- vasárnap Schwiegerelterndorfba (copyright by Rudy) irányuló anyák napi programra izzít már a családi autó, ami nem túl meglepő módon idén sem esik egybe Kaszóval
- sokallom a 3600ft-os nevezési díjat, hisz a bringát is én viszem, sőt futnom is várhatóan saját erőből kellene (bár az Emese szervezői tevékenységét mindenkinek meg kell fizetni:-) )
- tavaly előneveztem, ám még időben lemondtam a részvételt, viszont a szervező arra sem méltatott, hogy visszautalja a szabályzat szerint jogosan visszajáró díjnak egy részét
- eljutott hozzám egy erdei futóverseny kiírása a Munka ünnepén
Mivel – gondoltam – amúgy is Sztahanov elsőági leszármazottja lehetnék, fát is láttam már eleget, jó esély mutatkozott egy kellemes koradélután sportértékben gazdag megkoronázására.
Feleségem is velem tartott: a keszthelyi majális ígérete ilyenkor, mint kiderült, csodákra képes.
Már a helyszínen adták tudtomra, hogy először kisvasúttal kiverik belőlünk a lelket (egyet fizet kettőt kap alapon az asszonyból a kisbabát) a rajthelyig, majd utána úgy kellene futni a sínek között, hogy a visszafelé tartó mozdony lehetőleg ne csapjon hátba hirtelen. Első információ szerint 15 perc előnyt kaptunk, valójában csak 5-öt…
Igazság szerint egy rész erdőgazdasági úton, többi a sínpárok között vezetett.
Lelövöm a poént, de írd és mondd 3 férfi (amiből az egyik a főszervező volt) és egy hölgy versenyző vágott neki a 9km-es távnak.
Rajt előtti tülekedés:-)
3km után értem fel a sínekre, mikor is motoros hajtású drezinák (hajtányok) dudáltak le a talpfákról. Jó bulinak látszott a dolog, de túl sok kalóriát nem láttam elégni mellettem.
A tempómat nem igazán tudtam lemérni, de fájdalmasan nyugtáztam, hogy a hajtányoknál kissé sokkal lassabban haladok. Jövőre majd rettegni fognak:-)
Jó 10 perc múlva egy egyenesbe kerültem a „nagy” kisvonattal is, ami a drezinákhoz képest mégiscsak egy szörnynek tűnt. Félpercenként jobbnak láttam visszabámészkodni (a képen a Hiába futsz c. akciófilm egyik izgalmas jelenete látható), mert nem tűntem kifejezetten esélyesének egy esetleges hátulról történő belemenésnek.
Jobbra-balra dzsindzsa-csalán-tüskésakác kombináció, nyomomban pár tonna, már elnézést, de ócskavas, egy fél évfolyamnyi napközis, na meg az asszony. Félre is álltam, miközben a mozdonyvezető a repceföld felé mutogatott kedvesen. Hógyisne! Repceföld…mindez, csak mert nem vettem jegyet…:-)
Az utolsó sor utasai még hátravetették tekintetüket távolodó testemre, így még épp hallottam, hogy nem átallotta egyikük megkérdezni a másiktól, hogy vajon futó lehetek-e? Rajtszámmal, megfáradtan, szemmel láthatóan a lábamaimat kapkodva ez felvetődött egy – elnézést az előítéletért – nyilvánvalóan bliccelő potyautasban!
Nem sokkal utána aztán rátaláltam a mozdonyvezető által egyértelműen jelzett traktorcsapásra, ahol szembeszélben letudtam a maradék néhány kilométert és beoldalogtam a végállomásra.
Az időm 33p50mp lett, ami állítólag új pályacsúcs (a régit bizonyos Guba István tartotta:-) ), de nem vetném magam a kisvasút elé, hogy megvolt ez 9 kilcsi.
A kanizsai futóklubos Lubics Gyurié lett az ezüst és most kell megkapaszkodni, kieséses alapon a főszervező került még fel a dobogóra! Mondjuk csak ki: a nevezési díjakból vásárolt magának egy bronzszerű alumínium érmet:-)
korpa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése