Egy félig sikerült félmaraton Siófokon

Már év elején elhatároztam, hogy még a nyár előtt szeretnék futni egy gyors félmaratont versenyen. Különösebben nem készültem rá külön, mert idén a fő célom egy jó maraton valamikor az ősszel, és már most ahhoz gyűjtöm a kilométereket. Ezzel együtt azért szerettem volna minél jobb időt futni, így az utolsó két hétben egy kicsit visszavettem a heti adagot, hogy azért ha mással nem, egy kis pihenéssel hangoljak a versenyre (merthogy végül a siófoki Wink futónapot néztem ki a táv teljesítésére).

Előzetesen a célom az volt, hogy megjavítsam az egyéni csúcsomat, ami kereken 1:21:00 volt, és még jó pár évvel korábban futottam. Végül ez sikerült, de nem vagyok elégedett, mert úgy éreztem, ha jó napot fogok ki, sikerülhet majd bőven 1:20 alá kerülnöm..

Sajnos nem sikerült teljesen a versenyre való ráhangolódás, egész héten nem éreztem igazán frissnek a lábaimat. Hogy a korábbi 160 km-es hetek, vagy a múlt heti biciklizés a duatlonon, vagy a csütörtöki belvárosi rohangálás volt az oka, nem tudom, de tényleg kötöttnek éreztem az izmaimat, főleg a combjaimban. Bíztam benne, hogy a verseny napjára majd jobb lesz, de sajnos nem.

Először voltam ezen a siófoki versenyen, így minden új volt. Reggel a kanizsai testvérklubunk elnökével, Sznopek Józsival futottunk össze még a melegítésnél, neki még gondterheltebb arca volt, mert ő maratoni távot választott. Sok szerencsét kívántunk egymásnak, aztán irány a rajt. Több száz induló gyűlt össze az indulásra, ebből több mint százan választották a 21 km-es távot. Profik is jöttek, lévén pénzdíjas volt a verseny, a félmaratoni győztesének 60 e, a maratoni 

győztesének 175 e ft volt a nyereménye. Profi szervezés, és sok érdekesség tette színvonalassá a rendezvényt, közte egy helikopter is, mely végig "követte" a versenyt.

Egy 7 km-es kör volt kijelölve, amit nekem értelemszerűen háromszor kellett teljesítenem. A terveim szerint 3:45-ös ezrekkel szerettem volna kezdeni, de a lábaim nehézsége és a nagy meleg miatt így utólag azt mondom, a 3:50 lett volna a reális és ésszerű. Ehhez képest szokás szerint megint elvitt a szívem és a verseny heve. Történt ugyanis, hogy a rajtnál nagyon rosszul helyezkedtem, rengeteg lassabb futó került elém, és az első pár száz méter egy szűk 

sétálóutcában vezetett, előzni és így haladni is alig bírtam. Mire kikeveredtem a tömegből, az élboly már vagy 100 m-el előttem járt. Azonban mivel nagyon könnyedén esett a mozgásom, felzárkóztam rájuk (és közben az órámra pillantva némi aggodalommal nyugtáztam, hogy 3:20-as tempóban közlekedek). Miután utolértem őket, beálltunk egy 3:40-es átlagtempóra. Öten voltunk, de csak négyen versenyeztünk egymással, mert az ötödik maratonista volt.

A kör első fele kellemes, sík, árnyékos, változatos, egy kis szakasszal a szép Balaton parton haladó volt. A második fele viszont jóval nehezebb: végig tűzött a nap, nyílegyenes, monoton, végig némi emelkedővel és végig némi ellenszéllel. Itt már rendesen erőlködnöm kellett, hogy 

tartsam a tempót az élen haladókkal, de még kemény voltam, bírtam a kiképzést.

A második körre azonban megrogytam, lassan de biztosan elkezdtem lassulni. Küzdöttem, de a 3:40-es km-ekből lettek előbb 3:50-esek, aztán 4:00 körüli idők. A második kör végére (azaz a 14. km-re) az első kettő félmaratonista és a maratonista fiú teljesen eltűnt a szemem elől, és a harmadik helyezett is messze volt, olyan 100 m-re. És egyre nehezebben mozogtak a lábaim, szóval nem sok jót jósoltam az utolsó körre.

Ahogy bírtam küzdöttem, de egyre lassult a tempóm. A 18. km már 4:10 környéke volt, és a 

harmadik helyezett már 200 m-rel járt előttem, már nem is nagyon láttam, mert a lekörözöttek és a görkorcsolyások takarták. És ekkor valahonnan mégis erőt bírtam gyűjteni, gondoltam, már nem sok van hátra, próbáljunk meg egyet hajrázni. Még mindig emelkedőn futottam, de a sebességem is fokozatosan elkezdett emelkedni. 4:00 alá kerültem, aztán 3:50 alá, és ezt az emelkedőn tartani is tudtam. És feltűnt előttem a harmadik, még mindig messzire, és már csak két km volt hátra. Az utolsó km vége lejtő, itt már sprintben futottam, amikor elhúztam a versenytársam mellett, úgy meglepődött, hogy meg se próbált jönni velem. Az utolsó 1000 m-t 3:27 alatt futottam le.

Így végül az abszolútban is dobogón végeztem a 106 célbaérkező közül. Ezzel elégedett vagyok, az időm azonban 1:20:54 lett. Azaz a csúcsjavítás sikerült, de nem ilyen vékonyan képzeltem el. Ha kicsit frissebb vagyok, nincs ilyen meleg, és nem futom el az elejét, szerintem vastagon 1:20 alá kerültem volna. De ez persze csak feltételezés. Mivel egy felmérőnek szántam a versenyt, inkább jobb rögzíteni a tényt: van még mit javulnom. Úgyhogy dolgozok tovább, cél továbbra is az őszi maraton.

Roli