Tanúhegyek 40 túlélő futótúra margójára

Sziasztok!

Endre írta a levlistára, hogy a nap hőse Andi volt, és várja tőle a beszámolót, hogy hogy élte meg. Endre! Anditól várhatsz beszámolót, tőle még egyet sem olvastam, de azért én firkálok valamit. :-)
Szombat reggelig még az volt a szándékom hogy a végén majd írok egy élménybeszámolót, de ahhoz hogy ez élménnyé váljon, el kell telnie egy kis időnek, így most csak egy összefoglaló telik ki tőlem.

Megerősítem, tényleg Andi volt a nap hőse. Ha ő nincs ott, és nem látom, hogy hiszti és zokszó nélkül végigcsinálja, az első hegy után azt mondom, hogy ez nem vicces, és visszakocogok a rajthoz. Ezt a futóversenyen indulók közül meg is tette egy ismerős futó - szembe jött velünk Badacsony tetején, és arra, hogy eltévedt -e, csak egy mérges morgás volt a válasz, hogy "ez nekem sok" Akkor nem tudtuk, hogy ez mit jelent, hisz nem ment le csak kb 3km a távból, de amikor lenéztünk a Bujdosók lépcsőjének tetjéről rájöttünk, hogy csak nem akarta az életét kockáztatni. Félelmetes volt még lenézni is, egy film címe jutott róla eszembe: Mission Impossible.

Pénteken még úgy számoltam, hogy a dombokat mászni kell, de közte futható terep lesz, így kb 7:00-ás átlag tempóval teljesíthető lesz. Rémálmaimban sem gondoltam, hogy az éjszakai hó által a 6 darab tanúhegyből 5 megpróbálja ostromolhatatlanná tenni magát, de ha mégis sikerül bevenni, akkor meg nem enged le. Az egyik hegy tetején mondtuk is, hogy helikopteres mentést kérnénk. Így az össz időnk 7 órán túlra sikerült (ennyi volt egyébként a versenyként indulók szintideje - mi túrára neveztünk), de így is megelőztünk néhány versenyben részt vevő futót.
Badacsony tetejéről lejövet megalapoztuk Endre jó hangulatát, ugyanis ő jött leghátul, így láthatott mindent, és még egy órával utána is ha eszébe jutott a látvány felnevetett: bemutattam, hogy lehet hátradőlve kézre támaszkodva pókként ereszkedni a Bujdosók lépcsőjén, ami egy megcsúszás után átment szánkó nélküli fenéken csúszásba, kb jó tíz méteren. És ezt Andi is megismételte. "Vigyázz lépcső! És csúszik! - Tuu-dom-dom-dom!" Endre ezen is jót derült, de kárpótlásként jóval később bemutatott ő is néhány piruettet és esést. (Most egy kicsit fáj is ülni a számítógép előtt.)

Badacsonyról leérve vad vágtába fogtunk, örülve hogy végre futhatunk, az aktuális tempónk nem is ment 5:10 fölé a síkokon (enyhe emelkedőn is 5:30 körüli tempó volt, és ezeket a tempókat általában Andi diktálta). Ez lett egyébként a gyakorlat ezen a futótúrán: leérve az egyik hegyről rohantunk ahogy csak bírtunk, hogy megküzdhessünk a következővel, ott viszont annyi időt vesztettünk, hogy az össz átlag tempó csak egy erős gyaloglást sugallna, pedig nem is. Az utolsó hegyen már direkt mértem, hogy mire megy el az időnk: fel és le durván 1200 méter, ehhez pedig kellett durván egy óra. Itt a leereszkedést még extrémebbé tette, hogy közben ránk esteledett. De az az egy óra feszült koncentrálás, fába gyökérbe sziklába csimpaszkodás, zabszem a fenékbe, mert egy rossz lépés, egy megcsúszás, szakadékba zuhanást vont volna maga után, legjobb esetben néhány törést eredményezve, rosszabb esetre meg nem is gondolok. Az adrenalin csak úgy zúgott a vérünkben.

A lényeg a lényeg, sötétben beértünk tökig sárosan (mert dagonya is volt bőven, nem csak jégpálya - mit dagonya, iszapbírkózás), de épségben megúsztuk. Ez nem teljesítménytúra volt, hanem kaland és túlélőtúra. Konklúzióként újra mondom, hogy a nap hőse Andi volt, és kíváncsan várom, hogy fog -e még futótúrázni, én ugyanis ha még életemben nem futótúráztam volna, és ez lett volna az első amire elmegyek, ez után ha még egyszer hívnának, azt mondanám, szórakozz a nénikéddel. Pedig nem ilyenek általában a futótúrák, hanem sokkal inkább olyanok, mint amit múlt vasárnap Endrééknél Vonyarcon futottunk. Mindazon által, a nehézségekért kárpótolt a téli táj, a csodálatos panoráma a tanúhegyek csúcsairól, és a jó társaság, na és talán a 3 bögre forralt bor féltávnál. :-)

Üdv, Rudi