Mivel versenysportban nem veszek már részt, szezon elején, február végén arra ébredtem hogy a sportoláshoz kell egy cél. Pár nap eltelt és megtaláltam: legyen egy Ironman. Így kezdődött. Elkezdtem mozogni, de még egyáltalán nem volt biztos a benevezés. Május elsejével indult a komolyabb felkészülés: lassan lassan a Balcsi is felmelegedett. Úszás imitálást hajtottam végre szerencsére csak tavakban ill. hévízi csatornában medencét kerültem, meg is lett az eredménye. Kerékpározásra nem kellett nagy ügyet fordítanom, futáshoz kilométergyűjtés volt a fő cél, zalai dombok erre jók voltak.
Versenyen:
Nagy nap előtt, 2 nappal előtte érkeztünk meg Kovács Krisztiánnal Atádra. Gyékényesen volt a szállásunk. Csütörtökön Atádon elintéztük a nevezést, majd rögtön a strandra vettük utunk, fő cél a pihenés és a helyszín megismerése volt már. Csütörtökön este volt egy tészta party, ahol összegyűlt mindenki, többek között Vojnovits Csaba. Elégedetlenek voltunk, mert repetát nem kaptunk így cukrászdába vettük az irányt. Majd alvás, ami nagyon nem ment: pár órát sikerült, Csabával egyetemben. Pénteken korán keltünk (6kor) megbeszéltük hogy elmegyünk edzeni 40 perc bringa 2x6 perc sprinttel ill. 20 perc futás 4x1 perc irammal. Azt mondta a mester (Szöllösy) hogy így jó lesz.
Így mi már 9-től regenerálódtunk. Aznap még találkoztunk a többi kispajtással. Majd strandoltunk és kajáltunk: el is ment a nap. Előkészítettük a felszerelést másnapra, futó cucc leadás, matricázás, koktél készítés, keréknyomás állítás. Lefekvés előtt egy pizza és 2 sör ital foglalt helyet bennünk. Alvás csak ugyan nem volt kiváló, 4-5 órát sikeredhetett, nem többet. Éjjel 3tól már ébren voltunk. Reggeli müzli, pakolás, depózás: minden gördülékenyül ment. Háromnegyed 7kor lementem a tó partra. Pap derékig a vízben: feltette az utolsó kenetet - gondoltam magamban. Pár másodperc szól a Vangelis és ágyú szó: 500 ember fut a vízbe pancsizni. Óriási élmény, sose volt ilyenben részem, vízpára volt 10 méterre se lehetett ellátni, kerestük a bólyákat, mentem a tömeggel, nagyon szép volt mesebeli, de kis manók nem voltak sehol. Meglepetésemre 45 perc volt az első köröm, így tudtam szintidő meg lesz ill. belül leszek tartottam tőle mert úszni nem tudok de 10 perc se kellett a lábvizezés elsajátításához. 1.34. vége is lett.
Kezdődött a bringa 75km + 3x 35km közben előjött a napocska is sajnos. Kissé unalmas volt, nem lehetett beszélgetni se nagyon. 4 perc büntetést is kaptam, de örültem is neki mert tudtam egy kicsit nyújtani. Kb. 32 átlagot mentem örültem hogy visszafogottan megyek. 5.45 volt.
Beértem a depóba, pár perc és futottam is, nem is volt gond 30km-ig jól éreztem magam szórakoztattam társaimat. 32 fok az nem volt kellemes: utolsó 10 kilométer az már nehezebb volt, lemászott a vigyor az arcomra és vicsorgás jött rá. Szervezésben voltak hiányosságok, nem szeretem monoton futásnál a köröket számlálni, így most se foglalkoztam vele, de már a vége felé szerettem volna tudni. Még szerencse, hogy voltak segítőkész szurkolók, akik eligazítottak. Majd végül már megkönnyebbülve, az utolsó párszáz métert már sörözve tettem meg, így lett 11.55.13 az időm.
Nagyon sokat jelentettek a szurkolók, bár sajnos keszthelyi sporttársakból többen képviselték magukat hangszerekkel, ékes ordibálással.
Köszönet illeti meg, akik a nevezésemet kifizették: súlyos ezresek voltak.
Kovács László, Kovács Attila, dr. Süle Zsolt, Kaszás Jenő, Kámán Zoltán, Palkovits Attilának, valamint keszthelyi barátoknak verseny előtti és utáni óriási segítség Kovács Krisztián (Kikka) Keszthelyi Kilométerek és Juhász Péternek.
Segítséget jelentettek még Bérces Edit, Németh János és Lakatos Roland tapasztalatai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése