Sajnos Egerszegről talán ennyire kevesen még nem érkezett futó, a klubunkból mellettem csak Ági és Olivér indult, mindketten egyéniben. Ám ahogy hallottam, az egy időben zajló toronyfutáson sem képviseltettük magunkat szép számmal, ez viszont már kissé meglepett.
Megkockáztatom, hogy 100km-es körzetben ennyire erős férfi élmezőny csak a Keszthelyi Kilométereken szokott összejönni, mindez csak azt erősítette bennem, hogy ilyen vetélytársak mellett illene egy jó időt futnom, akár helyezéstől függetlenül is. A hőmérséklet nemcsak novemberhez, de már-már a futáshoz is túlzottan enyhének tetszett, ám talán annyira mégsem, hogy arra egy esetlegesen balul elsült versenyt lehetne utólag fogni. Nem is teszem, de okom sincs rá.
A rajtot 50m-rel hátrább vonszolták, mint ahol az lenni szokott, az első néhány kilométer után pedig heten futottunk az élen: a szombathelyiek, sárváriak és az országosan is az élmezőnyhöz tartozó Szabó Gábor haladtak mellettem. Előbb a Rosta Csabi és a Sásdi Zoli, majd én szakadtam le és álltunk be saját tempónkra. Az eleje néhány száz méterrel haladt stabilan előttem, így lényegében közelről néztem a verseny alakulását.
Viszonylag elfogadhatóan éreztem magam, de az, hogy tempót váltsak a felzárkózás reményében, ma nem volt meg bennem. Még akkor sem, amikor a Szabó Gábor kiállt egy jelentősebb mennyiséget könnyíteni magán a susnyásba, majd visszatérve elfutott mellettem, hogy a többieket újra üldözőbe vegye. Ha itt megpróbálom felvenni a sebességét, az talán segített volna, ám ha mégsem, a végén könnyen beállhattak volna a lábaim. Sajnos nem volt meg a kellő bátorság bennem, vagy mondjuk inkább úgy, hogy csak a józan eszemre hallgattam.
A Sótony előtti 1200m hosszú emelkedő nem ment se túl jól, se túl rosszul, de az eleje ekkorra már jó egy perccel elment. Így azt még láttam a dimbes-dombos rész elején, hogy a Szabó Gábor és a Garami Árpi tempót váltott, majd őket követte a Nagy Gábor és a Fábrics Gabi, akit tavasszal még sikerült 18km-nél megelőznöm, de most csak nem akart csökkenni a távolság közöttünk.
Sárvárra beérve már stabilizálódott az ötödik helyezésem, még az időm volt kérdéses, amit egy hosszabb hajrával sikerült 1:19:02-n megállítanom, ez nekem új egyéni csúcs félmaratonon és végre a Hegyi Peti egyesületi rekordját is sikerült beállítanom – ez lényegében meghívás irányába újra a futók világába :-). Most jöjjön a szokásos szöveg: a táv csak 20.9km, ám az emelkedőt is beleszámolva megfelelhet egy félmaratonnak.Négy részre osztva a távot (pulzussal):
3:42(164)-3:46(168)-3:56(167)-3:42(167)
Ági a hölgyek között ezüstérmet szerzett, viszont sajnos Oli féltáv után kiállni kényszerült.
Gratulálok minden versenyzőnek, Asinak pedig köszönöm az egyéni frissítőt.
Az eredmények itt elérhetők.
Utószóként néhány gondolat a hogyan továbbról: idén még a szilveszteri verseny előtt (24 vagy 41-et futok) szeretnék futni egy újabb félmaratont, hisz látok némi fejlődési lehetőséget egy kicsit hűvösebb időben, sík pályán még idén is. Jövőre pedig kiderülhet, képes vagyok-e gyorsulni még ezen a távon (idén ez szerencsére talán a vártnál is jobban összejött), illetve a maratoni időmet igenis jelentősen illene túlszárnyalnom.
Mégis, ami a legfontosabb, hogy még mindig ugyanúgy élvezem a futást, mint amikor néhány éve elkezdtem és eddig a sérülések is valahogy elkerültek; ezek olyan alapfeltételek, amelyeknek továbbra is teljesülniük kellene a fentiekhez.
1 megjegyzés:
Korpa!
Csak gratulálni tudok ehhez a versenyhez, és az egész évhez is! Egy erős szintről sikerült sokat fejlődnöd az idén, és most már sokadszor bizonyítottad, hogy stabilan hozni tudod az 1:20-on belüli félmaratont. Új csúcsoddal pedig egyben az egyesület eddigi legjobb eredményét futottad. Remélem, hamarosan össze tudunk majd csapni valahol ezen a távon (is)!
Roli
Megjegyzés küldése