(a képek a tavalyi versenyen készültek)
Sík vidéken 3:45 perc/km sebességgel teszek meg egy félmaratont, ám ha itt kilométerenként csak fél perccel vagyok lassabb, már örülni szoktam neki, mint majom a farkának:-) No, ez még soha nem jött össze.
A tavalyi pályacsúcs során 1:26:20 alatt tettem meg ezt a résztávot, utána még kellett küzdeni egy jót a Deákig, de az már ugye szinte teljesen sík. Jelen helyzetemben az igazi kihívás az erőm optimális beosztása jelentette, hisz nem tudhattam, mikor állok majd fejre az emelkedők során, ha túl erősen kezdek. Ez élesben némileg meg is történt tavaly, de még volt jócskán előnyöm, hogy azt megőrizhessem a végéig.
Semmiféle komolyabb elvárást nem támasztottam magam irányába, egy referenciaidőt kellett futnom, semmi több. Ennek segítségével jól tudom majd követni szilveszterig a fejlődésemet, persze az időjárás azért még közbeszólhat a téli időszakban, mint mindig.
A TV torony emelkedő ideálisan sikerült, úgy véltem, nem futottam el magam, hisz kellett az erő a későbbiekre. A Jánka már sokkal inkább hullámvasút jellegű és mindenért (már ha kell bármiért is) kárpótol a panoráma, ami a hegygerincen (m)el(l)énk tárul. Ezután a sík átmenet következett Botfáig, amit illik egyenletes tempóval teljesíteni, ha nem akarjuk, hogy a fél mezőny majd elsurranjon mellettünk.
A kör legkeményebb szakaszának szokás szerint a Botfai-Bozsoki hegy bizonyult, a „fal”-on jó, ha tartani tudtam a futómozgást. Majd, ha ez nem lenne elég, utána még 3 újabb hullámban érkeztek sorjában a további dombocskák. No, ez már nagyon nem hiányzott. Amúgy sem szokott - soha. Egyik nagy életcélom, hogy ezt a szakaszt öreg koromra (ez már sajnos folyamatban van) mosolyogva teljesítsem:-)
A részidőimet nem néztem a futás alatt és érzésre egy gyenge-közepes időt jósoltam, keménynek éreztem a felfeléket, a lefeléken meg mintha tartalékoltam volna. A vége már egy nagy száguldás volt a 76-os főútig, és ha nem találkoztunk agresszív kóbor kutyákkal a menet során, már boldog emberként térhetünk haza.
Most viszont a „futás istenasszonya”nekem még rátett egy lapáttal, hisz 1:26:17, azaz a tavalyi versenynél jobb idővel értem be. A szívem is normálisan vert (átlag 162 ütés/perc) és éppen 2 kilóval lettem könnyebb a folyadékvesztés miatt.
Felvetődik a kérdés, mit jelent ez? Rosszat semmiképpen, de mégis, valamilyen úton csak el kellene indulnom a további edzések tekintetében. Dőljek hátra és csak tartsam szinten magam? Agyra-főre toljam neki a dombos edzéseket, hogy jobb legyek felfelé? Esetleg fogyjak le 3-4 kilót a TV shop szauna-övének segítségével?
Arra jutottam, hogy mivel érzésre még messze vagyok a 41km-es táv gyors teljesítéséhez (mondjuk 3:05-3:10 között), így már most kellő motivációt kell, hogy adjon a jelenlegi jó állapotom és maga a maraton lefutásának lehetősége. Ennek mezsgyéjén fognak várni még rám szép és kemény futások egyaránt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése