rajta.
Az Ágival megbeszéltük, hogy váltót futunk és mindketten 2 szakaszt vállalunk be.
Én az 5,5km+12km-t, Ő a 15km+12km-t. Mondtam Neki, hogy 2óra alatt csak beérek.
Ez így nagyon szépen is nézett ki, mint terv.
Nekem elvileg simán mennie kellett volna a 17,5km-nek, hiszen kb félmaratonra vagyok hitelesítve.
Na jó! Kiderült, hogy tudok többet is futni, pl: Sárvár-Répcelak: 24,6km.
Mivel nem az első eset volt, hogy megjelentünk ezen a versenyen, így tudtam, hogy a második szakaszon van egy sáros útszakasz. Mondtam magamban semmi vész, nem lehet az olyan hosszú.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a rajtpisztoly még el sem dördült.
Családi kirándulásként mentünk, Anyukám volt a sofőr, Dani a navigátor, az Ágival ketten pedig a futókat képviseltük.
Nagy örömömre szolgált, hogy a nevezéskor megláttuk a Gábort.
Tudtuk, hogy Ő biztosan nem hagyja ki ezt a versenyt. A másik öröm akkor ért, amikor a versenyközpont előtt a Sipos Feribe botlottam.
De jó, már négyen ittvagyunk az egyesületből.
Mivel 100%-osan nem ismertem a terepet, ezért egy-két ismerőstől megkérdeztem, hogy milyen tempóban szándékozik futni. Fel akartam mérni, hogy kivel futhatnék, de sajnos mindenkit megsütött a korai nap, mert mindenki olyan időt mondott, hogy kénytelen voltam azt mondani: "Bocs, akkor Veled sem futok"
Igaz utólag kiderült, hogy sokan nem számoltak a nagy meleggel és túlbecsülték magukat.
Ennyi volt a körítés.
Durr! Eldördült a rajtpisztoly.
Mindenki nekilódult, mintha puskából lötték volna ki.
Megjelent mellettem a Sipos Feri, gyorsan "fel is kapaszkodtam" rá.
Nagyon remélem, hogy nem lassítottam nagyon a tempóját. A szokásom szerint néztem a tempómat, és szörnyülködve vettem észre, hogy az első 100m-re felgyorsultunk 4:11-es tempóra. Szerencsére a Sipos feri is érzékelhetett valamit ebből mert kicsit lassított, de így is 5perc környékén kalandoztunk.
A frissítésekkor mindig elszaladt előlem, de mindig utolértem. Csényéig még elég stabilan, később már kicsit nehezebben.
KB 6,5km-nél azt mondtam magamban, hogy most már nem szaladgálok utána, ha siet, csak fusson.
Utána kicsit a Kovács Balázzsal is futottam, de érdekes módon Ő is sietett. Pedig Kőszeg még elég messze volt. Aztán jött a vasúti átjáró, ahol még éppen átfuthattam volna a vonat előtt, de még hárman közvetlenül mögöttem voltak. Inkább arra gondoltam, hogy kicsit szusszanok, gyorsan elintéztem mindenkinek 30mp időjóváírást.
Itt még gyors számolgatással kijött, hogyha nagyon nem veszem vissza a tempót, akár 1:30 is lehet az időm. Ezen kicsit el is csodálkoztam, hiszen mostanában alig futok.
Ebbe még egy rövidebb sáros útszakasz is belefért volna.
Nem is csigázom tovább az olvasókat.
Lassan odaértünk Bögötre, majd azt elhagyva megjelent a várva vár sáros útvonal, egy kicsi emelkedővel előkészítve.
Mivel nem akartam kockáztatni egy sérülést, kicsit topogósabbra, gyaloglósabbra vettem a figurát.
És aztán jött a feketeleves: nem is a sáros út volt a legrosszabb. Mindig aszfalton szoktam futni, de eljött a terepfutás ideje: hepehupás terep, göröngyök fúcsomókkal párosítva.
Na jó, mondom magamban: Ez nem mehet így Vátig.
Nem is ment, változott a terep. A földutat felszórták kaviccsal.
Őrólet! Ezt miért nem mondta nekem senkisem?
Hurrá! Vát határában egy emelkedős híddal megjelent az aszfalt. De csak mutatóban, utána megint terepfutás. Még egy gyors számolgatás fejben, valahogyan be kellene érnem 1:45 alatt.
Ha nem megy csak futva, akkor kombinálnom kell dinamikus sétával. Elég jól ki is értem Váton a főútra. Már rá sem néztem az órára, hogy azzal se veszítsek időt.
Levégtam egy sprintet, 1:45:01 lett az időm. Ha levonom belőle az időjóváírást, akkor teljesítettem a célt.
Az Ági váltott és szokása szerint elindult, mint a golyő. Autóval mentünk utána, és sorban előzgetett mindenkit. Igaz be kellett hoznia az általam elpazarolt időt is.
A Soproniak váltója meg is lepődött, hiszen a váltóbot átadása előtt, még kb 2-300m-el ők vezettek, majd az Ági a 2 szakaszon a váltó utolsó 2 férfitagját is megverte.
Még egy pár gondolat az időjárásrül. Nagyon meleg volt, nem lehetett igazán jól eltalálni a frissítést sem. A maratonisták közül is nagyon sokan és sokat sétáltak azok is, akik végig szokták futni.
Mindenkinek gratulálok!
Remélem, hogy jövőre többen résztveszünk a versenyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése