2011. június 10., péntek

Keszthelyi Kilométerek: első sikeres maratonom (Keszei András beszámolója)

Korábban ígértem, hogy írok néhány mondatot első sikeres maratonomról. Az idei év eddigi fő célja volt, bár korábbra terveztem. Sajnos a pozsonyira nem jutottam el az utolsó előtti héten jött sérülés miatt. A mostani időszakra következett el az, hogy újra fel tudtam készülni. Az utóbbi 4 hétben tudtam heti 80-100 km-t menni fájdalmak, sérülés nélkül egyre javuló formában. Határozott elképzeléseim voltak a tempót, erőbeosztást, frissítést illetően. A verseny reggelén igyekeztem eleget enni, nem nagyon izgulni. A helyszínre érve saját frissítőimet kivittem a sétálóutcai pontra. A rajt után biztosnak tartott 5:10-es tempót mentem, úgy gondoltam, hogy ezt 30 km-ig tartom, aztán ha belefér még meglátjuk... Aztán jöttek a meglepetések. Meleg volt, egyre melegebb. Már az első kör után sem éreztem magam valami acélosnak, a pulzusom jobban kúszott felfelé a vártnál és egy enyhe éhség is jelentkezett. Tavaly félmaratonig még vígan szaladtam, most eszembe jutott, hogyha így megy tovább, ez se lesz meg. Aztán a kilométerek csak fogytak, sokkal rosszabb nem lett. A frissítéseket gondosan betartottam,(1 müzliszelet,1 proteinszelet, 3 zselé, kis banán, sok víz)  így az első 3 kör nagyjából hasonló tempóval végigment. 32 után viszont már nagyon figyelnem kellett, hogy ne csússzon fel veszélyesen a pulzusom, minden frissítőponton  ittam és néha szégyen, de hasznos alapon egy kis séta (bár egy ötvenesnél nem volt több összesen). A tervezett "majd gyorsítok a végén" elképzelésből majdem 6-os körtempó lett. Az adott okot bizakodásra, hogy senki nem futott el mellettem az utolsó 2 körben,  a tavalyival ellentétben, én viszont sok embert elkerültem. Az eredménylistán is látszik, hogy az átlagnál sokkal kevésbé lassultam le, bár ez ott akkor tragikusnak tűnt. A parkban még a frissítőállomás után kis erőgyűjtés után ismét normális tempót produkálva Vali kíséretében célba értem, azt hiszem rajtam kívül sokak megkönnyebbülésére. A célban Kriszti, Jani és több barát vártak. Az időm 3:49 lett, helyezésem korosztályos 8. 35 indulóból. Szerencsére nem sérültem le, ha a rettenetes leégést nem számítom annak
Most utólag azt gondolom, hogy még az idén szeretném ezt a távot még egyszer megfutni, (bár verseny közben volt "soha többé" érzés) kicsit jobban felkészülve és hűvösebb időben.

Üdv. Bandi

1 megjegyzés:

korpa írta...

Gartulálok Bandi, a tudatos munka végül meghozta a várva várt eredményt, most már 3:30 lehet a következő cél:)