Talán nem is sejtik sokan, sőt lefogadom: nem is gondolkodtak ezen soha (de legyen ez az ő bajuk), hogy mennyi mindenre oda kell figyelni, amikor az ember futva közelíti meg/hagyja el a munkahelyét. Vegyük azt az ideális szituációt, amikor biztosítva vagyon egy korlátozott befogadóképességű öltözőszekrény és egy közös zuhanytálca. Ez csak egy alap, amire már érdemes építkezni, de a vár könnyen össze is omolhat egy apró elem figyelmen kívül hagyása következtében.
Ki gondolná, hogy a lehetséges kombinációk függvényében (ide futunk & haza is futunk, csak ide, csak haza, különben pedig bringával közlekedünk) hány és hány tényező befolyásolhatja így vagy úgy ezt vagy azt. Bár már ez is túl konkrét, ezért egy-két részlet nem árt ha nyilvánosságra kerül:
- ki gondolná, de ott van mindjárt a kulcskérdés: a kulcs-kérdés. Mert van ugye az öltözőszekrényhez, az egyik bringászárhoz, a másikhoz, az otthoni bejárati kapué, az ajtóé és a garázsé is. Nomármost ez 6 darab, permutálva, variálva, kombinálva...hmmm...sok a lehetséges kimenetel. 2-3-nál több már nem fér el a bőröm alatt sem, de ha csak egy kimarad... Ha rossz cangazárat viszek, egész nap parázhatok, miközben így éjjelre sem hagyhatom itt szegényemet.
Ha hibás otthoni kulcs kerül a karikára, kerítést kell másznom a város egy frekventált területén a polgárőrközpont szomszédságában. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy az öltözőszekrény elérhetősége híján elvesztem minden esélyemet egy hónaljszagmentes, polgári ruhában eltöltött munkanaphoz.
Látom, ahogy az "emberszagú" shortomat visszaápolom a céges folyékonyszappannal megtisztított és WC papírral felitatott alsótestemre és ahogy az áporodott futópóló még órákig rátapad a hasonló módon helyretett szőrös mellemre, miközben a bűzlő cipőmből kiáradó vegyület az iroda megfáradt levegőjével robbanó elegyet alkot.
- kritikus kérdés, hogy alsóból, zokniból, pólóból a készlet ne merüljön ki napok alatt, de ne is rohadjanak egymásba. Így nem árt beiktatni hétközben egy raktárkönnyítő napot, amikor a bringát is a tárolóban illik találni, ami csak úgy lehetséges, hogy az előző napok egyikén már azzal jöttünk, de azóta magára hagytuk.
- már belegondolni is gyomorforgató, hogy miként szárogassuk meg a reggel agyonizzadt ruházatot egy tíznégyzetdeciméteres (ezt a mértékegységet nem lehet könnyű feldolgozni) zárt területen, kiváltképpen a téli időszakban, amikor az öltözet tömege úgy aránylik a nyári verzióhoz, mint szumósé a levelibékáéhoz. Azt tudni kell, ha bezárt fémkalickában párologtatunk mondjuk egy thermoelasztikus kabátkát egy kínai fürdőpapucs társaságában ezer másik ruhadarabbal egyidőben, akkor egy fél délelőtt alatt az összes addig csontszáraz anyag is orrfacsaróan dohossá válik, miután lényegében az egész beltartalom saját levében "fő meg".
Erre azt találtam ki, hogy - bocsásson már meg nekem az irodai higiéne görög Istene - az íróasztalom alatt, a számítógépvezetékek és hálózati kábelek között több felvonásban vállfán lógatom ki azokat a polietilén-acryl szálas termékeket, amelyek már nem fértek fel a zuhanyzóhelyiség csempéire. Utóbbiak közül sajnos már egy-egy jobbképű bringásfelső és kevésbé értékes távol keleti bóvli is ellopásra került mások által...
- ezeken túl még rengeteg odafigyelést igényel az is, hogy legyen mindig nálunk belépőkártya, pénz, műzliszelet, pulzusmérő, hátizsák cégnél és otthonra is, deréköv, kulacs, dezodor, tusfürdő, hajszárító, de még aktívan tapadó szigetelőszalag is a mellbimbó kidörzsölése ellen...
Na, akkor most lehet csipőből feltenni a kérdést:
Te hülye-e vagy-e?:-)
korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése