Roki 130 - Endrétől

Elsőnek hadd gratuláljak mindenkinek aki futott a Megyefutáson és Rolinak a kitartásért a folyamatos szervezéshez. Részemről a hétvégét azért hagytam ki, mert az év elején 4 célt tűztem ki magam elé és ezek közül az utolsó a Rockenbauer túra 130 km-es távja. Tavaly Bázakerettyén 85 km-nél kiszálltam, mert a sötétben bóklászásban felhúztam saját magam és már nem érdekelt, hogy tovább menjek. Az előző évi tapasztalatokat hasznosítva, és Rudi (8 x teljesítette!!!) tanácsai alapján állítottam fel egy tervet, mi módon kellene csinálnom. A konkrét tervet még az is befolyásolta, hogy túratársaim Rádiházán (69 km) készültek csatlakozni hozzám. Így alakult ki végül, hogy a reggel 6.00 órai indulás után Hahótra (40 km) érjek 11.00 órára majd 15.30-ra Rádiházára. Hahótig futást terveztem, utána ahogy jól esik futás-gyaloglás. A végét Rádiházától túra felszerelésben fejezem be. Ennyi volt a terv és most következzen a megvalósítás:

Szombat reggel 4.00

Esik - ,,no ez jó". Gizke szerint feküdjek vissza ilyenkor csak a marhák legelnek kint, de lehet még azok se. Mondtam neki el áll ez, meg ilyen olyan kis eső nem lehet akadály - így gyors reggeli, majd az előző este előkészített dolgokat magamhoz véve indulás. Közben az eső is el állt. 3/4 6-ra oda is értünk gyors bejelentkezés. Sok idő nem volt gondolkodásra, mert mire felszerelkeztem, már pecsételték az indulók lapjait, így én is beálltam a sorba. Az indulást sétával kezdtem, kellemes meglepetés volt egy idős pécsi bácsi akivel a Mátrai túrán találkoztunk (Parádsasváron kaptam tőle egy fél üveg sört :) ). Rövid beszélgetés után lassú kocogásba kezdtem és elhagytam túratársaimat, hogy magányos utamat elkezdjem. Palin városrészen haladtam kifelé mikor már lekívánkozott rólam a futódzsekim. Derekamra kötöttem egy buszmegállóban és tovább futottam az első ellenőrző ponthoz Zsigárdpusztára. Ez a rész viszonylag könnyen ment, első része aszfalt többi kavicsos földút. Kértem egy pecsétet a lapomra, majd meg tudtam, hogy ketten vannak előttem 5 perc előnnyel. Gondoltam megpróbálom utolérni őket, még is jobb mint egyedül. Kicsit gyorsabbra vettem a tempót, nem kellett volna, mert a kapkodás megint csak problémákat hozott, pocsolya kerülgetés közben (itt még érdekelt a toalettem épsége) az ellenőrzőponttól 25 méterre elnéztem egy fordulót és szépen elfutottam más irányba. Ez durván 1 km volt oda felé és természetesen 1 km vissza. Hiába szorgalmas gyerek vagyok akkor ez plussz 2 km! Dicsértem magam - nagyon. Ezután következő szakasz még viszonylag rendben volt, kezdtem megnyugodni jó döntés volt elindulni. Nem kellett volna, mert Homokkomárom után jöttek az erdei szakaszok - felfelé kellene futni csak hiába rakom a lábamat mert mire előre tenném a talajon lévő hátra csúszik. Tiszta futópad kint a természetben és még áram sem kell hozzá - hiába környezet tudatosan kell élni. Igen ám, de még vissza van 120 km, így egy kis kézi rásegítéssel tovább haladok. A haladásban ez segített, viszont a fákon lévő összes víz a nyakamba zúdult. Sikerült megfelelő állapotba hoznom magam - sáros mint egy vaddisznó és vizes mint egy ázott ürge, mennyivel közelebb kerültem a természethez :) . Közben kiderült, hogy az övemen lévő tépőzáras kis italtartóimból 2-őt elvesztettem a derekamra rakott kabát lenyomkodta őket. No hagytam valamit, az utánam jövőknek is. Itt ismét lanyhult a figyelmem és elkavartam a sárga sávról, de csak 50 métert (gondoltam naivan) aztán a gps segítségével vissza is navigáltam magam. Lefelé kellett futni, jól is esett egészen addig, amig erős hiányát éreztem egy ellenőrzőpontnak. Térkép elő, mosolyom lassan legörbült negatívba, mert abban az 50 méterben volt - futhatok vissza ráadásul felfelé - plussz kb 2-3 km hiába szorgalmas vagyok. Még szerencse, hogy a gps-ben bent van a pontos útvonal, és milyen hasznos lenne ha nézném is - ez már a második kis tréfám volt így most komolyan elkezdtem ellenőrizni a haladásom irányát. A terep változatos volt, vagy sáros kicsit, vagy nagyon sáros emelkedőnek és lejtőnek viszont egyforma volt csúszott. Felfelé egy kis kézi munkával haladtam, lefelé a kezdő síelők által kialakított karkörzéseket alkalmaztam. Hahót előtti Dombtető elnevezésű pontnál vissza volt 9 km-em és egy órám. Na gondoltam az ütemterv tartva van. Ember tervez a dolgok meg teszik a dolgukat. Közben utolértem a két előttem haladót majd el is hagytam őket. Rövidke haladás után gyanús lett nem igen jönnek, pedig most nagyon néztem a gps track-jét. Mindegy biztos ami biztos elő vettem a térképet - mit mondhatnék a tavalyi útvonalhoz képest most más felé kell menni ismét minimum 2 km pluszban, hiába szorgalmas gyerek vagyok. Természetesen erre is mehetnék, de inkább vissza fordulok. Közben a srácok már tova haladtak, viszont a zöld jelzés be mutat az erdőbe csak éppen út nincs. Topogtam a mező szélén mint a tojó galamb, több út is volt csak a jelzés alapján egyik se jó, és a gps is azt mutatja akkor merre? A mezőben viszont van egy halovány csapa - Ó ez a jó, futás tovább. Igaz kicsit eltököltem az időt de még behozható - lenne ha nem egy szántóföld következne ahol sárban caplatva lehet csak haladni. Hahótra fél óra késéssel érkeztem be. A pecsételés a kocsmában volt, így alkalmam volt egy jó sört is bedobni. Itt a csúszás ellenére engedélyeztem magamnak 15 percet, majd tovább indultam Söjtörre. Itt már nagyon figyeltem több tréfa nem igen fért volna bele az időmbe. Ezt a szakaszt könnyedén futást és gyaloglást váltogatva tettem meg. Még egy kis előnyre is szert tettem. Söjtör után Rádiházára kellett át érnem, így lassú kocogást váltogattam sétával. Közben Rudi hívott - pénteken még gondolkodott, hogy eljön velem, de reggel az eső miatt vissza aludt a kis lusta - jól vagyok-e. Beszélgetés közben épp az utat dicsértem, hogy itt már nem is olyan sáros, mikor egy kanyar után elnézést kellett kérnem letettem a telefont, mert a szavam is el állt a homok-sár folyam látványára. Nos olyan volt mint a filmekben, ahol süllyedni látszott ott egész haladható volt, ahol megnyugodtam ott bokáig merültem. Pedig már éppen kopóban volt a sár a cipőmről. Ezután már csak egy kisebb pocsolya tengert kellet meghódítanom amit 3 próbálkozásra egy kis kerülővel sikerült, 15 perc előnnyel sikerült beérnem a köztes célba. Ezt azonnal megünnepeltem kértem egy Borsodit és hozzá egy citromos Borsodit a kocsmában (itt volt az ellenőrzőpont). Ezután már a túra része következett, de ehhez meg kellett várnom a barátomat és húgomat. Közben be érkezett két srác utánam hozták elveszett italos flakonjaimat igaz megitták ami bent volt, mert már kevés volt a vizük. Izgultak is hátha hashajtó van bent :) . Közben megjöttek társaim is így cipőt és zoknit cserélve, hátizsák a háton folytattam az utam. 

Túra része:

A tájékozódás könnyebb volt mert hárman figyeltünk, így minden féle tréfálkozás nélkül haladhattunk. Bázakerettyére még világosban oda akartunk érni, így elég erős 6 km/h sebességgel haladtunk. A terep elég nehéz, de szerencsére a sáros részek is minimumra csökkentek. Közben két ellenőrzőpontot is érintettünk. A 85 km-t még világosban értük el. Tavaly itt szálltam ki. Furcsa érzés volt, így világosban a hátunk mögött lévő szakasz szinte szép volt, sötétben borzalom, hiába minden csak agyban dől el. Itt Bázakerettyén aztán felvettem a túra nadrágot és hosszú ujjú inget, hiszen jött az éjjel. Mondjuk a lábamnak sem ártott, mert már tiszta karcolás és csalán csípés volt. Éjszakáról sok mindent nem lehet írni, túl kellett élni. A terep viszonylag járható volt, de a sár és pocsolyák sötétben nem láthatóak így folyamatosan sikerült megtalálnunk. Kistolmácson teát kaptunk ami nagyon jól eset, Valkonyán zsíros kenyér várt minket. Ezután Eszteregnye jött itt a szőlőhegyen volt a pont, itt egy kis tévedésünk volt, de csöppnyi gaztenger és pár pocsolya árán sikerült korrigálnunk. Az éjjel folyamán két srác csatlakozott hozzánk - biztos látták magabiztos járásunkat - már egy ideig csak körbe jártak. Közülük az egyik már ki volt egy kicsit, pedig csak a negyvenes éjszakait csinálták. Teszem hozzá én is csak zombinak éreztem magam. Valkonya után a terep kiváló aki szeret szenvedni, mert több meredek emelkedő és lejtő követi egymást próbára téve az embert. Ezt is sikerült legyűrni. Eszteregnye után már kezdtem érezni a cipőm nagyon nyomja a lábam, a víz és sár ismét kezdett áthatolni ezen is. Közben be értünk ismét Homokkomáromba és innen a már szombat reggel megtett utat kellet követni csak vissza felé. Meg kellet állapítanom, 23 óra öregedés mennyit jelent, oda felé szökkenő szarvasként gyorsan fogytak a km-ek, most meg a méterek is csak vánszorognak. Zsigárdpusztára érve már nem bírtam megállni, pecsételés után toporogtam kicsit és társaimat hátra hagyva, úgy is utolérnek majd, tovább indultam. Innen már csak a lélek vitt, különböző szakaszokban gondolkodtam csak. Első Palin volt, aztán jött a gyilkos palini egyenes (itt értek utol társaim, de csak egy magában motyogó zombit láthattak), itt az M7 hid volt a cél, aztán a körforgalom, majd ahol el kell fordulni, majd ennek az utcának a teteje és onnan 150 méter a cél. BEÉRTEM! Reggel 7.10!

Megkaptam utolsó pecsétemet, levettem a cipőmet elfeküdtem az első padon és már aludtam is. Most már hétfő van, de egyfolytában aludhatnék. Jó túra volt, pár körmöm a lábamon hiányozni fog de majd vissza nő. Futás részét úgy érzem jól bírtam, túra részével sem volt gondom. Elfáradtam becsülettel, most egy hét pihi minimum. Bátran ajánlom ezt a túrát, elvetemült vállalkozóknak egyben vagy részleteiben.

Összefoglalva 136 km-t nyomtam le ebből kb. 70 km futás-kocogás, 66 km gyalogtúra, a teljes mozgás átlagom 6,2 km/h-ra jött ki állásidőm: 3 óra 17 perc volt, 25 óra 10 perc alatt tudtam le a túrát.

Endre