3. Junkerlauf Fehring 18.2 km (300m szint) 2010-11-13

http://zaszse.blogspot.com/

(lehet, hogy kissé elnyújtott lesz, mert a család gyengébbik fele éneklős műsort néz, ami közben mindig hosszasan le szoktam foglalni magam valami értelmesebbel, már elnézést a fanatikus x-faktor rajongóktól)

Siófok helyett idén Fehring (Stájerország) lett a befutó, no nem mintha bármikor is versenyeztem volna a Balaton fővárosában, ám most komolyan felvetődött a gondolat. Ausztriában túlzott helyett reális nevezési díjat találtam (ez nem vicc, nyugat olcsóbb, mint a BSI…), az indulócsomagon túl pénzdíj járt minden korcsoport-dobogósnak és nem utolsósorban egy embert próbáló, de csodaszép pálya várta az indulókat.

Szinte a legutolsó pillanatban bukkantam rá a versenyre, pedig elhihetitek, ismerek néhány webes „gyűjtőhelyet”. Áginak még éppen tudtam szólni, hisz úgy gondoltam, könnyedén nyerhetne 50EUR-t, de végül családi okokból nem vállalta. (1:31-es idővel ez sikerülhetett is volna) Nekem már nem volt ennyire rózsás a helyzetem, bár az első 2 év időeredményei alapján azért nem indultam reménytelen helyzetből.

Sajnos felfeléket még nem nagyon edzettem idén, így nem igazán tudtam, mire számítsak a 300m szintkülönbségből kiindulva, de nem akartam egy ilyen versenylehetőséget csak azért veszni hagyni, mert parázok az emelkedőktől. Nem szoktam.

A tavalyi eredménylista alapján olyan 1:11 körüli időt jósoltam magamnak, Asi 1:10-en belül várt (köszönöm, hogy rám rakta a plusz terhet:-) ) , Roli 1:15-öt remélt – én pedig azt, hogy ezt azért tényleg megfutnom majd.

Sajnos a felvezetés elég gyatrán sült el: bár előnevezettként már háromnegyed órával a rajt előtt odatoltam a képem, fél órán át csak sorban állással múlattam az időt, így a gyors átvedlés után még arra sem volt időm, hogy lemérjem a Garminnal a bemelegítés talán csak méterekben mérhető távját. Így most az egyszer nem csurom vizesen álltam be a rajtvonalhoz, aggódtam is emiatt. Persze csúszott a kezdés, de addigra már visszatértem a versenyközponthoz, ám ott már inkább üdvözöltem osztrák futóismerőseimet.

Rajt (itt egy kép szokott lenni, de még nem tudtam összevadászni sehonnan). Jó néhányan számomra elfogadhatatlan sebességgel kezdtek, de optimistán azt reméltem, hogy a „hobbylauf” résztvevői lesznek, hobbiként biztos futni szoktak, jó sokat, vagy mittudomén:-) Beálltam a tavalyi ezüstérmes, Oliver Pendl mögé, idén került át éppen M40-be, mivel így nem az én korcsoportom, ha mennie kell majd, könnyű szívvel elengedhetem.

Az első 6km sík és aszfalton haladt: míg a legeleje a szegényes bemelegítés miatt kissé nehezen ment, tíz perc után már kezdtem magamhoz térni. Tudtam, hogy ennek a relatíve sok síknak meglesz a böjtje és miután beküldtek minket az erdőbe, ez jól be is bizonyosodott.

Érdekes módon, az első lankásabb emelkedőn egy 20-as éveiben járó sráccal elszakadtunk az ötös csoportunktól, no ekkor aztán már ténylegesen kezdtem aggódni – a többiek biztosan tudnak valamit, amit én, első indulóként még csak nem is sejthetek! No, innentől megesett, hogy saras-avaros erdei kaptatón cammogtunk felfelé, majd vagy kavicsos vagy újra aszfaltos hullámvasút következett. Egyre inkább nem kívántam az emelkedőket, de azért a tetőkön regenerálódtam némiképp. Lényeg, hogy kezdtük már kapizsgálni, hogy’ lesz a vége 300m szint. Egy nem-tudom-már-hányadik, immár meredek hegymeneteben aztán kissé meglépett alkalmi futótársam, akit a lejtők után újra a körömben üdvözölhettem.

Hátrafelé saját érdekemben inkább nem nézegettem, előttem viszont a nordic-walkingosok túráztak, jó volt látni nálam lassabb tempót. Az egy igazi hosszútávfutóhoz képest súlyos 73 kilóm finoman szólva sem repített fel a magaslatokra, de az utolsó lefelén már a „szar is gurul” alapon toltam neki a célig, de a srác akkorra már fél perccel előrébb járt.

Az időm 1:09:31 lett, ami a korábbi években abszolút 3., illetve 4. helyeket ért volna, de a „sárvári formámat” újra hoztam: ez most csak 6. helyet ért, persze mikor, ha nem most lett pályarekord és jöttek a szokásosnál gyorsabb futók. (korcsoport 4.)

Eredmények.

Nehezen hiszem el a távot, mert az 3:49-es tempót jelentene, és ennyit bizonyosan nem tudok egy ilyen brutális pályán. Jobban hiszek inkább a foot pod-omnak (na ilyet sem mondtam még), ami 17.8km-t mért (3:54). Eszerint írom le inkább a négy részre osztott tempóimat (pulzus).

3:43 (164)

4:06 (169)

3:59 (170)

3:51 (170)

Ha valaki tudna esetleg olcsó nevezési lehetőséget (egy nevezett lemondja a részvételt) Siófokra, még meggondolnám, megfelelő formában érezném magam a sík tóparton egy PB-hez.

Visszatérve a mai naphoz: nagyon szeretnék visszajönni ide jövőre is, kicsit már az emelkedőkre is rákészülve elérhetőnek látok egy 1:07 vége körüli időt, nyilván az még jobb lenne, ha mondjuk januárra tennék át ezt a versenyt, hisz olyankor még elfogadhatóan dombozok.

Ja, visszatérve Oliverre, aki nagyon lemaradt: még felépülőben van egy nyári súlyos bringás bukás után, a válla például 6-ot reccsent egy egyszerű karemelés közben, amikor kézrátéttel próbáltam az öltözőben gyógyítani – sikertelenül.

Most kicsit távolinak tűnik a MM futás év végén, nem is tudom, mit fogok kezdeni magammal addig, de a család csak örülni fog, ha kicsit visszaveszek:-)

(Hosszú lett, de szóltam előre)