A tavasz (de talán az egész év) legnagyobb magyar ultrafutó találkozójára került sor a hétvégén Sárváron, a hagyományos (immár 10.) 12/24 órás versenyre. Én a tavalyi 12 órás egyéni indulásom után idén a váltócsapatban való szereplést választottam, két okból kifolyólag. Egyrészt úgy ítéltem meg, a kihagyásom után még nem vagyok készen a hosszabb távokra, másrészt talán minden idők leggyorsabb Aszfaltszaggató váltója állt össze Korpa, Sólyom és Bálint révén, amiből nem szerettem volna kimaradni.
Az előzetes taktika az volt, hogy félóránként (pontosabban 8 körönként) váltjuk egymást, és nagyjából 4 perces tempót próbálunk futni valamennyien, amit megpróbálunk minél tovább tartani. A nap második felére (úgy terveztük) a verseny állásától és a körülményektől függően ráérünk majd variálni, esetleg csökkenteni a szakaszokat.
 |
| Korpa 207-es rajtszámmal |
Korpa kezdett, őt váltotta Sólyom, aztán Bálint, majd végül én következtem. Korpa igencsak gyors kezdésével nagyjából el is szakadtunk a riválisoktól, egyet kivéve. Cheka-cheka csapatában egy szélvészgyors fiú volt az első ember, aki úgy szerzett 4 perc előnyt hozzánk képest az első óra végére, hogy teljesen egyedül futott. Nem foglalkoztunk vele, arra koncentráltunk, hogy nálunk mindenki tartsa a tervezett 4 körüli tempót.
Ez szépen sikerült is az első etap végére. A második etapban még szintén sikerült, de itt már nagyjából kezdett kirajzolódni, hogyan tudunk majd egyénileg teljesíteni az egész nap folyamán: Sólyom nagyjából 4 percekkel futott (elmélkedése a versenyről itt olvasható), Korpa és én kicsit beljebb, Bálint viszont kezdett kicsúszni belőle, és nem is volt túl jól, pedig ugye még csak a 4. órában jártunk. Végül is az a csoda, hogy Bálint havi 70 km-es edzésmennyiséggel képes ilyen gyorsan futni. Időközben Cheka-cheka csapatban bevetésre kerültek a kevésbé gyors emberek is, így már a verseny harmadánál több körös előnybe kerültünk.
Még a harmadik kört is lefutottuk ugyanígy, 6:00:00-kor 90,50 km-nél jártunk. Az első hely sorsa ekkor már eldőlni látszott, ezért fő célként már nem is a győzelem, hanem az lebegett a szemünk előtt, hogy 180 km-t teljesítsünk, ami éppen 4 perces átlagtempónak felelne meg. Ennek érdekében innentől rövidebb (4-5 körös) szakaszokra váltottunk, és egészen a verseny végéig ezt a taktikát követtük.
Mind a négyen nagyon derekasan küzdöttünk, saját magához képest mindenkinek sikerült a maximumot teljesíteni, így nagyon büszkék lehetünk a végére elért 178,4 km-es eredményünkre! Ezzel valamivel több, mint 10 km-es előnnyel megnyertük a váltóversenyt!
 |
| Bálint és Roli a dobogó tetején |
Korpa 45.35 km 2:57:00 átlagkm: 3:54
Sólyom 44.29 km 3:01:36 átlagkm: 4:06
Bálint 41.20 km 2:56:59 átlagkm: 4:18
Roli 47.46 km 3:04:25 átlagkm: 3:53
Mivel rajtunk kívül még három zalaegerszegi Aszfaltszaggató csapat is indult, továbbá 3 egyéni indulónknak is szurkolhattunk (és persze más klubokból is sok-sok ismerőst üdvözölhettünk), nagyon izgalmas volt az egész nap, és remek hangulatban telt. Hamisítatlan áprilisi időjárás volt, hol fáztunk, hol melegünk volt, hol esni készült, stb. Összességében a futáshoz mindenképpen barátságosabb idő volt a tavalyi hirtelen jött kánikulánál, az egyéni indulóknak ez biztosan kedvezett egy kicsit. A váltósoknak azonban a pihenőidőben egy kicsit hűvös volt, nagyon oda kellett figyelnünk az öltözködésre.
 |
| A szép és jól megérdemelt oklevél |
Győzelmünk mellett a többi csapat is nagyon szépen teljesített, különösen a lányok, akik mindvégig kiélezett küzdelemben voltak a 2. helyért, és végül egészen minimális, másfél km-es hátránnyal maradtak csak alul. A szenior csapat 150 km fölé jutva, mindössze két körrel lemaradva a kategóriagyőzelemtől szintén szépen teljesített. A ZASZ gyors fiúk is a mezőny első felében, kategóriájuk 5. helyén végeztek.
A végére hadd emeljem ki egyéni indulóinkat! Andi élete első ultraversenyén egy komoly térdsérüléssel dacolva hihetetlen akaraterőről tett tanúbizonyságot. Reméljük, nem lesz túl nagy ára ennek a káprázatos eredménynek: a 115 km-es teljesítménnyel a férfiak közül is csak négyen tudták megelőzni. Az aktuális világranglistán minden bizonnyal az első tízben fog szerepelni. Némi bosszúságot okozott (sajnos nem csak Andinak) a verseny során a körszámláló chip-ek bizonytalan működése, de ez nem von le semmit a teljesítménye értékéből. Rudi úgyszintén a 12 órás számban indult, sokadszorra veselkedett neki nagy álmának, a 100 km sikeres teljesítésének. Amikor még hátravolt bő egy óra, és már 94 km-nél járt, akkor már sejtettük, hogy sikerül. És így is lett, bő 10 perccel a "lefújás" előtt Rudi áthaladt a képzeletbeli 100 km-es vonalon! Az már csak hab volt a tortán, hogy a kategóriájában a sokszoros triatlon világbajnok Szőnyi Ferenc mellé állhatott fel a dobogó második fokára! A leghosszabb próbára Tamás vállalkozott: szokása szerint a 24 órás számra nevezett. Elmondása szerint mindvégig stabilan, koncentráltan csinálta végig a hihetetlen próbát, végül kiválónak mondható 170 km-es végeredménnyel "ért célba", és ez egy kategória negyedik helyet is eredményezett. Gratulálunk Andinak, Rudinak és Tamásnak, nagyon szép volt!!!
Továbbá gratulálunk minden, a hétvégén rajthoz állt indulónak, kiemelve testvérklubunk, a Kanizsai Futóklub versenyzőit, akik ugyancsak nagyszerű eredményeket értek el a hétvégén, jókora adaggal hozzájárulva, hogy együtt egyre közelebb jussunk a Hold eléréséhez!
2 megjegyzés:
Gratulálok mindenkinek a csapatból és persze a többi résztvevőnek is, főleg az egyénieknek, ha szabad ilyet mondanom.
Lassan én is kipréselek magaból egy írást, hogy legalább 2 legyen erről a szép napról.
Köszönöm mindenkinek a segítséget és a szurkolást, nagyon sokat jelentett, hogy annyian ott voltak a klubból.
Gratulálok a nagyon gyors fiúknak, és gratulálok a többieknek is akik ott futottak, mindenki odatette magát, több dobogós eredmény is született, Tamásnak meg fantasztikus a kitartása.
Én még fáradt vagyok hogy beszámolót írjak, így nekem elég annyi, hogy itt írom le: 101,0531 km 12 óra alatt, kategória 2. hely. :)
Megjegyzés küldése