Ironman váltó Nagyatádon

Az egész úgy kezdődött, hogy múlt héten csörgött a telefonom, Kolonics Tomi Kanizsáról keresett, kérdezte, be tudok-e ugrani helyette a váltócsapatukba. Mivel már régóta izgatott a hosszútávú triatlon verseny, kaptam az alkalmon, hogy most közelről is megleshetem egy ilyen viadalnak a hangulatát. Kikötöttem, hogy jelenleg 3:10-es maratont tudok vállalni, a csapattársaim elfogadták az ajánlatot.

Ébredés 4:00-kor, indulás Kanizsára 4:55-kor, végül érkezés Gyékényesre 6:55-kor. A tó csodaszép, méltó helyszín egy ilyen verseny rajtjához. A váltó úszó tagja indul melegíteni, a bringás tagja viszi a járgányt a depóba, csak nekem sincs még semmi dolgom egyelőre, lévén csak olyan délután 2 óra körül várható a futás.

7:20 körül már minden egyéni induló (kb 360-an) felsorakozik a rajthoz, a hangszóróból bömbölnek az adrenalin fokozó dalok, majd végül egy szerzetes derékig sétál a tóba, és felemelt kézzel, a Final Countdown dallamára Isten áldását kéri az egész versenyre és minden versenyzőre. Final Countdown vége, Gábor atya kisétál a partra, több száz lufi az égbe indul, felcsendül a Paradicsom meghódítása Vangelis-től. Pattanásig feszült mindenki, végül eldörren az ágyú, és megkezdődik a verseny! Magával ragadó látvány a rajtceremónia!

Úszónk, Merci nagyjából hozza a tervet (1 óra körüli időről volt szó) és 63 perc után adja át a stafétát Bélának, aki olyan lendülettel kezdi el tekerni a biciklit, hogy két órán belül odaér az első kör végére (75 km). Innen hátravan még 105 km, a végére egy kicsi lassulással együtt is 5:10 alatt teljesíti a 180 km-t.

Innen jövök én. Kb 2600 m-es pálya, egy majdnem egyenes és sík utcán oda-vissza, és ez 16-szor. Egy kicsit egyhangú, de a nézőknek így remekül követhető. 3:07:40 lett az időm, de érdekesek a részletek is:

- Nem lehet mondani, hogy nagyon rápihentem volna az eseményre: augusztusban a verseny előtt (azaz pontosan 14 nap alatt) kereken 344 km-t teljesítettem. Az utolsó pihenő napom július 7-én volt.

- Meleg napot fogtunk ki, hétágra sütött a nap, és én pont délután 2-től 5-ig futottam, árnyék csak a pálya 20%-án, de ott is fülledt a levegő.

- Nem a kedvencem az ilyen időjárás, ez hamar ki is derül: már pár száz méternyi futás után az "egekbe" szökött a pulzusom, pontosabban 170 fölé. A tempó 4:10-4:20 körüli volt, de hihetetlenül könnyedén esett az első km-ekben.

- Körönként kettő frissítő állomás volt, ki nem hagytam volna egyiket sem, messiásként vártam 1300 m-enként a vizes szivacsot és egy pohár vizet.

- A táv második felére már majdnem minden futó a pályán körözött, a váltókkal együtt kb 400 ember zsúfolódott össze a 2600 m-es körre. Bizony sokat lassított a sok kerülgetés, előzgetés.

- Amúgy is lassú a pálya, egy körön 8 derékszögű plusz egy 180 fokos kanyar töri meg a tempót.

- Meglepetésemre (idén még nem csináltam gyorsító edzéseket, csak az alapozáson vagyok túl) nem savasodok el a végig magas pulzustól (az átlag a teljes maratonra 169 lett), nagyjából tudom tartani az egyenletes tempót, a táv második fele csak egy kicsit lett lassabb.

- A végére 4:27 az átlagtempó, a futásom ideje 3:07:40, hármunk összideje pedig 9 óra 24 perc. Ezzel a 9. helyen végeztünk, a maratonnak még a 13. helyen vágtam neki.

- A végére természetesen elfáradtam, de voltam már sokkal jobban leamortizált állapotban is maraton után. Egy zuhanyt követően egész frissnek éreztem magam, csak a combjaimat éreztem egy kicsit. Másnap már egész vígan ment a kocogás a közös edzésen.

Minderre egy aszfaltszaggató tanúm is van, egy szigorú versenybíró személyében, aki a tiszta versenyzésért felelt. Köszönjük, Emese! :-) Próbáltam beszélgetni, mire jól megkaptam a magamét: ha még van erőm társalogni, inkább fussak egy kicsit gyorsabban. Persze csak viccelt... :)

Naszóval egy élmény az Ironman verseny. Részemről óriási respekt a távot egyéniben teljesítőknek, de nézőként is ajánlom mindenkinek, nem fogja megbánni!