Az előzetes terveket némileg felborítva (a hétvégi útvonalakat jelentősen átrendezve), viszont az eredeti célt (fussunk együtt egy jót kellemes társaságban) mindenképpen elérve sikerült abszolválni a Megyefutás szombati és vasárnapi szakaszát is.
Haladjunk sorjában. Szombaton három komplett család (Némethék, Keszeiék, Sifterék) is jelezték részvételi szándékukat, ehhez kapcsolódtunk még ketten Rudival. Azonban a délelött különböző elfoglaltságok és a szüntelenül szakadó eső miatt kimaradt, így ebéd után láttunk neki a futásnak, és a fennmaradó szűk időben egy rövidebb egerszegi kört jelöltünk ki a mai napra. Janiék meghívásából a rajt és a cél helyszíne is a cserhegyi Németh-villa volt, ki autóval (Sifterék, Keszeiék), ki futva (Rudi), ki pedig futva-megyezászlóval közelítette meg a fél hármas találkozó helyszínét. Nyolcan (két Andi, Kriszta, Attila, Bandi, Jani, Rudi és Roli) vágtunk neki a TV-toronynak, majd a Panoráma úton leereszkedve a jánkahegyi újabb emelkedőnek. Végül a Zárdától még lefutottunk a Zrínyi útig, innen pedig már visszajöttünk a városba, és már csak az újabb hegymászás volt hátra, hogy együtt fejezhessük be a 14 km-es kört. A futás után Andi és Jani jóvoltából kellemes italozás-falatozás-beszélgetés következett. Összességében elmondhatjuk, hogy jól éreztük magunk együtt nyolcan, és a Zala megye zászlót körbevittük egyet a megyeszékhelyen.
Vasárnap reggel Korpa vágott neki a Dobronhegy-Zalalövő (pénteken a sötét miatt kimaradt) résznek, és ha már nekivágott, természetesen sikeresen (és milyen gyorsan: a 4:30-as tempó minden bizonnyal a megyefutás leggyorsabb része volt) teljesítette is a 24 km-t.
Ebéd után aztán két autó (benne egy segítő: Bogi és hat futó: Évi, Andi, Sólyom, Attila, Rudi és Roli) indult el Egerszegről, hogy találkozzon a Keszthelyen már türelmetlenül várakozó kis csapattal: Eszterrel, Verával, Dórával, Jánossal és Bálinttal. A Helikon parkon, a sétálóutcán és a kastélyon keresztül indultunk útnak, a sétálóutcán az éttermekben üldögélő vendégek ütemes tapssal biztattak bennünket. A futást és az autók vezetését összehangoló, logisztikai bravúrokat sem nélkülöző feladatot szépen oldottuk meg: változó létszámban és összetételben, de rendületlenül haladt a karaván: és a megyezászló egyre közeledett a megyeszékhely felé. Hévíz, Alsópáhok, Szentgyörgyvár, majd innen a Zala gáton Zalaapáti volt az útvonal. Apátitól alternatíva híján a főúton, hosszú és kemény emelkedőkön át haladt tovább a staféta. Igen kellemetlen napot fogtunk ki: a hirtelen meleg, párás idő nem igazán kedvezett a futáshoz, de ez nem szegte kedvét a csapatnak. Pacsa, Zalaszentmihály, Pölöske után (az időhiány miatt némi autós segítséggel) Búcsúszentlászló következett, ahonnan három elszánt futó (Vera, Gábor és Roli) vágott neki a legkeményebb, 6 kilométeres Búcsúszentlászló-Botfa szakasznak. Kemény emelkedők, szántás, sár, erdő vártak ránk, de végül aránylag gyorsan sikerült odaérnünk a szilveszteri versenyről jól ismert állomáshoz. Innen már csak jó négy kilométer várt ránk az aranyoslapi találkozóig: abban viszont még egy kemény emelkedőn, a Jánkahegyen kellett átmásznunk. Továbbra is hárman, Verával és Gáborral értünk le Aranyoslapra, ahol aztán jó sokan csatlakoztak hozzánk. Így aztán népes társaság (19 fő) kocogta vagy biciklizte le az idei megyefutás utolsó métereit.
A célban Keszi pezsgőzéssel, a Zalai Hírlap pedig fotózással várta a résztvevőket. A szervező (vagyis én, Roli) köszöntötte a nap (Görög Veronika, 48 km) és a hét (Sifterné Doszpot Andrea, 113 km) legszorgalmasabb km-gyűjtőjét. Így zárult az egy hetes rendezvénysorozat. Szervezőként szeretném megköszönni mindenkinek a részvételt, futóknak és segítőknek egyaránt!
2 megjegyzés:
Megerősítem, hogy a rám vonatkozó rész a valóságnak megfelel.
Jó volt együtt futni mindenkivel.
Vasárnaphoz annyi kiegészítés, hogy míg az élfutókat vitte előre a kocsi, mi Sifter Attilával teljesítettük a Zalaszentmihály és Pölöske közti szakaszt. :-)
Megjegyzés küldése